Hírek, szakcikkek „Eresz alatt fecskefészek…”
Régebben a magát teljes vertikumban képviseltető mezőgazdaság nagyon sok madárfajnak kedvező életfeltételeket teremtett.
A háztáji állatok vályúja körül civakodó verebek, a kerti gyümölcsfákon „nyitni kék” dalukat éneklő cinegék éppúgy hozzátartoztak a magyar táj képéhez, mint az esténként a szalma illatú gabona tarlókra kihúzó vadkacsák, vagy az istálló gerendáin fészkelő fecskék. A falusi állattartás visszaszorulását talán leginkább a verebek és a fecskefélék sínylették meg. Ez utóbbiak szépségük és hasznosságuk, valamint a közelmúlt sajnálatos „fészekleverős” eseményei kapcsán esetleg több szót is megérdemelnek.
A fecskét régebbi könyvek a magyar nép kedves madaraként írják le, melyeknek az állattartó gazdák kifejezetten örültek. A fecskefészek leveréséről szóló hírek sajnos arra engednek következtetni, hogy napjainkban már nem mindenki osztja ezeket a nézeteket. A parasztgazda inkább a fészkek alá rögzített egy deszkalapot, hogy a fiókák ürülékükkel ne szennyezzék az állatokat, de akkor sem verte le.
Hazánkban a két legelterjedtebb fecske-féle a füstifecske és a molnárfecske. Kis odafigyeléssel a teljesen kezdők számára is megkülönböztethető a két faj. Mint a nevükben is benne van, a molnár fecskék hasa tiszta fehér, míg a füstifecskéé piszkos, füstös fehér. A füsti fecskék farokvillái egyébként hosszabbak, mint molnárfecske rokonáé. Megfigyelések szerint a farokvilla hossza és a hímek szaporodási sikeressége közt pozitív korreláció van. A párok monogámiában élnek, csak néha fordul elő „félrelépés”. Ha párjukat „házasságtörésen” érik, akkor nagyon cselesen vészriasztó hangot hallatnak, hogy megszakítsák az együttlétet.
Füstifecske fiókáival, nyitott fészkükben /forrás: kép/
A fecskefélék eredetileg szikla párkányokon fészkeltek, mintegy ezek helyettesítőjeként teremtett számukra ideális környezetet az épített emberi környezet. A két legelterjedtebb fecske fajunk egyébként fészeképítési szokásai alapján is megkülönböztethető. A molnárfecskék szeretnek nagyobb kolóniákban, épületek homlokzatán fészkeket rakni, amelyet a bejárónyílás kivételével teljesen zárttá építenek. A füstifecskék inkább csak néhány, ritkán épített fészekből álló kolóniát hoznak létre, a fészkük pedig nyitottabb, tál alakú. A molnárfecskékkel ellentétben épületek belsejébe is előszeretettel beköltöznek. Fészkük építéséhez elengedhetetlen a sár, aszályos időszakban azonban ez nem mindig elérhető a számukra, ezért pocsolyák létesítésével segíthetünk nekik. Az állattartás egyébként ebben az esetben is segítette őket, mivel az itató kutak, dagonyák környékén mindig volt fészeképítésre alkalmas sár.
Molnárfecske /Forrás: kép/
A molnárfecske zárt fészket épít /Forrás: kép/
Táplálékukat főleg a repülő rovarok alkotják, melyeket villámgyors manőverező képességüknek köszönhetően kapnak el. Táplálékhiány esetén pókokat, hernyókat is fogyasztanak. Viselkedésüket figyelve egyébként az időváltozásra is következtethetünk, magas légnyomás esetén ugyanis a rovarok lejjebb szorulnak, ezért a fecskék is alacsonyabb magasságban vadásznak. Ez leginkább a molnárfecskék esetében szembetűnő, mivel ők alapvetően inkább szeretnek nagyobb magasságban vadászni. A telet az afrikai kontinensen töltik, vannak egyedek, melyek egészen a déli csücskéig vándorolnak, ez még légvonalban is min. 10 000 km-t is jelenthet. Ezt a távot természetesen nem nyíl egyenesen teszik meg, hanem közben folyamatosan vadásznak, ami azt jelenti hogy komoly mennyiségű kilométer „lehet a szárnyukban”.
Ha már ilyen távolságokat megtesznek azért, hogy nálunk neveljék fel fiókáikat, igyekezzünk hát kedvezni nekik és semmiképpen ne bántsuk őket, mert nem csak nekünk, hanem állataink számára is hasznosak, azon felül szépek is és a harmonikus tájképhez is hozzátartoznak a vizek és földek felett cikázó fecskerajok.
Babrik Zsolt, Agrofil-SZMI Kft.
Forrás: borítókép
