Ősz közepétől, ha a határbéli teendők még este is kint érik az embert, egyre gyakrabban lehet hallani a sötét égből lekiabáló vadludakat. Sok gazda nem is tulajdonít nekik különösebb figyelmet, csak abban az esetben, ha a zöld vetésekben kárt tesznek
A repce nagyon megsínylette már az idei telet. Viszonylag nagy hidegek voltak rá és általában hótakaró nélkül érték ezt az értékes olajos kultúrnövényünket. Vadak károsították sokfelé, még érzékenyebbé téve a kifagyásra.
Ez a hatásvadász rövid mondat, jól hangzó szlogen képes volt magába sűríteni azokat a gondolatokat és ellentmondásokat, amelyek az elmúlt 20-30 évben a határtalan „zöldség” kiterjedésében a növényorvoslás elmúlását jelentik.
A tél felénél járunk. Ilyenkor nem csak az ember, hanem a vadon élő állatok is várják a tavaszt. A túlélésük biztosítása érdekében nagy tápanyagtartalmú eledelt keresnek. Ezt az igényüket pedig tökéletesen kielégíti a repce.
30-40 évvel ezelőtt mi magyarok kifejezetten magas fokon műveltük a növényvédelmi tevékenységet. Európa élvonalába tartoztunk a növényvédelem tekintetében, de sajnos most már egy ideje le vagyunk maradva.
Az AgroFIELD Termelői Club-ban (ATC) az őszi búza esetében az információ szerzés fókusza -a fajta kísérletek mellett- már évek óta a nitrogén trágyázás mennyiségi és technológiai kérdéseinek tisztázására esik.
„Nemzeti színű tollruhás“ írja róla Dr. Bankovics Attila a Magyar Természettudományi Múzeum ornitológusa.
Az áremelkedésekkel a nyersanyag ciklusok lökéshullámai elérték a mezőgazdaságot is. Ráadásul a globális ellátási láncok akadozása a hullámzást csak fokozza.
Sok magyar családnál találkozhatunk az utóbbi évtizedekben leanderrel, amely a mediterrán vidékeken honos.
Robert Shiller és szerzőtársa (amerikai közgazdászok) Fishing for Phools című könyvében ír arról az információ aszimmetriáról, mely az árut eladó és azt megvásárló között feszül.