Az őszi káposztarepcét szinte minden gazda úgy ismeri, hogy az egy olyan növény, amelyet rovarölő szerek szinte folyamatos használata nélkül nem lehet, vagy pediglen nem éri meg termeszteni.
Való igaz: A repce esetében nagyon sok olyan állati károsító feni a rágóját (vagy egyéb szájszervét) a növényre, amelyek akár önmagukban is képesek megsemmisíteni a növényzettel együtt a gazdának a jó bevételről dédelgetett álmait is. Az állati kártevők gyakorlatilag a repce kelésétől egészen a becők érésének a kezdetéig támadják ezt a kultúrát.

Nagy repcebolha lárvájának kártétele (fotó: Hertelendy P.)
A repce állati károsítóinak első, őszi aszpektudának döntő hányadát alkotják a különböző földibolha fajok. A repcét ezek közül legalább hét faj támadja. A manapság már ritkábban jelentkező repce földibolha (Psylliodes chrysocephala) évente csak egy nemzedéket vet ugyan, de a viszonylag nagyméretű, 4 mm-es acélkék színű bogár imágója és lárvája is egyaránt súlyos károkat képes okozni. A bogár lyukakat rág a levélzetbe, míg a lárvák a levélnyelekben, majd a szárkezdemény belsejében aknáznak. A bogarak rágása következtében jelentősen csökken, esetleg meg is semmisül a levélfelület, amely esetlegesen a növény pusztulását is okozhatja. A lárva a tenyészőcsúcs közelében károsít, amelyet adott esetben el is pusztíthat. Ez szintén a megtámadott növény pusztulását eredményezheti. Szerencsére a nagy repcebolha – atlanti faj lévén – hazánk egyre melegedő klímája alatt egyre kevésbé találja meg a számára kedvező feltételeket.
Ugyanakkor a kontinentális klíma kedvelőinek számító különböző fémfényű, vagy hosszanti csíkos mintázatú káposztabolhák (Phyllotreta spp.) mennyisége évről évre növekszik. E fajok kisebb termetűek, általában 1,5 – 2 mm nagyságúak. Viszont évente 3 nemzedékük is van és szinte minden keresztes virágú kultúr-, vagy gyomnövényen képesek kifejlődni. Populációjuk méretét döntő módon meghatározza az, hogy a nyári, 2. nemzedék mennyire talál magának tápnövényt. A repce árvakelések és a zöldítés céljára vetett keresztes virágú állományok az utóbbi években drasztikusan javították e fajok nyári életlehetőségeit.
A keresztesvirágúak földibolhái esetében döntően a bogarak kártétele az, amely esetlegesen a repce állományok létét is veszélyeztetheti. A hatalmas létszámú, apró bogár által rágott rengeteg lyuk miatt előbb utóbb eltűnik a levélzet. A gyakran száraz őszi időjárás ráadásul nem engedi a repce gyorsabb fejlődését, huzamosabb ideig a pár leveles, fogékony állapotban tartva a növényeket.
A földibolhák elleni védekezés nehéz, de egyáltalán nem megoldhatatlan feladat a növényvédelemmel megbízott szakemberek számára. A helyes szerhasználat mellett az időzítés is kulcsfontosságú. Erős fertőzési nyomás mellett a kelő félben lévő repcét még egy hétvégére sem lehet felügyelet nélkül hagyni, mert lehet, hogy a hét elejére már nem nagyon lesz mit megvédeni.
Hertelendy Péter
Agrofil-SzMI Kft.