Ez a hatásvadász rövid mondat, jól hangzó szlogen képes volt magába sűríteni azokat a gondolatokat és ellentmondásokat, amelyek az elmúlt 20-30 évben a határtalan „zöldség” kiterjedésében a növényorvoslás elmúlását jelentik.
A tél felénél járunk. Ilyenkor nem csak az ember, hanem a vadon élő állatok is várják a tavaszt. A túlélésük biztosítása érdekében nagy tápanyagtartalmú eledelt keresnek. Ezt az igényüket pedig tökéletesen kielégíti a repce.
30-40 évvel ezelőtt mi magyarok kifejezetten magas fokon műveltük a növényvédelmi tevékenységet. Európa élvonalába tartoztunk a növényvédelem tekintetében, de sajnos most már egy ideje le vagyunk maradva.
Az AgroFIELD Termelői Club-ban (ATC) az őszi búza esetében az információ szerzés fókusza -a fajta kísérletek mellett- már évek óta a nitrogén trágyázás mennyiségi és technológiai kérdéseinek tisztázására esik.
„Nemzeti színű tollruhás“ írja róla Dr. Bankovics Attila a Magyar Természettudományi Múzeum ornitológusa.
Az áttelelés sikeréért jelenleg nem tehetünk sokat, de értő figyelemmel sokat tehetünk a tavaszi állományért.
Az áremelkedésekkel a nyersanyag ciklusok lökéshullámai elérték a mezőgazdaságot is. Ráadásul a globális ellátási láncok akadozása a hullámzást csak fokozza.
Sok magyar családnál találkozhatunk az utóbbi évtizedekben leanderrel, amely a mediterrán vidékeken honos.
Az őszi lemosó permetezés célja a vegetáció során felszaporodott, telelőre vonuló kórokozók áttelelő formáinak (áttelelő gombaképlet, rovar tojás, pajzstetvek pajzsai) elpusztítása.
A kukorica csövét károstó kórokozók állatokra és az emberre veszélyes mikotoxinokat (DON-toxin, aflatoxin, fumonizin, zearalenon…) termelnek.