A repce nagyon megsínylette már az idei telet. Viszonylag nagy hidegek voltak rá és általában hótakaró nélkül érték ezt az értékes olajos kultúrnövényünket. Vadak károsították sokfelé, még érzékenyebbé téve a kifagyásra.
Ez a hatásvadász rövid mondat, jól hangzó szlogen képes volt magába sűríteni azokat a gondolatokat és ellentmondásokat, amelyek az elmúlt 20-30 évben a határtalan „zöldség” kiterjedésében a növényorvoslás elmúlását jelentik.
A tél felénél járunk. Ilyenkor nem csak az ember, hanem a vadon élő állatok is várják a tavaszt. A túlélésük biztosítása érdekében nagy tápanyagtartalmú eledelt keresnek. Ezt az igényüket pedig tökéletesen kielégíti a repce.
30-40 évvel ezelőtt mi magyarok kifejezetten magas fokon műveltük a növényvédelmi tevékenységet. Európa élvonalába tartoztunk a növényvédelem tekintetében, de sajnos most már egy ideje le vagyunk maradva.
Az AgroFIELD Termelői Club-ban (ATC) az őszi búza esetében az információ szerzés fókusza -a fajta kísérletek mellett- már évek óta a nitrogén trágyázás mennyiségi és technológiai kérdéseinek tisztázására esik.
„Nemzeti színű tollruhás“ írja róla Dr. Bankovics Attila a Magyar Természettudományi Múzeum ornitológusa.
Az áremelkedésekkel a nyersanyag ciklusok lökéshullámai elérték a mezőgazdaságot is. Ráadásul a globális ellátási láncok akadozása a hullámzást csak fokozza.
Sok magyar családnál találkozhatunk az utóbbi évtizedekben leanderrel, amely a mediterrán vidékeken honos.
Robert Shiller és szerzőtársa (amerikai közgazdászok) Fishing for Phools című könyvében ír arról az információ aszimmetriáról, mely az árut eladó és azt megvásárló között feszül.
Az őszi lemosó permetezés célja a vegetáció során felszaporodott, telelőre vonuló kórokozók áttelelő formáinak (áttelelő gombaképlet, rovar tojás, pajzstetvek pajzsai) elpusztítása.