Hírek, szakcikkek A talajlakó kártevők jelentőségéről
A drótférgek, cserebogár-pajorok, mocskos-pajorok a szántóföldi kultúrákat leggyakrabban veszélyeztető talajlakó kártevők (terrikolok).
Közös jellemzőjük, hogy polifág fajok, a legtöbb szántóföldi növény (kukorica, napraforgó, kalászosok, cukorrépa, burgonya) föld alatti (gyökereit, gumóját, illetve a kicsírázó vetőmagot) vagy talajfelszín közeli részeit károsítják. A föld feletti részek ezáltal elsárgulnak, elhervadnak és elszáradnak, részben vagy teljesen elpusztulnak.
A drótférgek a pattanóbogarak lárvái, körülbelül 3 cm hosszúak, sárgás színűek, megnyúlt, hengeres, kitinizált testűek. 2-3 évig fejlődnek a talajban, a telet a mélyebb rétegekbe húzódva töltik, majd a tavaszi felmelegedés „felcsalja” őket a felsőbb rétegekbe, a gyökerek zónájába és ekkor kezdik meg táplálkozásukat. A csírázó magvakat furkálják, az épp megjelenő gyököcskét és rügyecskét rágcsálják és a gyökerekben csatornákat rágnak, melynek következtében a kultúrnövény hiányosan kel ki vagy lemarad a fejlődésben. Rágásuk nyomán keletkezett sérülések pedig fertőzési kaput jelentenek a kórokozóknak. Jellemzően a napraforgó és kukorica vetési időszakában jelennek meg tömegesen. Egy növény gyökérzetét több lárva is károsíthatja, a növény a földfelszín feletti lankadása után pedig újabb gyökeret „keresnek fel”.
Drótféreg (a kép forrása: https://www.dirtdoctor.com/garden/Wireworm_vq802.htm)
A drótférgekkel szemben a cserebogár-pajorok (más néven csimaszok) sárgásfehér, vagy csont-fehér színű, görbült, vaskos testű lárvák. A talajban fajtól függően 3-4 évig fejlődnek, mely idő alatt rendkívüli falánkságuk következtében nagy károkat okozhatnak rágásukkal mind a szántóföldi, mind a kertészeti kultúrákban.
Cserebogár-pajorok (a kép forrása: https://www.magyarkukoricaklub.hu/galeria/a-kukorica-rovarkartevi/csimaszok)
A mocskos-pajorok a talajfelszín közelében fejlődő és károsító lepkehernyók, a bagolylepke-fajok lárvái. 3-4 cm-es nagyságúak, meggörbült alakúak, piszkos-zsírfényűek, innen kapták a nevüket. Egy évben két nemzedékük fejlődik, a nagyobb kárt a második, tavasz végén-nyár elején újonnan megjelenő nemzedék hernyói okozzák, nem pedig az áttelelő példányok. Mivel fénykerülők, ezért nappal a talajrögök, repedések között rejtőzködnek és csak az esti órában kezdik meg a táplálkozást. A két korábbi kártevőtől eltérően a talajjal közvetlenül érintkező részeket, a (csíra)növények gyökérnyaki részét rágják meg, ami által a vetés foltosan ritkul, később pedig a talajszinten lévő leveleket hámozgatják és fogyasztják el. Az így keletkező sebzéseken a hernyók ürüléke és a nedves közeg hatására másodlagos fertőzések (rothadást okozó baktériumok, szürkepenész, fuzárium) alakulhatnak ki.
A bagolylepkék lárvái (mocskos-pajorok) (a kép forrása: https://plantsam.com/animals/agrotis-ipsilon/)
A talajlakó kártevők elleni védekezés legfontosabb módja a megelőzés, melyet legkönnyebben vetésváltással érhetünk el. Ehhez szükséges az, hogy jelenlétükről előzetesen talaj-felvételezéssel tájékozódjunk, ahol a lárvák egyedszáma alapján lehet majd megtervezni az esetleges kémiai védekezést. Ez sorkezeléssel végzett granulátumos talajfertőtlenítéssel és a vetéssel egy menetben történő inszekticides vetőmagcsávázással lehetséges.
