Hírek, szakcikkek Néha eszébe jut az embernek…
Néha eszébe jut az embernek, milyen jó dolog is a mérsékelt égövben, egy olyan helyen élni, ahol a négy évszak váltja egymást.
Ezt a mezőgazdaságban élők valószínűleg intenzívebben is élik meg, mint a városlakók. Minden évszaknak megvan a maga jellegzetessége és hangulata, amely az évek alatt észrevétlenül beleivódik az emberbe, hogy aztán egy következő évben egy megérzett illat, vagy valami tudatalattiban kiváltott hangulat vetesse észre velünk, hogy mi a múltban valami hasonló kellemes érzéssel járó dolgot már átéltünk.
Jó megélni a tél közeledtével az első fagyokat, ha a levegő csíp is egy kicsit, valahogy mégis jólesik. Külön hangulata van megérezni az első füst szagot, amikor legelőször begyújt valaki a faluban. Jó megélni az első melegebb tavaszi napokat is, amikor az ember már érzi a bőrén a nap erejét és beleszagolni a levegőbe, amely ilyenkor az első talajmunkák után még a tél hideg páráit leheli ki magából, miközben kellemes talajillatot áraszt. Ugyancsak megvan a maga hangulata a forró nyári napoknak, - poroló, kombájnok mormognak a szalma szagú tarlókon gyűjtve hatalmas gyomraikba az azévi gabonatermést.
Mind közül azonban talán legkedvesebb az ősz, amely igen felemás érzeteket kelt, egyrészt valaminek a befejezése, mert ilyenkor zajlanak az utolsó aratások és az őszi vetésű növényeink révén ilyenkor kezdődik valami új is. Még ilyenkor is akad dolog elég, de a tél lázas tervezgetésével és a tavasz csodavárós fogadkozásai után, ez már a „kiegyensúlyozottabbság” évszaka. Tavasszal izgalommal várjuk a munkák kezdetét és fogadkozunk, hogy az idén nem követjük el ugyanazokat a hibákat, mint tavaly. Az idősebb és bölcsebb gazdák persze már ilyenkor is tudják, ha ugyanolyan hibákat nem is, de majd elkövetünk másmilyeneket. Az a szép azonban a tavaszban, hogy az előttünk álló nehézségeket ilyenkor még nem feltétlenül látjuk, hanem telve energiával és a tavasz adta életörömökkel kezdhetünk neki egy újabb szezonnak. Ezzel szemben ősszel már tudjuk, hogy mit sikerült tudásunkkal, szorgalmunkkal vagy éppen jó szerencsénknek köszönhetően az idei évből kihozni. Saját szakmánkon derülve ilyentájt mindig eszembe jut az egyik idős agrármérnök kolléga, aki egyszer azt mondta „…Zsolt az elmúlt 35 évben egyszer volt ideális az időjárás.”, majd huncut mosollyal a szemében halkan röhögve hozzátette „..de akkor se volt jó a termés.” Ekkor azonban már túl vagyunk a szezon adta megpróbáltatások nagyrészén és ez már a megnyugvás évszaka. A fokozatosan lecsengő munkák mellett, talán több időnk is van odafigyelni határjárás közben az évszak nyújtotta szépségekre.
A vénasszonyok nyara különleges, szinte minden ember szereti. A természeti szépségek iránt fogékonyabb embereknek pedig kifejezetten élmény ilyenkor a határt járni. Jó elnézni a bágyadt őszi napfényben sárgálló kukoricatáblákat, az esti ködben meghallani az első szarvasbőgést, vagy elnézegetni az alkonyatban tarlóra húzó vadkacsa csapatokat. A hideg estéből belépek a konyhába, ahol kellemes meleg van és a sütőből sütőtök illata árad. Ezeken persze lehet mosolyogni, hogy ilyen apróságoknak örül az ember, de én azt hiszem, a legtöbbünk azért is választotta ezt a szakmát, mert az ilyen dolgokra fogékonyak vagyunk. Ha vannak olyan kollégák, akik csak a munkát látják a határban, azokat meg csak arra tudom biztatni, ne csak ezt tegyék, hanem próbálják kicsit -divatos szóval élve-’’érzékenyíteni’’ magukat, mert jó megélni ezeket a pillanatokat és hangulatokat! Ez azonban csak akkor sikerülhet, ha fogékonyak vagyunk erre, és képesek vagyunk nyitott szemmel járni, mert ahogy Széchenyi Zsigmond írja „…meghitt, magányos rajongóihoz különleges nyelven szól a természet. Igazi csodáival nem bőkezűsködik, nem szívesen veti őket közprédára. Azokat inkább kiválasztott híveinek, négyszemközti, bizalmas találkára tartogatja. Ezért van, hogy egyedül járó vadász találkozik leginkább az Úristennel, aki – minden ellenkező híreszteléssel szemben- még manapság is gyakran járja az erdőt…”
Babrik Zsolt
Agrofil-SZMI KFT
