Ilyenkor, amikor a kalászos gabonák mindegyike vagy a raktárakban, vagy már a kereskedőnél van, érdemes kicsit visszatekinteni arra, hogy mi is történt a növényeinkkel a vegetációs idő folyamán.
A madarak megítélése a mezőgazdászok szempontjából sok esetben meglehetősen negatív. A kárt szinte mindenki azonnal észreveszi, míg az általuk hajtott közvetett haszon olyan, hogy szinte természetesnek vesszük.
A gabonafutrinka (Zabrus tenebrioides) régóta ismert Magyarországon, mint a kalászos gabonák fiatalkori károsítója. Károsításával szinte minden évben számolni kell, különösen a kalászosok váltónövény nélkül történő termesztése esetén.
A repce őszi növényvédelme meglehetősen bonyolult. Túlságosan sok állati károsító feni a fogát, illetve az ennek megfelelő szájszervét a nagy szárazság után éppen kikelt repce növényekre.
A cukorrépa alapvetően egy meglehetősen kényes növény, nagyon nagy az „input igénye”, azaz mire késő ősszel betakarításra kerül a termés, nagyon sokat kell rá költeni. Kényes a jó talajmunkára, a pontos vetésre, megkívánja a hatékony gyomirtást.
A hazánkban termesztett őszi és tavaszi kalászos gabonákat az általános gyakorlat szerint csak különböző gombás eredetű növénybetegségek ellen kell védeni.
… ott fű nem terem.
Azért nevezem költségkímélőnek, mert minden összetevője a kertben megtalálható: kerti hulladék (lemetszett faágak, gallyak, lekaszált fű, a konyhából kikerülő zöldség, gyümölcs héjak), talaj.
Hanem a növényeink is. A szántóföldi kultúrák szinte mindegyikének van vírusos eredetű betegsége.
A kis káposztalégy (Delia radicum) jelenléte és károsítása már régóta ismert Magyarországon. A kis testű (4-6 mm) légy oligofág, lárvái szinte minden keresztesvirágú kultúrnövényen és gyomfajon megtalálhatók.