Hírek, szakcikkek Utolsó pillanatok a „berendezkedésre” kukorica vadkár szezon előtt
A kalászosok utolsó táblái is lassan letisztulnak az országban, így az erdők, mezők vadjai kénytelenek „tápnövényt” váltani. Szerencséjükre ilyenkor kezd érni a kukorica, és sok helyen a cirok is. Ami nekik szerencse, az nekünk viszont plusz munka.
Egy olyan hely, mint a Szigetköz, amit szárazföldi folyódeltának is szoktak nevezni valóságos vaddisznó paradicsom. A mozaikszerűen elhelyezkedő mellékágak, holtágak, náddal borított régi medrek, mintha csak nekik lettek volna tervezve.
Az ellenük való védekezést nem is lehet teljes egészében megoldani, viszont nagy mértékben lehet csökkenteni az okozott kárt. Ehhez azonban sok módszert kell párhozamosan és olykor váltogatva alkalmazni.
Alapeset a villanypásztor, amit aztán ki kell egészíteni a különböző hang- és szagingerekkel is. A villanypásztor is csak akkor működik, ha az rendszeresen karban van tartva, az alja gyom mentes, és folyamatosan ellenőrizve van, hogy sehol nincs elszakadva vagy letestelve. Az áramforrást nálunk leginkább napelem biztosítja. Az adaptereket lelakatolt dobozokban tartjuk és nyomkövetővel is elláttuk.
A jól karbantartott villanypásztor sem jelent garanciát semmire. A legjobb eshetőség, ha meg se közelíti a vad a táblát. Erre saját tapasztalat szerint jó hatásfokúak a szagriasztók, melyeket a villanypásztor karókra kötözött rongyokra szoktunk csepegtetni. Ezeknek hátránya, hogy folyamatosan pótolni kell, főként eső után. Ennek a módszernek esőállóbb változata, mikor átlyuggatott műanyag flakonokba helyezünk szivacsot, vagy rongyot, és azt kötjük a karókra. Néhány hetente ezeket is érdemes váltogatni, hogy elkerüljük a megszokást. Ezeknek a készítményeknek sokszor borsos az ára, de vegyük figyelembe, hogy nagyon koncentráltak, és intenzíven büdösek, úgyhogy elég belőlük kevés is. Egy-egy véletlenül ruhára esett csepp elég egy céges ebédlő déli kiürítésére is.
Mindezekhez társulnak még a hangriasztók, melyek közül mi inkább azokat az ultrahangos készülékeket alkalmazzuk, melyek váltogatják a kiadott hangjelzéseket. A lövést utánzó hangágyúkat, hamar megszokják a vadak.
Ha a disznók már bementek a táblába, akkor onnan már nehéz őket kimozdítani, főleg, ha víz és dagonya is elérhető közelségben van. A vadászatnak is a bejutás mindenáron való megakadályozását kell szolgálnia. A nagyon veszélyeztetett részeken érdemes kitakarított, vagy vetetlen részeket hagyni, hogy az átváltó vad látható legyen. Ez akár a villanypásztoron belül is lehet, a bekerült vad ugyanis sokszor a táblát körbejárva próbál kiutat keresni, és az ilyen szakaszokon terítékre hozható. Fontos, hogy a kondából soha ne a vezérkocát ejtsék el, mert a vezető nélkül maradt malacok sokszor hetekig nem hagyják el a környéket, ahol az anyjukat elvesztették. A vadászatnak és a villanypásztor ellenőrzésének a folyamatos zavaráson keresztül járulékos haszna is van. A hangokkal és az otthagyott emberi szagunkkal is riasztjuk a vadat.
Nem egyszerű feladat felkészülni a vadkár szezonra és nincs is módszer, ami önmagában megfelelne, csak is ezek kombinációja, és az aktuális helyzet szerinti alkalmazása vezethet sikerre.
Babrik Zsolt, Agrofil-SZMI Kft.
