Hírek, szakcikkek Nem tájba illő vendég

A legtöbb ember ökológiai, állategészségügyi és természetvédelmi ismeretek hiányában, állatkedvelő laikusként azonban bele sem gondol, milyen káros és akár a saját egészségünkre is veszélyes tud lenni ez a jelenség.

A legkézenfekvőbb probléma azokkal a macskákkal, akik vadászírónk, Fekete István szavaival élve „a szabad néphez tartozónak hiszik magukat”, hogy csúcsragadozóként nem csak a rágcsáló állományban, hanem a madár állományban is igen komoly károkat tudnak okozni. Mivel remekül másznak fára, áldozataik épp úgy lehetnek a földön fészkelő fácán csibéi, mint a fákon fészkelő énekesmadarak fiókái. További gond, hogy lexikont sem hordanak maguknál a természetvédelmi szempontból fontos fajok listájával, ennélfogva nekik épp úgy vadászzsákmány egy közönséges fácán csibe, mint egy védett faj fiókája.

A második ok, amiért nem kívánatosak a határban, hogy képesek hibridizálódni a hazánkban fokozottan védett vadmacskával, ezzel keverék utódokat létrehozva, amelyek bármennyire is hasonlíthatnak az eredeti őshonos vadmacskára, sajnos már nem azok. Ha egy házi kandúr párosodik egy nőstény vadmacskával, az többszörös kár. Ha ugyanez a vadmacska nőstény egy „rendes” vadmacskával párzik, akkor nyerünk egy alomnyi kölyköt, amiből, ha nem is mind éri meg a felnőtt kort, a faj fennmaradása szempontjából mindenképpen fontos. Így viszont kapunk egy halom olyan kölyköt, amik genetikailag tovább „szennyezhetik a természetes állományt”, vagy másképp mondva minden egyes megszületetett keverék alom ugyanannyi meg nem született védett vadmacska alommal egyenértékű. A faj szempontjából egy élő „keverék” kölyök vagy egy elpusztult „vad” kölyök között nincs jelentős különbség.

A harmadik, és talán a hétköznapi ember számára is legközvetlenebb probléma pedig: a veszettség terjesztése. Ha a veszettség tünetei már megjelentek az emberen, akkor már nem sok remény van a gyógyulásra. Hordozói a ragadozó fajok, de létszámuknál és az emberrel való gyakoribb érintkezésük folytán legjelentősebb terjesztői a kutya, a vörösróka, és a házimacska. A betegség gyógyíthatatlansága miatt már régóta kiemelkedő fontosságúnak tekintik a megelőzést. Éppen ezért hazánkban az 1930-as évektől kötelező a kutyák nyilvántartása és éves veszettség elleni oltása, valamint a 2000-es évek óta a rókákat is immunizálják csalifalatokkal. A macskák létszámának ellenőrizhetetlensége miatt azonban nem tették kötelezővé a veszettség elleni vakcinázást, de saját védelmünk érdekében ajánlatos megtennünk.

A macskákat életmódjuk miatt nem lehet olyan kontrollált módon tartani, mint a kutyákat, de ha már mondjuk a falu szélén lakunk, és tudjuk, hogy kedvencünk kijár a határba, legalább ivartalanítsuk, hogy védjük a természetes vadmacska állományt, és vakcináztassuk veszettség ellen, hogy védjük magunkat. Az egyéb természetvédelmi problémák ettől még sajnos fenn fognak állni, mert nem lehet kivetkőztetni őket ragadozó mivoltukból, de a három problémából kettőt legalább már orvosoltunk.

Babrik Zsolt, Agrofil-SzMI Kft.