Hírek, szakcikkek Napraforgó peronoszpóra
A napraforgó peronoszpóra a gazdák körében jól ismert betegség.
Az elsődleges fertőzés hatására a növény alacsony marad, mert az ízközök megrövidülnek. A kifejlett növényre jellemző levélszám általában kifejlődik, így a nyár folyamán az ilyen növények elnyerik az úgynevezett káposzta-jelleget.
Rövid ízközök
A napraforgó peronoszpórás betegségének kórokozója a saláta, az uborka, a szőlő peronoszpórás betegségeinek kórokozóival együtt az Oomycota törzsbe tartozik. Ivaros szaporodásuk oogámiával történik. Ilyen módon jönnek létre az áttelelő képletek (oospórák). A talajban ezek évekig is életképesek maradnak. Ivartalan szaporodásuk zoosporangium telepeken nagy tömegű zoospóra kialakulásával valósul meg. Ezeket a szél és az esőcseppek továbbítják a környező növényekre.
A kórokozónak Magyarországon jelenleg 7 patotípusa ismert.
A betegség kialakulása:
- Elsődleges (szisztémikus) fertőzés
Fertőzött magból (kaszatból) vagy talajból történik. A nedves talajban az oospóra révén létrejövő rajzóspóra aktív mozgással éri el a csíranövényt, vagy az épp kikelt szik-, párleveles napraforgót. Ha a csíranövény fertőződik az elhal, így tőhiány alakul ki. Miután a fertőződés megtörtént, a gomba a növény sejtjei között növekszik, majd a levelek fonáki részén fehér sporangiumtartó gyepet képez. A napraforgó ezután már virágzatot nem hoz, vagy az steril lesz.
Elsődleges (szisztémikus) fertőzés
Ennek, vagyis az elsődleges fertőződésnek tünete a káposzta jelleg, sárga klorotikus foltok a levelek felszínén a szártól kiindulva az erek mentén, illetve a fehér sporangiumtartó gyep a fonákon.
- Másodlagos fertőzés
Az elsődlegesen fertőzött növényekről terjed át a szomszédos, illetve környező növényekre, azok levelein elszórtan elhelyezkedő, erekkel határolt, felülről nézve sárga, fonákról fehér foltokat képez. Súlyos problémát a másodlagos fertőzés általában nem okoz. Azonban előfordul, hogy a virágzat is fertőződik és ennek következtében fertőzött kaszattermés jön létre, amely vetőmagként ismét súlyos szisztémikus fertőződést okoz.
Védekezés
A napraforgó peronoszpóra ellen mindenképpen integrált szemléletben kell védekeznünk.
Sporangiumtartó gyep a fonákon
A gombaölőszeres vetőmagcsávázás nem elhanyagolható. Különösen akkor, ha tudjuk, hogy a területen az elmúlt években jelen volt a kórokozó. Az oospórák 6-8 évig is fennmaradhatnak és fertőzőképesek, habár 4 év után ez a tulajdonságuk jelentősen csökken. A csávázott vetőmag használatával elkerülhetjük az akár 10 %-os terméskiesést.
Vetésváltás: napraforgó csak legkorábban 4 évente kerüljön vissza ugyanarra a területre.
Hibridválasztás: ellenálló rezisztens fajták választásával tovább csökkenthetjük a fertőzés esélyét.
Gyomirtás: a napraforgó peronoszpórás betegségnek kórokozója több gyomfajt is fertőz. Emiatt fontos, hogy a gyomirtás hatékony legyen a gyomok, valamint az árvakelések ellen is.
Fertőzött és egészséges növény. Jól látszik a különbség
A hatékony védekezés nemcsak az adott évben realizálható termés védelme miatt fontos, hanem amiatt is, mert a P. halstedii kórokozó igen gyorsan képes új patotípusokat létrehozni, amelyek ellen esetleg már nem lesz hatékony a csávázószer vagy a hibridek rezisztenciája.
Fitos-Bedő Veronika
Agrofil-SZMI Kft.
