Hírek, szakcikkek Villám mezőgazdaság…
A csökkentett talajművelésű területek gyomosodási problémái és lehetséges gyomirtási stratégiai irányai.
A csökkentett talajművelés, de méginkább a nem művelés (no-till), sajátos gyomszabályozási stratégiát igényel. A megoldása nem lehetetlen, nem is komplikált, csak más. Miért?
A nem művelt szántóterületek gyomosodási szabályszerűségei nagyon hasonlóak a parlagterületek gyomosodási tulajdonságaihoz. Legalábbis, ami a zárószukcesszió kialakulási folyamatainak legelejét jelenti. (A teljes folyamat mindenre kiterjedő részletezése e terjedelmi korlátok között nem lehetséges, ezért csupán a törvényszerűségek megértéséhez szükséges mértékig ismertetem.) A talajművelés (és a gyomirtási eljárások) folyamatosan megszakítják ennek a természetes és környezeti egyensúlyok mellett lezajlódó folyamatnak a kifejlődését. A szántás és a mélyművelés mindig kedvez a „pioníroknak”, amelyek többnyire tavaszi növények esetében, a T4-es életforma (tavasszal kelő, nyárutói egyévesek) mélyen gyökerező, jó aszálytűrésű gyomfajai közül kerülnek ki. Ide tartoznak pl. a disznóparéj-félék és a libatop-félék. Egyes művelt területeket dominálhatnak ezen csoport nagy magvú, mélyebbről csírázó fajai, mint pl. parlagfű, csattanó maszlag, selyemmályva, szerbtövis fajok, melyek elleni küzdelem a szántott területen is komoly feladatot jelent, de no-till esetén, ha a területen jelen vannak, előretörésük a dominancia sorrendben szembetűnő lehet. Ugyanígy emelkedhet a magról kelő egyszikűek dominanciája is (kakaslábfű, muhar fajok, köles). Amennyiben a talaj bolygatása tovább nem folytatódik, megjelennek (ha addig nem voltak) az évelő gyomok a területen. Jellemzően először a szártarackosok (G1), mint pl. a tarackbúza, illetve a szaporító gyökeresek (G3) pl. mezei acat. (A mélyszántás ezen fajok előretörését némileg hátráltatja, de meg nem szünteti.) Amennyiben a területet nem bolygatjuk, nem gyomirtjuk, úgy a terület ökológiai adottságai mentén megjelenhetnek egyéb életformacsoportba tartozó lágyszárú évelő gyomnövények, majd a fásszárúak közül először a cserje fajok, később a fafajok és amennyiben a csapadék elégséges, akkor különböző összetételű zárt erdőig is fejlődhet a szukcesszió és a kialakulhat a területre jellemző zárótársulás (zárószukcesszió).
A növénytermesztés során a gyomirtással mindig ezen szukcessziós folyamat kezdeti köreivel kell felvennünk a harcot. Amennyiben a területen szántóföldi művelés mellett talajművelés nem folyik, így a társulás fejlődése könnyen eljuthat az évelő fajok dominálta fázisba, vagy legalábbis fő probléma (a magról kelők mellett) az évelő fajok körül csúcsosodik ki. Ezért ezen fajok jelenléte és arányai határozzák meg technológiai lépéseinket és azok sorrendjét. Azaz merőben eltérhet egy szántott és egy nem művelt terület gyomirtási stratégiája. Ideális és általános esetben egy szántott területet magról kelők dominálnak, így ebben az esetben a talajon keresztül tartamhatással rendelkező készítmények, kellő csapadék mellett, széles hatásspektrummal (gyári vagy tankombinációk) -kellő mennyiségű bemosó csapadék után- akár egymenetben megoldják a gyomirtási feladatokat. Az évelők dominálta tartós no-till körülményeknél ezek a hatóanyagcsoportok inkább jobb kombinációs partnerek, mint önálló megoldások. Az évelő gyomok visszaszorítását - a mi lehetőségeink mentén gondolkodva - tarlón kell elkezdeni valamilyen glifozát hatóanyagú készítménnyel. Ezt lehet kombinálni adjuvánsokkal és/vagy nitrogén műtrágyával a hatás gyorsítása érdekében. Egyéb hatóanyagokkal (hormon hatású készítmények) a hatáspektrum szélesítését és a hatás magabiztosságát fokozhatjuk, hogy a következő évben az évelő gyomok újrahajtása számottevően csökkenjen némely „mono-glifozát” hatásához képest.
Tarackbúza
Állományban a posztemergensen kijuttatható felszívódó kémiai megoldásokra kell fókuszálni. Ezeknek többnyire tartamhatása nincs vagy nagyon rövid. Ezért előfordulhat, hogy osztott kezeléseket kell alkalmazni, illetve, ha elhúzódó csírázási stratégájú magról kelő fajok jelenlétére is számítunk, akkor egyszeri kezelést lehet/kell kombinálni tartamhatású hatóanyaggal. Azonban tudni kell, hogy a tartamhatás talajon keresztül valósul meg, ezért számolni kell egyes hatóanyagoknál a részleges hatás kialakulásával. Egyes tartamhatással rendelkező hatóanyagok különleges talajállapot elvárásokat igényelnek a tökéletes hatáshoz, melyet a no-till körülmények nem mindig tudnak teljeskörűen biztosítani, így tehát az sem mindegy, hogy „kit” választunk kombinációs partnerül.
Mivel a szántott területek sem mindig mentesek a problémás szituációktól (fenyércirok, parlagfű) ott is lehetnek/vannak az alap állapottól eltérő körülmények, melyek nem csak „szimpla” megoldásokat igényelnek, illetve az évelő mentességet ott sem lehet mindig tarlókezelések nélkül elérni. Ezért úgy gondolom, hogy (amíg lesz glifozát) nem a gyomirtás lesz a no-till megvalósításának növényvédelmi korlátja, ezért az erre irányuló kevéssé szakmai alapon nyugvó felvetéseket megalapozatlannak tartom. Van a no-tillben több nagyobb megoldandó növényvédelmi kérdés, arra célszerű fókuszálni. A gyomirtási kérdés túldimenzionálásának egyik szakmai oka lehet, hogy némely felhasználók egyes hatóanyagoknak, hatóanyag kombinációknak az évelő gyomok elleni hatását túlértékelik a készítményben levő adjuvánsokkal együttesen mutatott inkább kontakt hatásai miatt. A levél zörög, de a gyökér még élhet! A következő évben szinte ugyanúgy zöldellik minden és ilyenkor a gazda elégedetlen. Ezek után úgy tűnhet, hogy a no-till-nek gyomirtási feladatai vállalhatatlan követelményeket tesznek a termelő vállára. Ne felejtsük el, hogy ennek a „tudásnak” vannak a tudatlanságban gyökerező elemei is és ezeket feltétlenül el lehet kerülni egy kis tapasztalatcserével! Kerüljük önmagunk megtévesztését! A végső megoldás a lényeg, nem a látszat.
Lajos Mihály
Agrofil-SZMI Kft.
