Hírek, szakcikkek A cirok magevő rovarkártevői
Magyarországon a cirok termőterülete az utóbbi években dinamikusan növekszik. Az országban csökkenő mennyiségű csapadék arra késztette a gazdákat, hogy alternatív növényként termesszék különösen alacsony vízigénye miatt.
A cirok érzékeny a rovarkártevőkre a keléstől egészen a szemek beéréséig. Jelenleg a termés a tejesérés-viaszérés stádiumában áll, melyben a legérzékenyebb. Ezekben a stádiumokban is meg kell védenünk a növényeket a betegségektől és kártevőktől, hogy minimális veszteség mellett jó termést tudjunk biztosítani. Többek között a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) és számos mezei poloskaféle (Miridae) is a szemekből táplálkozik.
Gyapottok-bagolylepke
Ugyanaz a rovar fertőzi a cirkot is, mint a kukoricát. A megjelenő tünetek hasonlóak lehetnek a kukoricánál tapasztaltakhoz, mint a részben megevett generatív növényi részek krétás elszíneződése és az azokon látható székletképletek.
Gyapottok-bagolylepke lárvája (Forrás: kép)
A rovar legfőbb kártevő alakja a lárva. Színezetüket ivari dimorfizmus jellemzi: a hímek sárgás-olívazöld árnyalatúak, míg a nőstények halványabb, barnás színűek. Első szárnyukon a vesefolt élesen kirajzolódik, melynek szélén egy sötét sáv található. A hátsó szárny széle szürkés, melyben egy halvány kör alakú folt figyelhető meg. A kicsi (10 mm-nél rövidebb) lárvák a virágzat pollenzsákjain táplálkoznak, ahol kismértékű kárt okoznak, míg a nagyobb Helicoverpa lárvák a fejlődő termésen okoznak kártételt.
Ha valaki nem védekezik megfelelően, 18-20 %-os termésveszteséggel is számolhat a jelenlétük miatt. A védekezés akkor ajánlott, ha a rovarok száma eléri az iránymutatásként megadott 2 lárvát bugánként.
Mezei poloskafélék
A cirok termése számos poloskafaj által veszélyeztetett. Gyakori kártevői közé tartozik a zöld vándorpoloska (Nezara viridula), a barna büdös poloskák több faja (Euschistus spp.) és a rizsszagú poloska (Oebalus pugnax) is.
Nezara viridula (Forrás: kép)
Általában a büdös poloskákat kisebb mértékű kártevőnek tekintik a cirokban, de nagyobb problémát is okozhatnak. Magyarországon az első büdös poloskák 1977-ben jelentek meg. Azóta számuk egyre nő, különösen a zöld vándorpoloskák esetében. Számuk természetes ellenség hiányában folyamatosan növekszik.
Az invázió nem sokkal a virágzás után kezdődik, amikor lerakják tojásaikat, amelyekből kifejlődnek a lárvák. Szúró-szívó szájszervvel rendelkeznek, mellyel a fejlődő termésből táplálkoznak, amivel csökkenthetik a szemek tömegét és méretét, valamint a magok későbbi csírázására is károsan hatnak. A rovar által már károsított felületen hamar megtelepszenek a gombák, melyek fekete elszíneződést eredményeznek, és így csökkentik a szemek minőségét. A termésen kívül táplálkozhatnak zöld növényi részekből is, de a fő kárt a magban okozzák. Esetükben a kritikus/gazdasági küszöbérték 9 egyed/fej fölött jellemző a viaszérési szakaszban.
Jelenleg dolgoznak olyan biológiai védekezési mechanizmuson, amelyet fel tudunk használni ellenük, mint egy másik faj, amely esetleg a természetes ellenségük lehet, de eddig semmi sem bizonyult eredményesnek. Tehát a legjobb védekezés jelenleg a tojáslerakás elkerülése lehet a virágzási szakaszban. Ha a terepen nem alkalmaznak megfelelő kezelést, egyes rovarok tovább táplálkozhatnak a raktári állományban, mely során a kártevők körülbelül 50%-os termésveszteséget is okozhatnak.
Mutum Lamnganbi, Agrofil-SZMI Kft.
Forrás: borítókép
