Hírek, szakcikkek A tárolt szemestermény kártevői és azok általános kezelése

A rovarok és a mikroorganizmusok felszaporodásának kedvező környezet alakul ki évről évre.

A termelőknek a legkülönbözőbb növényvédelmi kihívásokkal kell szembenéznie a gabonák vegetációs idejében, a betakarítást követően azonban általában csökken a figyelem. Pedig, ha végig gondoljuk, milyen ártalmak várhatnak a zsákokba vagy garmadába gyűjtött terményre a tárolókban, hamar rájöhetünk, hogy kártevők egész sorával van dolgunk. Becslések szerint a világ gabonatermésének egynegyede/egyharmada minden évben elvész a tárolás folyamán, mely veszteség nagy részét a tárolt gabonában rejlő rovarkártevők okozzák. A károsítók – általában – nem mennyiségileg, sokkal inkább minőségileg teszik tönkre a termést. Fokozott veszélyt jelentenek a vetőmagok esetében, ahol az egyik legfontosabb kérdés annak csírázóképessége, de egészségügyi kockázatot is hordozhatnak mind az emberek, mind az állatok vonatkozásában. A betárolt termények megfelelő kezelése elengedhetetlen a minőség megőrzéséhez.

A megjelenés és a fertőzés módja a kártevő típusától függően eltérő lehet. Magyarországon több mint 100 fajt sorolhatnánk fel, melyek egész évben jelen lehetnek a raktárban. Vegyünk sorra néhány rovarkártevőt ezek közül, melyek a legelterjedtebbek és a legnagyobb kárt okozzák: atkák, molyok, lisztbogarak, zsizsikek.

Szemestermény esetében elsődleges és másodlagos kártevőket különíthetünk el. Az elsődleges gabona rovarok képesek egész, töretlen szemek megfertőzésére is, míg a másodlagos kártevők csak a sérült gabonát, port és őrölt terményt fogyasztanak. Sok ilyen kártevő előnyben részesíti a csírák fogyasztását is, ezáltal csökkentve a takarmányszemek fehérjetartalmát és a csírázási százalékot is.

Az atkák szabad szemmel nem láthatóak, előszeretettel károsítják az olajos magvakat, de őrleményekben is megtalálhatóak. Jelenlétük nyoma a terményben maradt levedlett bőr és ürülék, mellyel allergiás reakciók kiváltását okozhatják pl.: szecskaatka (Tyrophagus longior), lisztatka (Acarus siro), csiperkeatka (Caloglyphus berlesei).

A molyok jellemzően a garmada legfelső rétegeiben okoznak kárt, így könnyebben észlelhetőek pl.: aszalványmoly (Sitotroga cerealella), raktári gabonamoly (Nemapogon granellus). Ezek közül az aszalványmoly lárvája által szőtt szövedék könnyen és hamar felismerhető a termény felszínén. Mivel jól repül, irtása során a halom kezelése önmagában sokszor nem elegendő.

Nemapogon granellus (Forrás: kép)

A lisztbogarak meleget és magas páratartalmat kedvelő fajok, szemes termények, őrlemények mellett fűszerek, szárított gyógynövények is táplálékul szolgálhatnak számukra. Évente akár 2-4 nemzedékük is kifejlődhet, melyek száma nagyban függ a tároló hőmérsékletétől. A molyokhoz hasonlóan jól repülnek, így esetükben sem elég csak a termény fertőtlenítése, csak a teljes tároló kezelése adhat jó eredményt. Ide tartozik pl.: kis lisztbogár (Tribolium confusum), barna lisztbogár (Tribolium castaneum), fekete lisztbogár (Tribolium madens).

Tribolium castaneum (Forrás: kép)

A zsizsikek szinte minden gabonában megtalálhatók. A lárvák a szemek belsejét odvasítják, kezdik a csíra elfogyasztásával, majd haladnak tovább a mag belsejében. Kárképük 1-2 mm-es kimeneti járatuk miatt könnyedén felismerhető pl.: rizszsizsik (Sitophilus oryzae), közönséges babzsizsik (Acanthoscelides obtectus), borsózsizsik (Bruchus pisorum).

Acanthoscelides obtectus (Forrás: kép)

Általánosságban: a rovarfertőzés kezelése könnyebb az optimális nedvességtartalom / páratartalom és hőmérséklet mellett. Betárolás előtt a gabona nedvességtartalmát az optimális szintre kell vinni, mely a legtöbb gabona esetében 10-14 % között van. A hőmérséklet fontos szerepet játszik a rovarpopuláció fenntartásában is, mivel minél magasabb a hőmérséklet, annál nagyobb a fertőzés.

A szakirodalom ismer aktív és passzív betelepedési formákat. Aktívnak tekinti azt, amikor valamilyen közeli forrásból önerőből jut be a kártevő a raktárba, míg a passzívnál valamilyen módon, emberi vagy állati közreműködéssel jut be (átvizsgálatlan termény, fertőtlenítésből kimaradt részek, stb). Amit a megelőzésnél érdemes szem előtt tartani, az a környező források felszámolása, például kiömlött mag az udvar egyik sarkában, elfelejtett zsákok itt-ott. Fontos, hogy a modern raktárakat (beton padló, jól zárható ajtók) lényegesen könnyebb megvédeni.

A szükséges hatékonyság elérése érdekében a tárolóhelyiséget a lehető legjobban meg kell tisztítani a portól, az áruk maradványaitól és a már jelenlévő rovaroktól is. Ez különösen fontos, ha a felületeket rovarirtókkal permetezzük, mert a por elnyeli az alkalmazott rovarirtót, és a szükséges hatékonyságot nem lehet elérni a meglévő vagy a gabonafélékkel együtt érkező rovarpopuláció ellen. A bejutást sokkal egyszerűbb megelőzni, mint a már kialakult fertőzést teljességgel felszámolni.

A szemek tárolása során nyomon kell követni a tároló és a garmada hőmérsékletét. A belső hőmérséklet emelkedése jelezheti a rovar légzését is. Az engedélyezett peszticidek felhasználhatók a növekvő populáció visszaszorítására és a gazdasági küszöbérték alatti szinten tartás érdekében is. Megfigyelésükre és kezelésükre feromon csapdák kihelyezése is segítségül lehet a tároló helyiségben. A kártevők megfigyelését mostanság megkönnyítik a vezeték nélküli, digitális, mini hőmérséklet érzékelők, melyek adatnaplózási funkcióval is ellátottak.

Több hónapos tárolás során, a legnagyobb kockázatot a rovarok a garmada felső rétegeiben történő szaporodása jelenti, ahol a gabona hőmérséklete és páratartalma gyorsabban változik, mint az egység mélyén. A tárolási gabonakártevők kontrollálásának legfontosabb célja a rovarok betelepedésének, behurcolásának megelőzése, illetve jelenlétük korai felismerésével a gazdasági veszteség megelőzése.

Kovács Eszter és Mutum Lamnganbi, Agrofil-SZMI Kft.