Hírek, szakcikkek Tengerentúli tanácsok a talajművelés elhagyásához
Az Egyesült Államokban már régóta alkalmazzák a no-till, vagyis a talajművelést elhagyó technológiát, a tengerentúli tapasztalatok pedig a magyar termelőket is segíthetik – természetesen azokat a saját területekre szabva.
Az Agrofil-SZMI Kft. ezért hívta segítségül Jim Leverich-et, a Wisconsini Egyetem Mezőgazdasági és Természeti Erőforrások Tanszékének Professor Emeritus-át.
Gribek Dániel: Miért ajánlja a Magyarországon gazdálkodóknak a no-till technológiát, a talajművelés elhagyását?
Jim Leverich: Az Egyesült Államokban már jónéhány éve alkalmazzuk ezt a módszert, és Magyarországot beutazva is sok erózió által veszélyeztetett területet láttam. Ezeknek a gazdáknak a no-till technológia nagyon sokat segítene földjeik termőrétegének megóvásában. Természetesen ahhoz, hogy később ez elterjedjen, a magyar termelőknek meg kell ismerniük a módszert, például néhány hektáron kipróbálva.
Gribek Dániel: Milyen múltja van a no-till technológiának a tengerentúlon? Magyarországon egyelőre azt látom, hogy a termelők legnagyobb része kétkedve fogadja. Így volt ez az USA területén is?
Jim Leverich: Sok évvel ezelőtt az Egyesült Államokban létrehozták a Termőföld Védelmi Szolgálatot, mai nevén a Természeti Erőforrások Védelmi Szolgálatát (Natural Resources Conservation Service – NRCS). Ez az intézmény segít a gazdálkodókat, hogy megóvhassák termőföldjeiket. Olyan védelmi technológiákat kell alkalmaznunk, amelyek csökkentik a talajveszteséget. A nagy területeken véső ekét (magyarul talajlazítót), minimum- vagy no-till technológiát kell használni.
Gribek Dániel: Ki irányítja a védelmi szolgálatot?
Jim Leverich: Az Amerikai Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma (USDA) hozta létre és működteti ezeket az irodákat. Minden állam minden megyéjében létezik belőle egy. Azt látni kell, hogy a szolgálatnak nálunk is több évbe telt, mire közel került a farmerekhez, hogy segíthessen nekik bevezetni az új technológiákat. A gazdák először vonakodva fogadták ezeket, de aki bevezette a minimum- vagy a no-till művelést, most már magasabb hozamokról számol be.
Gribek Dániel: Térjünk vissza Magyarországra. Mit javasolna azoknak a gazdálkodóknak, akik esetleg bevezetnék területeiken a minimum till vagy a no-till technológiát?
Jim Leverich: Abban az időben, amikor a Szaktanácsadó Szolgálatnál dolgoztam, az új technológiák bevezetésekor azt a módszert alkalmaztuk, hogy kiválasztottunk 3-4 olyan farmert, aki érdeklődött az új módszerek iránt, és szívesen kipróbálta volna azokat. Elmentünk ezekbe a gazdaságokba, és kisebb területeken segítettünk alkalmazni a technológiát. Ezeken a helyeken aztán szántóföldi nyílt napokat tartottunk, ahova meghívtuk a többi farmert is, akiknek bemutattuk a módszert, az eredményeket. Azt is, hogy az adott technológia milyen profitot eredményezhet a későbbiekben. Fontos azonban leszögeznem, hogy a no-till nemcsak a jelen profit miatt előnyös, hanem a jövő generációjáért is alkalmazzuk: megvédjük a talajt, és feljavítjuk azt a jövő nemzedékeinek.
Gribek Dániel: Akkor tehát kísérleteket kell beállítani, megnézni, elemezni az eredményeket, majd azt bemutatni a gazdatársaknak. De felvetődik a kérdés, hogy Ön pontosan milyen kísérleteket ajánlana? Mekkora területen, milyen kultúrával kezdené Magyarországon?
Jim Leverich: Először mindenképpen olyan kultúrát választanék, ahol a gyomirtás könnyen megoldható, valamint olyan táblát, ahol nincs sok szármaradvány. De ha rendelkezésre áll a technikai háttér, és van lehetőség automata sorvezetést is alkalmazni, akkor más kultúrákban is lehet tesztelni. Mindenképpen azt ajánlom, hogy a kezdetekben a no-till terület nagysága ne haladja meg a teljes terület 10 százalékát. Ha ezeken a táblákon tényleg keményen dolgozol, hogy megvalósítsd az újítást, akkor könnyedén össze tudod hasonlítani a többi 90 százalékkal, és pontosan látható lesz, hogy milyen eredménnyel alkalmazható mindez a saját rendszeredben.
Gribek Dániel: A no-till legnehezebb eleme a gyomirtás?
Jim Leverich: A gyomirtás megoldható a rendelkezésre álló technológiákkal. Az átállás legnehezebb része inkább azoknak a gépeknek a beszerzése, amelyek megfelelően beállíthatók például a szármaradványok kezelésére. Erre jó megoldás lehet, ha 2-3 gazdálkodó közösen vásárol egy 6 vagy 8 soros szemenkénti vetőgépet vagy egy gabonavetőgépet. Együtt kipróbálják a működést az említett 10 százalékon, majd növelhetik a területet 20 százalékra. Ami látható lesz, hogy az eredmények a kezdetben csökkenni fognak, később azonban a technológia felzárkózik, sőt meghaladja a hagyományos termesztési rendszerben kezelt állományokat.
Gribek Dániel: Az Egyesület Államokban milyen arányban alkalmazzák a no-till technológiát?
Jim Leverich: Ez attól függ, hogy mely államokról beszélünk. Wisconsin, Minnesota és Michigan államban a no-till terület nagyjából 30-40 százalék, de a nehezebb, kötöttebb talajú területeken is főként sávművelést alkalmaznak a farmerek a termőtalaj megőrzése érdekében. Wisconsinban a farmerek majdnem 80-90 százaléka használja valamilyen arányban a no-till művelést. Észak- és Dél-Dakotában még ennél is többen. De a gazdák még nálunk is tanulják az új technológiát, azt hosszú időbe telik bevezetni.
Gribek Dániel: Ahogy minden bizonnyal Magyarországon is hosszú időt fog ez igénybe venni.
Jim Leverich: Az egyik ok, amiért a gazdák nem vezetik be gyorsabban a no-till technológiát, hogy nincsenek meg a saját gazdaságukban beállított kísérleteik, amelyek megmutatnák, hogy a rendszer valóban működőképes. El kell végezni ezeket az on-farm kísérleteket, hogy lássák, semmit nem veszítenek. Sok gazda fél, ahogy többek között én is féltem, de éppen emiatt időnként ellenőrzéseket végzek. Mindenki a maximális jövedelmet akarja kihozni a gazdaságából, ehhez viszont elengedhetetlenek az elemzések, beszéljünk bármilyen technológiáról.
