Hírek, szakcikkek Valóban a szűkebb a jobb?

Szűk, szakmailag innovatív körökben fogalmazódik meg ez a kérdés, sőt azon túlmutatóan talán az igény is. Az Egyesült Államokban halmozódott fel eddig a legtöbb tapasztalat ezzel a termesztési eljárással kapcsoltban, bár azért történelminek, vagy hagyományosnak ott sem nevezhető. Az alapgondolat, hogy a térállás javulásával és/vagy a tőszám növelésével a termésmennyiség - a költségek jelentős emelkedése nélkül - növelhető, ott sem általános, bár logikusnak tűnik. A tengerentúli üzemi kísérletek szerény, néhány százalékos, - de tapintható - előnyről számolnak be. A jelenleg használatos genetikákkal hazai körülmények között üzemi sortávváltás tekintetében szabatos összehasonlítások nem történtek, csak az egymás utáni évjáratok egymásutániságában vannak következtetések, hogy: „… jobb mióta szűkebben vetjük”. Ugye nem kell hangsúlyoznom, hogy az évjárat meglehetősen csalóka összehasonlítási alap, éppen az évjárathatás miatt, nem beszélve a többi, a „vizsgálatban” nem standardizált körülményről. Szabványos, statisztikailag értékelhető elrendezésű, ezáltal és egyben megismételhető módszertanú kísérletekből származó eredményekről nem tudtunk a napjainkig beszámolni.

Kísérleti gazdaságunkban - ezt az információhiányt ellensúlyozandó, részben tengerentúli, részben hazai példák nyomán - 2021-ben mintegy 100 ha-on vetettünk kukoricát 50 cm-es sortávra, de üzemi méretű kísérlet beállítását nem terveztük. Az öt táblán összesen (táblánként más-más) 3 hibridet vetettünk. A területek -a termésstabilitás megőrzése érdekében öntözöttek voltak. Az összes terület átlagában 12,04 t/ha 13,5% víztartalomra korrigált termés adódott. A legmagasabb termést, a legkisebb területen (3,5 ha) és a legalacsonyabb vetőmag költségű termesztett genetikával értük el (13,6 t/ha). Természetesen az eredmények egyáltalán nem összehasonlíthatók, de éppen ezzel szeretnék rámutatni arra, hogy mi termelők hajlamosak vagyunk ilyen eredményeket megbízhatónak tekinteni. A termelés során 4x15 mm (összesen 60 mm) öntöző vizet használtunk fel a területeken. A 12 t/ha-os üzemi átlag a tavalyi évjáratban egyáltalán nem jelentéktelen, de ez az eredmény -öntözés mellett- a korábbi évjáratokban is elérhető volt. Az öntözés ellenére a betakarítógép hozammérő rendszere jelentős - 7 és 17 t közötti - termés ingadozást mutatott, melynek a dobos öntözés hiányosságaira, a technológiából következő viszonylag hosszú 6-7 napos öntözési ciklusokra és az ezekből származtatható, a valós igénytől elmaradó, összesen kijuttatott vízmennyiségre vezethető vissza. Egy korszerűbb öntöző rendszerrel, esetleg helyspecifikus opciókkal -még magasabb termés reményében- a táblán belüli termésingadozások csökkenthetők lettek volna.

A tesztévben a kukorica betakarítása 75 cm-es adapterrel történt. Az öntözött -megfelelő állomány magasságú- területeken a betakarítás szinte veszteség nélkül megoldható volt. A szárzúzás minősége azonban -a magas adapter használat szükségessége miatt- a minimális művelés igényeit nem elégítette ki. A tervezettnél több művelet vált szükségessé, mint a normál 75 cm-es vetés esetén. (Az eltérő sortávú adapter alkalmazása nem öntözött, aszálysújtott kukoricákban -a jelentős betakarítási veszteségek miatt- katasztrofálisnak bizonyulhat!) Szeretném felhívni a figyelmet, hogy tágabb sortávra gyártott adapter alkalmazása tesztekre talán, de technológiai szinten semmiképpen sem ajánlható a szűkebb (50cm) sortáv esetén.

Az üzemi tapasztalatok szűkebb sortáv alkalmazásának érzetét és igényét nem támasztották alá, bár mint írtam, az üzemi termesztés semmilyen olyan elemet nem tartalmazott, amellyel ezt az összehasonlítást korrekten és megbízhatóan elvégezhettük volna.

