Hírek, szakcikkek Gabona- és repce földjeink téli vendégei a vadludak

A határban látható, a dűlőutaktól általában tisztes távolságban legelésző liba csapatot elintézzük annyival hogy „vadlibák”. Aki távcsővel is kutatja, láthatja, hogy több faj is képviselteti magát egyazon csapatban. Leggyakoribbak: vetési lúd, nagy lilik, nyári lúd. Ez utóbbi, mint a neve is jelzi, nyáron is költ hazánkban, a többi mind téli vendég. Egyébként a felsorolt három gyakori faj mellett kisebb számban, de mások is elfordulhatnak. Összesen 12 faj feltűnésével lehet számolni. A még nem említett fajok: rövidcsőrű lúd, vörösnyakú lúd, örvös lúd, apáca lúd, sarki lúd, kanadai lúd, indiai lúd, nílusi lúd.
A felsoroltak többsége „őshonos”, de pl. a kanadai lúd kertek, parkok díszmadaraként kezdte európai „pályafutását” és egy-két szökött példány az öreg kontinensen is hazára talált. Emiatt kérdéses - vad eredetüket illetően - az észak-afrikai elterjedési területű nílusi ludak esetleges feltűnése is.
A nyári lúd kivételével „ludaink” télen csak nálunk vendégeskednek. Költőterületeik az eurázsiai kontinens tundra és tajga övezetében, valamint a grönlandi és az izlandi szigeteken vannak. Telelő helyüknek két nagy központja van Nyugat-Európában: a németalföldi régió és a Kárpát-medence. Gyűrűzési adatokból tudható, hogy egy telelési időszakon belül is van kicserélődés a két terület közt.
Azonos időpontban végzett létszámbecslések alapján több, mint 300 000 példány is telelhet nálunk. Vándorlási útvonalaik „képlékenyek”. A Nyugat-Európában telelők általában a tengerpartok vonalát követve érkeznek északi fészkelő helyeikről. Magyarországon műholdas követővel megjelölt ludak, tavasszal kelet felé vették az irányt, majd Románia, a Fekete-tenger és Ukrajna érintésével haladtak Oroszország felé, ahol délről megkerülték az Urál-hegységet, majd a közép-ázsiai puszták felett északnak fordulva közelítették meg fészkelő területüket. Az is előfordult, hogy az egyik évben nálunk lévő egyedek a következő telet a Krím félszigeten töltötték. A különböző vonulási útvonalú csapatok, útközben találkozhatnak és át is rendeződhetnek. A vonulás akár 4 hónapig is eltarthat és 7000 km is lehet. Az az évi kikelt fiatalok a telelés során még a szüleikkel maradnak, a következő tavaszi költési szezonban válnak el tőlük. A már párba állt egyedek egyébként monogámak, a befogott egyedek szaporítása ezért is nehézkes, mert nem hajlandók újra párba állni.
Hazai gyülekező helyeik a nagyobb kiterjedésű tavaink, mint pl. a tatai Öreg-tó és a nagy felületű alföldi halastavak. Az éjszakát a vízen töltik és onnan húznak ki hajnalban a mezőgazdasági területekre. Egy-egy gyülekező helyen több tízezres nagyságrendben is összegyűlnek. Az Öreg-tavon csúcs időszakban 40-50 ezer egyed is lehet. Előszeretettel keresik fel táplálkozási céllal a gabona-, a repce vetéseket és a kukorica tarlókat is a kombájnok által elhagyott szemek után kutatva. Éjszakázó helyeiktől, ahogy a környékbeli táplálék fogy, egyre messzebb képesek elmenni, akár 50-60 km távolságra is.
A fiatalabb, zsengébb vetéseket különösképpen kedvelik, kárt is inkább csak ezekben okoznak, mert képesek tövestől kihúzni a fiatal növénykéket.  
Éber, óvatos természetű állatok, melyek táplálkozás közben őrszemeket is állítanak, ezért könnyen megriaszthatók. A három leggyakoribb faj (nyári lúd, vetési lúd, nagy lilik) a legújabb rendelkezések szerint vadászható is október 1. és január 31. között, de személyenként naponta maximum 6 db ejthető el, ebből a vetési lúd maximum 2 db lehet.
Ha nem okoznak túl nagy kárt, inkább ne bántsuk őket. Ugyanabban a csapatban lehet ugyanis vadászható és védett faj is, amelynek elejtésével komoly természetvédelmi kárt is okozhatunk. Gondoljunk arra, hogy a távoli zord tundrákról érkeztek hozzánk átszelve akár egész Eurázsiát. Hónapok alatt több ezer kilométert tettek meg párjukkal, mellyel életre szóló kapcsolatban élnek. Úgy is nemsokára útra kelnek, hogy ösztöneiktől hajtva újra megtegyék ugyanezt a távot, csak immár tőlünk elfele.

Babrik Zsolt, Agrofil-SZMI Kft.

Borítókép: Somos Ferenc