Hírek, szakcikkek Repcedarazsak
A repcedarázs (Athalia rosae) jelentősége a néhány leveles repceállományban ősszel a legnagyobb. A lárvái nagy károkat tudnak okozni a fiatal repcén, mivel a kifejlett lárvák igen sokat táplálkoznak.
A leveleket vázasítják (csak a levélerek maradnak meg). Nagyobb egyedszám esetén képesek egy-két hét alatt tarra rágni az őszi, fejlődésben lévő repcét. Ha a lárvák nem is rágják le teljesen a lombozatot, károsításuk nyomán a növényeknek sok energiájába kerül regenerálódni, majd felkészülni a télre, ezért a kifagyás veszélye fennáll, tavaszra tőszámhiány alakulhat ki.
A repcedarázsnak 3 nemzedéke van évente. Ezek közül a harmadik, őszi nemzedék a legveszélyesebb, az őszi repce ilyenkor a legérzékenyebb a repcedarázs károsítására. Az első kettő generáció vadrepcén, árvakeléseken és mustáron fejlődik, nagyobb gazdasági kárt nem okoznak.
Tojásait a levél fonákának bőrszövete alá teszi. Az innen kikelő álhernyó típusú lárvák először hámozgatnak a fonákon, majd apró lyukakat rágnak, később egyre jobban karéjozzák a leveleket.
A kártételi küszöb ennél a károsítónál 2 db lárva vagy rágott levél négyzetméterenként. Ennél a mennyiségnél már védekeznünk kell ellene, hogy a gazdasági kártételt megelőzzük.
Fejlett lárva éppen a levelet károsítja
A védekezést kontakt vagy felszívódó hatóanyagú rovarölő szerekkel végezhetjük el. A kontakt szereknél a hatást szinte egyből látjuk, a felszívódóknál kicsit várnunk kell a hatásra. Előnyük, hogy a hasznos rovarokra nem károsak.
Imágók a sárga ragacslapon
Fitos-Bedő Veronika
Agrofil-SZMI Kft.