Kisparcellás kísérletek

A fentiekkel ellentétben a kisparcellás kísérleteket összehasonlítható és megismételhető körülmények között ennek megfelelő elrendezésben valósítottuk meg. A háromtényezős kísérletet (sortáv x hibrid x tőszám) osztott parcellán, (2x30m2) négy ismétlésben valósítottuk meg. Az elrendezés megválasztásában fontos volt, hogy minden parcellában szerepeljen az adott hibrid (17) szűkebb és tágabb sortávolsága a vetett hibrid adott tőszáma mellett. Ez az elrendezés azt biztosította, hogy a sortáv kérdésekben az adott kísérleti helyen kérdéseinkre nagy biztonságú válaszokat kaptunk. A kísérletben a nettó parcellaméretek betakarítás előtt kerültek kialakításra, mellyel a kisparcellás kísérletek legnagyobb problémáját (a szegélyhatást) kívántuk a gyakorlat felé ellensúlyozni, azaz a hibridek teljesítménye igazodott a területen valóban elérhető termések szintjéhez.

Eredmények

A kísérleti parcellákat parcella kombájnnal betakarítottuk, parcellánként megmértük a termett nedves termés mennyiségét és a learatott termény nedvességtartalmát. A parcellák eredményeit 14 %-os víztartalom melletti t/ha termésmennyiségre átszámoltuk. Adatbázist megfelelő módszerekkel statisztikailag értékeltük és az eredményeket grafikonon megjelenítettük (1-5. ábrák).

Az ábrákról azonnal leolvasható, hogy megdőlt az az elképzelés, hogy a kukorica, mint faj egységesen reagálna a sortáv (és tőszám) változásokra. Minden hibridnek sajátos, -a változó sortávok hatására- egyedi arculata alakult ki a tőszám-sortáv interakciókban, mely hibrideket a görbék lefutása alapján négy csoportba sorolhattuk be (1-4. ábra).

A vizsgált hibridek csak egy szűk csoportja az, ahol a prekoncepció teljesül, miszerint a jobb térállás minden tőszámon magasabb termést eredményez (1. ábra). A csoporton belül sem egységes az, hogy az egyes hibridek milyen mértékű termésválaszt adtak a sortáv változtatására. Valamelyest erősíti az elképzelt papírformát a 2. csoport, amely a magasabb tőszám tartományokban mutat fel termés növekedést (2. ábra). Nagyon változatos, de a grafikonok lefutásának trendjében egységes alakulat a 3. csoport, melyek csak alacsonyabb tőszámokra adtak pozitív termés válaszokat (3. ábra). A 4. csoport azoknak a hibrideknek a körét foglalja magába, amelyek a sortáv szűkítésre -különböző mértékben ugyan-, de minden tőszám interakcióban negatívan reagáltak.

A kísérlet eredményei rendkívül érdekesek, egyes esetekben kifejezetten figyelemre méltók, hiszen, ha ismerjük a hibridünk tulajdonságait, akkor ez a technológia egyes hibridek optimális sortáv-tőszám (tőtáv) interakcióiban 1-3 t/ha ha-os terméstöbblettel is kecsegtet. Azonban azt is figyelembe kell vennünk, hogy ezek az eredmények csak egy-egy kísérleti helyszín eredményei, melyek egyelőre nem a válaszok, hanem a kérdések számát szaporítják. Ennek ellenére a szakmai kísértés elég nagy ahhoz, hogy ennek a szemmel jól látható terméskülönbség elérésének törvényszerűségeivel az AgroFIELD Termelői Club-ban, -a 2021-es három helyszínen túl- a jövőben is foglalkozzunk. Ezt támasztja alá a saját példánk is, miszerint az egyik, a gazdaságunkban alkalmazott hibrid (5. ábra) amely évek óta egész előkelő helyen szerepel az ATC kísérletekben, a szűkített sortáv alkalmazása esetén nem túl jó választás, azonban ezt megfelelő ismeretek hiányban nem tudtuk, de még mindig jobban jártunk, mintha a szintén népszerű, a 4. ábrán szereplő hibridet választottuk volna, amely nagyon jelentős termés depresszióval „hálálta meg” a különleges gondoskodást. A sortáv kísérletek 2021-es helyszíneinek eredményei (is) elérhetők már az AgroFIELD Termelői Club tagjai számára.

Lajos Mihály, Agrofil-SZMI Kft.