Hírek, szakcikkek Lapátos szerelem

Itt az elején azonban mindjárt tennünk kell egy kis kitérőt, hogy őshonosnak tekinthető-e ugyan vagy nem? Tény, hogy 130 000 évvel ezelőtt elterjedt volt Európa nagy részén, de a 110 000 éve kezdődő legutolsó jégkorszak, a Würm-glaciális során a Mediterrán térségbe húzódott vissza, annak elmúltával azonban önmagától nem tért vissza eredeti előfordulási területeire.

A rómaiak azonban többfelé újratelepítették birodalmuk területein belül, valamint a későbbi korokban is igen kedvelt volt, mint a nemesi birtokok park vadja. Erre egyébként kisebb mérete, szépsége, lapátos agancs alakulása, és viszonylagos szelídsége is alkalmassá tette. Valószínűleg a vadaskerti beltenyésztésnek köszönhető az is, hogy annyiféle színvariációban létezik, ami más vadjaink esetében teljesen ismeretlen. Egyes szerzők tucatnál is több színváltozatát különböztetik meg, a normál vad színtől a feketén át a fehérig.

A legelterjedtebb, „normál” színű egyedek alapszíne fehér pöttyökkel tarkított vöröses barna, amely télen sötétebb barnás árnyalatot vesz fel. A has és a lábak belső oldala világosabb szürkés színű. Az egyszín fehér vagy fekete egyedeken a pöttyözöttség nem mindig szembetűnő. Ez az egyetlen szarvasfélénk egyébként, amelyik kifejlett korában is ténylegesen pöttyös, nem csak a rajzfilmeken. Lapátos agancsa, arányos testfelépítése, tetszetős színezete és mintázata miatt egyébként szinte tényleg kívánkozik a gyerek mesékbe és a festővászonra.

Egyszín fehér változat (Forrás: kép)

Egyszín fekete változat (Forrás: kép)

Szaporodási időszakuk, melyet a bikák által kibocsájtott jellegzetes hang miatt barcogásnak hívunk, nagyjából egy hónappal követi a gímszarvasokét, attól azonban több különbséget is mutat.

A gím esetében a bikák háremet tartanak, és azt igyekeznek harcok árán is megvédeni, az őz esetében pedig megállapítottuk, hogy ez az egyetlen territóriumot tartó szarvasfélénk. Ez a kijelentés azonban ugyancsak egy kis kiigazításra szorul. „Dámék” szaporodási időszakban ugyanis lek-ekbe tömörülnek, ami azt jelenti, hogy a bikák felkeresik hagyományos barcogó helyeiket, ahol egymás szomszédságában barcogó gödröket kaparnak a talajba, melyet vizeletükkel és ondóváladékukkal is folyamatosan megjelölnek.  Ennek a „megjelölésnek” köszönhetően sötét színű folt jelenik meg a hasukon a pénisz tájékán, amit bőgő foltnak, vagy barcogó foltnak hívunk, és közelebbről le nem írható „szagélményt” is nyújt.

Ezeket a barcogó teknőket – ha nagyon szigorúan vesszük – lehet mikro territóriumnak tekinteni. A bikák közti verekedés itt nem közvetlenül a tehenekért folyik, hanem a jobb elhelyezkedésű teknőkért, a „hölgyek” pedig ezeket a bikákat keresik fel, vagyis a gímszarvasokkal ellentétben itt a „hegy megy Mohamedhez”, azaz hölgyválasz van.

A barcogás egyébként jellegzetes gurgulázó, böfögés szerű hang, amelyre egyszerre több bika is rákezd, és szinte kánonban zeng és visszhangzik tőlük az erdő. A gímnél említett viselkedési mintázatok, mint a nyári ivar szerinti elkülönült csapatok, az agancs fejlesztés, a döhérkedés nagyjából itt is állnak, azok kismértékű időbeli elcsúszásával. Borjaikat a nyár elején hozzák világra, sajnos azonban meg kell említeni, hogy kisebb méretük miatt az utóbbi évtizedekben nagyon elterjedt aranysakál és a kóbor kutyák rájuk nagyobb veszélyt jelentenek. Ez szélsőséges esetekben egyes országrészekben odáig vezetett, hogy a megszületett borjaknak csak elenyésző százaléka éri meg a felnőtt kort.

Érdemes lenne pedig rájuk vigyázni, mert a dám esetében is igaz, csakúgy, mint az őz, és a gím esetében, hogy a trófeák minőségét tekintve hazánk szintén előkelő helyen áll. Legismertebb dámos területeink a dunántúli Gyulaj és az észak-keleti régióban található Gúth, amelyek rendszeresen világranglistás trófeákat produkálnak. A megbecsülés tehát más szarvasféléink mellett a dámvadat is megilleti.

Babrik Zsolt, Agrofil-SZMI Kft.

Forrás: borítókép