Hírek, szakcikkek Újra repül a dióburok-fúrólégy!
Ebben az írásban a dió egy nem túl régi, de annál veszélyesebb kártevőjére hívom fel a figyelmet, amely súlyos esetekben akár 50-100 %-os terméskiesést is okozhat.
Ez a károsító a nyugati dióburok-fúrólégy, mely, mint sok másik is, bevándorló nálunk, Dél-Amerikából érkezett hozzánk. Kilenc évvel ezelőtt írták le az első egyedeket Magyarországon, Kőszegen, azóta „népszerűtlensége” egyre nő a hazai termesztők körében.
A dió régebben az a növényünk volt, mely különösebb odafigyelés nélkül is termést hozott. Ha az ember néha-néha ellátogat a kistermelői piacra, szembesül vele, hogy a dió ára időről időre borsosabb és még bosszantóbb, ha saját diófája sem hoz kellő mennyiségű termést. Ennek több oka is lehet: betegségek, rovarok kártétele, de tipikusan a háztáji, kiskertben található haszonnövények és fák azok, melyek ritkábban kapnak vegyszeres kezelést megóvásuk céljából. Ez érdektelenségből vagy a megfelelő eszköz hiányából, vagy sok esetben a kemikáliák tudatos mellőzéséből fakadhat. Sajnos a legtöbb esetben pont az ilyen kiskertekben vagy más félreeső szórványokban elhelyezkedő fák és környékük adják a legyek populációbázisát, szemben a sokszor gondosabban ápolt, vegyszeresen kezelt ültetvényekkel.
A rovarkártétel folyamata azzal indul, hogy a légy megszúrja a fiatal dió burkát, majd lerakja petéit a furatba, amelyből nem sokkal később kikelnek a lárvái. Eleinte csak apró bemélyedést, elszíneződést lehet felfedezni a zöld dión, bár ezt nem könnyű észrevenni. A lárvák a dióburkot fogyasztják, erősebb fertőzés idején a magba is behatolnak, tönkretéve ezzel a termést. A lárvák növekedésével a burkon sötét foltok lesznek láthatóak, melyek tapintásra puha érzetet nyújtanak, és az idő múlásával növekednek. A tünet összetéveszthető a xantomónászos (baktériumos) foltossággal, de a nyüvek jelenléte esetén ezt kizárhatjuk. A lárvák tevékenysége sokszor beindít egy rothadásos folyamatot a dióburkon, mely idővel áterjed a bélre is. A légy kártételének végső képe a fán lógó, a diótermésre ráaszalódott fekete burok, melyben a belső rész, a dióbél már romlásnak indult vagy teljesen értéktelenné vált. A lárvák a telet báb formában a fa alatti talaj felső rétegeiben töltik.
A dióburok-fúrólégy első ránézésre, légy mivoltához képest még szépnek is mondható. Legkönnyebben fekete mintás szárnyáról lehet felismerni, igaz ez legtöbbször már csak a csapdába ragadt példányok esetén működik, mert nagyon nehéz megfigyelni „akció” közben. Ezeknek a legyeknek évente egy nemzedéke van. A kifejlett egyedek legnagyobb számban az elmúlt évek tapasztalatai alapján július elejétől augusztus végéig repülnek, megfigyelésüket éppen ezért tanácsos mostanság elkezdeni!
A Rhagoletis fajok megkülönböztetése elsősorban a szárnymintázat alapján lehetséges. (forrás: https://portal.nebih.gov.hu/-/megjelent-diofaink-ujabb-karositoja-a-nyugati-dioburok-furolegy-rhagoletis-complet-1)
A megfigyeléshez alkalmas eszköz a sárga vagy a zöldessárga színű ragacslap, melyhez kapható megfelelő illatanyag is, mely csalogatja a kifejlett egyedeket. Különálló fák védelméül is szolgálhat több csapda kihelyezése a közelben, mely képes ritkítani a repülő rovarok számát. Ősszel érdemes a már fertőzött diókat összeszedni és megsemmisíteni, hogy a következő évi egyedszámot csökkentsük. Szóba jöhet a fák alatti terület lefedése, fólia, esetleg geotextil használatával. Ez a fölfelszín alá húzódó lárvák útját hivatott elállni, így azok a talaj védelme híján a hidegek beköszöntével elpusztulnak. Segíthet a talaj megmunkálása, aláforgatása. Peterakás idején vegyszeres kezelésekkel is ritkíthatjuk állományukat főként az ültetvényekben, mind kontakt, mind felszívódó inszekticid hatóanyaggal. Szerencsés esetben egy időbe eshet a permetezés az almamoly második nemzedéke elleni védekezéssel.
Mezei András
Agrofil-SZMI Kft.
További cikkek a témában:
