Hírek, szakcikkek Fenyeget a vetésfehérítő

Ennek köszönhetően a szokásoshoz képest sokkal hamarabb kezdődött az egyes haszonnövények rügyfakadása és virágzása, egyes gyümölcsök esetében 30 nap volt az eltolódás.

Az őszi vetésű kalászosok fejlődésére is jellemző ez az előrehaladottság, a legtöbb őszi árpa és a búza szinte teljesen bebokrosodott március elejére. Nem meglepő tehát, hogy az első rovarkártevőkre is a megszokottnál hamarabb kellett számítanunk.

A kártevők előrejelzése általában a rovar által preferált hőmérsékleti küszöbérték feletti napok hőösszege alapján történik. Ugyan a március hidegfrontokkal és éjszakai fagyokkal tarkított képet mutatott, így összességében nem érződött annyira extrémnek, a 10°C feletti átlag-hőmérsékletű napok több helyen előcsalogatták a telelőhelyükről a vetésfehérítő bogarak imágóit.

A bogarak a betelepülés után az első napokat táplálkozással töltik. A leveleken hosszában elhelyezkedő, hosszúkás csíkokat rágnak, amely során át is rágják a levelet. Ez önmagában csak akkor okoz jelentős kárt, ha a bogarak nagy mennyiségben vannak jelen (10 db/m2).

A vetésfehérítők gyakorlatilag megesznek minden fűfélét, kedvencük a zab és az árpa, de ezek híján beérik búzával és tritikáléval is. A fajták közül jobban kedvelik a sima, szőrözet mentes levelűeket. Amikor megerősödtek, elkezdik lerakni a tojásaikat a levél színére. Ez szabad szemmel is könnyen felismerhető, hiszen egy helyen, csoportosan, szinte sorban helyezkednek el. Ha ideálisak a körülmények, a nőstény bogár akár több száz tojást is képes lerakni egymaga.

Az igazi, súlyos kártételt a levél színére lerakott, eleinte sárga, majd nagyjából egy hét alatt feketés színűre változó petékből kikelő lárvák okozzák. A lárvák a levelek felszínén hámozgatnak, de esetenként más szerveken, pl. a száron, kalászon is előfordulhatnak. Nem rágják át a levelet, az ellenkező oldal epidermiszét mindig meghagyják, amely kiszáradva fehér színt vesz fel, innen ered a károsítónk neve is.

Hazánkban jellemzően előforduló fajok:

 
Veresnyakú árpabogár – Oulema melanopus (Forrás: kép)

 
Kéknyakú árpabogár – Oulema gallaeciana (Forrás: kép)

 

Kéknyakú búzabogár – Oulema septentrionis (Forrás: kép)

Védekezés:
A védekezés időzítése szempontjából fontos kiemelni, hogy a kis lárvák még lényegesen kevesebb levélfelületet fogyasztanak el. Táplálkozásuk második szakaszában (L 3-4 állapot) veszik magukhoz az életszakasz során felvett táplálék 90%-át, azaz ekkor okozzák a legjelentősebb károkat. Mivel a tojásrakás és a lárvakelés, illetve fejlődés elhúzódó folyamat lehet, a leghatékonyabb védekezési módnak a kopuláló imágókra (kép) kijuttatott inszekticides kezelés bizonyul.
 

Forrás: saját kép

A déli régiókban idén már március második felében lehetett találkozni sötét színűre változott kikelés előtt álló petékkel is. Ugyan a lárvák érzékenysége nagyobb, mint a kifejlett bogaraké, így azok ellen a védekezés adott esetben hatásosabb lehet, de ekkor a megfelelő időpont meghatározása igényel nagyobb odafigyelést. Ha a bogarak előbújnak, de a hűvösebb idő miatt nem szívesen repülnek, a tábla szélek felől lassan, frontvonalban terjednek a tábla közepe felé, ez egyenetlen betelepedést, tojásrakást és lárvafejlődést eredményez. Ebben az esetben, ha a levelek 20%-án kezdődik a lárvakelés, akkor a védekezéssel nem ajánlott késlekedni.
 

A vetésfehérítő bogár lárvája (Forrás: kép)

Balogh Luca Janka, Agrofil-SZMI Kft.

Forrás: borítókép