Hírek, szakcikkek Téli vadkár I.
Télre szépen lassan leáll az élet a határban. Ez a nyugalom azonban csak látszólagos, a határ állandó lakói, a vadak ilyenkor is mozognak, táplálékot keresnek, átvonulnak, egyszóval élnek. Emiatt a téli időszakban is számolnunk kell vadkárral.
Egyik tipikus téli vadkár a kalászosokban okozott vaddisznó túrási kártétel. Ennek leginkább azok a táblák vannak kitéve, amelyeknél kukorica volt az elővetemény. Néhány, kombájn által elhullajtott, majd aláforgatott kukoricacső komoly vonzerővel tud bírni vaddisznóéknál. Közismerten jó szaglásuknak köszönhetően ki is tudják szagolni a talajfelszín alatt, és ki is túrják. A probléma persze csak az, hogy közben a kalászos veteményből is komoly foltokat képesek „kiradírozni”. A károsodott részek már nem képesek regenerálódni, mint mondjuk egy szarvas, őz, vagy akár vadliba kártétel után. Ez inkább a tél vége felé vagy kora tavasszal jellemző, amikorra az erdőkben, nádasokban lévő táplálék tartalékaik már végképp elapadnak. A takarás hiánya miatt azonban ebben az időszakban, a nyílt, jól belátható gabona táblák jól vadászhatók. Az erdők, nádasok melletti területekre érdemes nagyobb figyelmet fordítani, és ha az elhárító vadászat nem lenne elegendő, a tábláknak legalább a veszélyeztetett oldalán érdemes szagriasztók kihelyezésével próbálkozni. Ahogy a nyári vadkár megelőzés esetében, itt is érdemes ezekből több típust használni, és azokat váltogatni, hogy ne tudja a vad megszokni.
Másik jellegzetes téli vadkár a kérődző nagyvadjaink, leginkább a gímszarvas okozta taposási kár. Mivel a teleink egyre enyhébbek, már nem jellemző a kemény átfagyott talaj, hanem az esetek többségében azok lágyak, vizesek, sárosak, amelyen,ha átvonul egy gímszarvas rudli az is jól látható kárt tud okozni. Ráadásul egyre jellemzőbb kérődző nagyvadjaink esetében a nagyobb csoportok képzése. Ennek egyik oka az, hogy az ország egyes részein, eleve túltartott a nagyvadállomány, a másik ok pedig az aranysakál elterjedése, valamint a nagyragadozók visszatelepülése. Az ország azon részein, ahol ezen ragadozók jelen vannak, megfigyelhető, hogy kérődző nagyvadjaink hajlamosabbak nagyobb csoportokba verődni. Szakemberek elmondása szerint ennek az lehet az oka, hogy a nagyobb csoport, nagyobb viszonylagos biztonságot ad. Egyrészt nagyobb az esély, hogy hamarabb észlelik a veszélyt, másrészt fajlagosan csökken a veszélye annak, hogy pont az adott egyedet kapják el a ragadozók. Egy ragadozóktól, kóbor kutyától, vagy autótól, dróntól megijedt szarvas rudlinak persze nem lehet megálljt parancsolni, de olyan részeken, ahol rendszeres a károkozásuk, ebben az esetben is segíthet a szagriasztó. A vaddisznónál elmondottak rájuk is vonatkoznak, nevezetesen az, hogy ebben az időszakban könnyebben vadászhatók, a téli tarvad selejtezések miatt pedig erre a lehetőség is megvan. A vadásztársaságoknak előírt lelövési tervszámokat így is-úgy is teljesíteni kell. A nyílt gabona vagy repce táblára kiváltó rudli esetén a válogató vadászat szempontjai pedig inkább érvényesíthetőek, mint terelő vadászatoknak becézett téli hajtásokon, amikor a nyiladékon átvillanó vad esetében nem sok esély van a bírálatra.
Babrik Zsolt
Agrofil-SZMI Kft.
Borítókép forrása: https://www.heol.hu/kozelet/helyi-kozelet/letarolt-kert-megdezsmalt-termes-marad-vadak-utan-766655/
