Hírek, szakcikkek Következő szezon: Milyen betegségek támadhatják a napraforgót, mire figyeljünk?

A hazai termelők átlagosan 2 750 kg/hektár termésátlaggal dolgoztak. A 2021-es termés betakarítása lassan kezdetét veszi, melynek minőségét és mennyiségét a környezeti hatásokon túl nagyban befolyásolhatták a kórokozók és az ellenük való védekezés kvalitása, sikeressége. De jellemzően milyen betegségek támadják a napraforgót, mi ellen védekezzünk jövőre?

A napraforgó szár- és tányérbetegségei között fontos megemlítenünk a következőket:

Szürkepenészes rothadás (Botrytis cinerea)

Fehérpenészes rothadás (Sclerotinia sclerotiorum)

Alternáriás betegségek (Alternaria helianthi, Alternaria helianthinficiens)

Diaportés szárkorhadás (Diaporthe helianthi)

Rizópuszos tányérrothadás (Rhizopus arrhizus)

Makrofominás szár- és tányérrothadás (Macrophomina phaseolina).

Ezek általi fertőzöttség legtöbbször akkor alakul ki, ha

- a talajban, növénymaradványokban fennmaradnak a szaporítóképletek (nem megfelelő elővetemény pl.: szója, repce, illetve vetésforgó kihagyása/lerövidítése nagyban erősíti ennek lehetőségét),

- a gazdanövény fogékony,

- az időjárási körülmények kedvezőek a kórokozókra nézve.

Lássuk e legjellemzőbb betegségeket részletesen!

A szürkepenész (Botrytis cinerea) gyakori kórokozó, kettős fertőzési stratégiával támad. Képes sebzéseken keresztül megfertőzni a növényeket, illetve a virágzás folyamán és a virágzás utáni időszak csapadékos időjárása esetén akár teljes mértékű tányérrothadást okozhat.

A fehérpenészes rothadás (Sclerotinia sclerotiorum) többféle tünetet okozhat. Citromérésig akár a tányért is képes megfertőzni, azonban jellemzően a száron okoz rothadást, hervadást. Kezdetben barna foltok alakulnak ki a növény felületén, melyen fehér színű, vattaszerű penészcsomókká fejlődik. Ezekben alakulnak ki a fekete szkleróciumok, melyek legtöbbször a szár belsejében találhatóak, de a külső részeken, gyökreken is előfordulhatnak. Ezek a talajban, akár 6-8 évig is fertőzőképesek maradnak. Ellene a virágzás alatti gombaölőszeres permetezés mutat hatékonyságot, de a 4-5 éves vetésforgó alkalmazása emellett is nagyon fontos. Abban az esetben, ha a védekezés sikertelen, a fertőzés egészen a tányérig hatol, melyet deformál és jellegzetes fekete rácsos szerkezetű szkleróciumok alakulnak ki a magok között.

 A fehérpenészes rothadás tünetei

 Az alternáriás levél és szárfoltsság (Alternaria helianthi, Alternaria helianthinficiens) előfordulása egyre gyakoribb. Melegkedvelő kórokozó, mely a vegetációs idő vége előtti megjelenésével komoly termésveszteséget okoz. A levélnyélen keresztül képes a szárba jutni, ahol sötét foltok megjelenését eredményezi, a szárat szétvágva a bélszövetben pedig olajbarnás/lilás elszíneződést találhatunk, fajtától függően.

Alternáriás levélfoltosság

A diaportés szárkorhadás (Diaporthe helianthi) kizárólag a napraforgóban károsít, Magyarországon mindenütt jelen van. A levél- és szárfoltosodást okozó betegség virágzást követően jelenik meg. A száron kialakuló foltok a levélnyelek és a szár találkozásánál jelennek meg, kezdetben világos, majd besötétedő foltokban. Transzlokációra képes, így a teljes növényben szétterjed, a leveleken és a tányér hátoldalán szabálytalan foltok megjelenését okozza. Mára kissé visszaszorult, kutatások alapján fertőzés csak akkor várható, ha a spórák érése utáni időszakban a levegő napi átlaghőmérséklete 20 °C feletti és nagy mennyiségű csapadék lehullásával társul. A fertőzés elleni védekezés során permetezés, állománykezelés ritkán szükséges, csávázott vetőmag alkalmazása elégséges, az optimális tápanyag-, és vízellátottságú növények nagyobb eséllyel veszik fel ellene a harcot.

 

A rizópuszos tányérrothadás (Rhizopus arrhizus) az előzőektől eltérően főként rovarkártételt követően jelenik meg, könnyen azonosítható a levélnyeleken megjelenő, hab jellegű, fehér, bőven folyó váladékával. Kedvező számukra a meleg, a harminc fok feletti hőmérséklet. A rovarkárok nyomán indul meg rothadás, mely által a szövetek között „túlnyomás” keletkezik (váladékot eredményez). Ha nem látnánk, szaga árulkodó, ugyanis enyhén alkoholos, édeskés. A rothadás után a beteg tányér nem esik szét, beszárad. Gyakran összetévesztik a szürkepenészes szár- és tányérrothadással, mert ahhoz hasonlóan a tányéron gyakran jelenik meg szürke penészgyep. Azonban, ha szokatlanul erős rovarzúgás hallható a táblában, érdemes a tüneteket keresni, ugyanis az édes habzó váladék vonzza a rovarokat.

Rizópuszos rothadás 

A napraforgó makrofominás szár- és tányérrothadása (Macrophomina phaseolina) már fiatal korban létrejöhet, akár szikleveles állapottól, szinte bármelyik fenológiai fázisban, viszont a növényen a tünetek csak sokkal később jelentkeznek, főleg, ha a vízellátás optimálisan alakult a tenyészidőszak elején. Akadályozza a víz és a tápanyagok szállítását, így jellemző tünetei között említhetjük a progresszív hervadást, az idő előtti száradást, az életerő elvesztését és a terméscsökkenést. Barna elváltozások jelennek meg a palántákon, valamint később a szár és a gyökérzet elszürkülését.

Makrofominás szárrothadása

Összességében a napraforgó termesztéséhez, ápolásához hozzátartozik, hogy a kórokozók előfordulása és megjelenése igen változatos, melyben az egyetlen közös tényező a preventív védekezés: az agrotechnikai védekezés (az elővetemény és a napraforgó kapcsolata, a vetésforgó), a vetőmagcsávázás, a gyomirtás és a betegségek, illetve a kártevők elleni védekezés – az állománypermetezés - a gombaölőszeres kezelések időben való kijuttatása, valamint a tőszámbeállítás is nagy jelentőséggel bír.

Kovács Eszter, Agrofil-SZMI Kft.