Hírek, szakcikkek Amitől a napraforgó szárad

Most, augusztus vége felé a kalászosok és a repce után már a tavaszi vetésű növények érése és betakarítása is időszerű. Így van ez a napraforgónál is. Csak van jó néhány tábla, ahol a növényzet még a teljes érést be sem várva, foltokban teljesen elszárad. Mielőtt még nyugodtan hátradőlnénk azzal a felkiáltással, hogy a deszikkálás költsége ezzel le is van tudva, gondoljunk arra is, hogy a kényszerérett növények apró, összeszáradt tányérjainak termése mind mennyiségben, mind pedig minőségben messze elmarad az egészséges állományokétól. És ritka az az eset, hogy egy teljes tábla száradjon le így, maradéktalanul.

Macrophomina phaseolina apró mikroszkleróciumai

A problémát egy talajlakó gomba, a Macrophomina phaseolina okozza. Ez a kórokozó szélsőségesen melegkedvelő, trópusi–szubtrópusi eredetű gomba, amely nem igazán válogatós. Szélsőséges polifág, a babon, szóján, napraforgón kívül időnként egyes kukorica hibridekben is felbukkan, de a gyomnövényeket sem veti meg. Jellegzetes foltszerű kártétele mindig a lazább, könnyebben felmelegedő talajrészeken alakul ki. A mélyfekvésű, nehéz, hideg, vizenyős talajokban jelen lehet ugyan, de csak elvétve és kárt ott nem is okoz.

A hamuszürke szárkorhadás néven is ismert betegséget okozó gomba már tavasszal, május környékén megfertőzi a tápnövényeit. Napraforgó esetében a kisebb, alacsonyabb növény, kisebb tányér átmérő már júniusban mutatja a kórokozó jelenlétét.

Védekezni ez ellen a kórokozó ellen meglehetősen nehéz. Az erősen fertőzött területeken a gazdanövények ritkább termesztése, a megfelelő készítménnyel és jól elvégzett csávázás nagymértékben képes visszaszorítani a betegséget. A fungicides állományvédelem szintén képes mérsékelni a betegség fellépésének mértékét.

Hertelendy Péter

Agrofil-SzMI Kft.