Hírek, szakcikkek Téli vadkár II.

Az országban több felé előfordul, de a Szigetközben különösen jellemző és elterjedt a nutria és az általa okozott kár. Más néven hódpatkánynak is nevezik ezt a délamerikai eredetű fajt, melyet Európába a prémje miatt hurcoltak be és tartottak. A prémre való szelektálás miatt egyébként több különféle, az eredeti barnás színtől eltérő változatot is kitenyésztettek. Ilyen volt például a hamuszürke, vagy úgynevezett grönlandi, de van fekete, fehér és aranyszínű is.

A tenyésztelepekről azonban sok állat megszökött, illetve miután a prémkereskedelemnek leáldozott, sok helyen szabadon is engedték őket. Az őshonos flóra és fauna legnagyobb bánatára az európai feltételek közt is megállták helyüket, és szaporaságuk miatt gyorsan is terjednek. A keményebb teleket ugyan nehezebben viselik, ilyenkor mintha lassabban is mozognának, de a klímaváltozásnak köszönhetően sajnos ezzel sem kell már nagyon szembe nézniük. A természetben a fent említett színváltozatok közül, szinte csak a barnás színű eredeti vad szín fordul elő. Az orrtájék azonban a legtöbb esetben, őszes, deres színű. Ha csak a fejét látjuk ez kiindulási pontnak már jó lehet, hogy ne keverjük össze a hóddal. További támpont, hogy a fejének alakja a hódéval összehasonlítva inkább téglalap alakú, és az orrjukai inkább előre állnak, míg a hódnak oldalra. Farka a patkányéhoz hasonlóan hosszú hengeres, aminek lenyomata sokszor látszik a hóban és a sárban is.

Lágyszárú növényekkel táplálkozik, aminek megszerzéséhez csak kis távolságra hagyja el a vizet. Kártétele azért jelentkezik leginkább télen mert az ilyenkor friss zöldet adó és repce és gabona táblák nagy vonzerővel bírnak a számára. Nyáron egyébként a kukoricát sem veti meg. Az elrágott szárakat bevonszolja a vízbe, vagy a vízparton fogyasztja el. Erről néha csak a víz fele álló, egymással párhuzamos lerágott kukoricaszárak tanúskodnak. Ez a kártétele a nyári táplálékbőség miatt azonban nem annyira jelentős, mint a téli, amikor is a vízparti részeken 20-30 m széles sávokban akár tarra is képesek rágni a kultúrnövényeket.

Mivel rövid úszóhártyás lábai nem szárazföldi mozgásra termettek, veszély esetén ügyetlen hullámzó ugrásokkal menekül vissza a víz felé. Ha azonban megszorulva érzi magát, akár támadni is képes, ami hosszú metszőfogai miatt veszélyes is lehet. Ilyenkor a macskához hasonlóan a hátát púposítva morog és fúj.

Amikor a vízben hívják egymást, jellegzetesen berregő, bőgő hangot adnak ki (leginkább régi, kisteljesítményű kávédarálóhoz tudom hasonlítani).

Még talán a növényekben okozott kártételüknél is nagyobb probléma az, hogy járatokat fúrnak a vízparti részeken, melyek beszakadhatnak akár a munkagépek, terepjárók alatt is, valamint károsíthatják az árvízvédelmi töltéseket is. Egy olyan csatornákkal, holtágakkal, tavakkal szabdalt táj mint a Szigetköz vagy a Csallóköz, kifejezetten ideális a számukra. A szinte mindent behálózó vízrendszeren keresztül mindenhova el tudnak jutni. Kissé túlzó hasonlattal élve úgy használják a szigetközi csatornarendszert, mint mi emberek egy jól kiépített közlekedési infrastruktúrát, vasútvonalakat, autópályát stb.

A gazdasági, és árvízvédelmi kártétele mellett a legnagyobb probléma vele az, hogy idegen honos fajként, veszélyt jelent a hazai flórára, és faunára. Vizi életmódja miatt nem nagyon van ellensége, mivel a vízbe nem megy utána semmi, így sikerül többnyire visszamenekülnie. Néha egyet-egyet róka, vagy kóborkutyák el tudnak kapni, mint ahogy az alábbi videó is mutatja

és már tapasztaltam is. Elképzelhető, hogy a kisebbek közül egyet-egyet a vidra is zsákmányol, mivel többször láttam már vidrát az egyik erősen nutriás csatornaszakaszon. A vidra azonban igen ritka, és az egyébb ragadozókkal együtt se képes annyit elejteni, ami az állomány kontrollja szempontjából lényeges lenne. Európa több országában egyébként vadásszák, csapdával, kutyával és lőfegyverrel is. Magyarországon nincs a vadászható fajok listáján pedig a másik idegen honos faj a pézsmapocok mellett a fenti okok miatt ez a faj is elférne.

Hogy ne legyen negatív kicsengése a cikknek szegény nutriára nézve említsük meg egyetlen pozitív tulajdonságát is (már akinek ez pozitív), nevezetesen azt, hogy a húsa ehető.

Recept ötletek alább:

Ha nem akarjuk túlcifrázni vele a gasztronómiát, ősi magyar szokás szerint, pörköltnek is megfőzhető. E sorok írója is volt már olyan vendégségben, ahol nutria rotyogott a szigetközi Duna parton a bográcsban. Mivel tudtam, hogy amit ott a vágódeszkán darabolnak, az bizony nem házinyúl, a meghívást tisztelettel visszautasítottam, majd miután diszkréten távoztam, azon elmélkedtem, hogy a ’’házigazda’’ megosztotta e vajon a vendégekkel, mit is rejt a pörköltszaft ?

Természetesen nem bánt, ha valaki megeszi a nutriát, és valószínűleg nem is lehet rossz a húsa, de amíg a szükség nem visz rá, addig maradnék a disznó, csirke, marhahús által kijelölt aranyháromszögben.

A többieknek pedig: jó étvágyat a nutriához!

Babrik Zsolt

Agrofil-SZMI Kft.