Hírek, szakcikkek Repce veszélyben
A tél felénél járunk. Ilyenkor nem csak az ember, hanem a vadon élő állatok is várják a tavaszt. A túlélésük biztosítása érdekében nagy tápanyagtartalmú eledelt keresnek. Ezt az igényüket pedig tökéletesen kielégíti a repce.
Járják is emiatt szorgalmasan a nagyvadak (szarvas, őz) vadmadarak (lúd, hattyú) vízi és szárazföldi rágcsálók (nutria, mezei pocok, nyúl).
Természetesen ezeknek az állatoknak az emésztése nem káposztafélék fogyasztására van kalibrálva. De még mindig több fehérjéhez, egyéb tápanyagokhoz jutnak hozzá télen a repcéből, mint a száraz rétek, kaszálók vagy az ugyan zöld, de még igen kicsi őszi vetésű gabonák legeléséből. Ha a repcetáblánk közel esik a szarvasok, őzek búvóhelyéhez, akkor sajnos jó esély van arra, hogy taposásukkal, legelésükkel súlyos tőszámhiányt okoznak. Habár ezek az állatok inkább a nagy, külső leveleket rágják le és általában nem bántják a talaj közelében, fiatal levelekkel szorosan körülzárt tenyészőcsúcsot, azért tevékenységük legyengíti a növényeket. Járjuk be rendszeresen a tábláinkat, és szükség esetén vadriasztóval, villanypásztorral, egyéb riasztó eszközökkel próbáljuk meg megvédeni a kultúrnövényünket.
Vadmadarak
A repcét a vadmadarak közül leggyakrabban a hattyúk látogatják, és károsítják. Gyakran egészen nagy, 30-50 egyedet számláló csapatokba összeverődve tanyáznak a repcetáblák közepén, ahonnan emberi erővel szinte lehetetlen kitessékelni őket. Védett madarak lévén, mintha tudnák, hogy nem bántjuk őket, az embertől nem különösebben félnek. Ha sikerül felzavarni őket, rövid időn belül visszatérnek. Azonban a négylábú, a ragadozókra hasonlító nagytestű kutyákkal sikeresen el lehet őket üldözni. Ezt nem is kell sokszor megtennünk. Egy-két alkalom után megtanulják, hogy a terület számukra nem biztonságos, így nem is fognak visszatérni.
Amint észrevesszük jelenlétüket a repcénkben, érdemes mihamarabb távozásra bírni őket, mert a szarvasokkal őzekkel ellentétben, a hattyúk elsősorban a repce tenyészőcsúcsát károsítják.
Rágcsálók
A nutria egyre nagyobb egyedszámban jelenlévő, vízhez (patak, csatorna, folyó) kötött, a hódra emlékeztető emlősállat. Első ránézésre csak a farok alakjában különböznek egymástól. Azonban hosszabb vizsgálódás után egyéb morfológiai különbségeket is találunk (orrnyílás iránya, szőrzet színe a fejen). Nagy sárga metszőfogait veszély esetén támadásra is használja. Egyébként zöld növényi részekkel táplálkozik. Nyáron a kukoricában kisebb, télen főként a repcében okoz nagyobb károkat, de mindig csak a patakok, csatornák partjának nagyjából 50 méteres körzetében.
A mezei pocok jelenleg nem szaporodik, ám ott van, és károsít a repcében. Érdemes még most bejárni a táblákat és szükség esetén intézkedni a védekezésről, ami sokszor a ragadozómadarak számára történő T ülőfák kihelyezésében ki is merülhet. A pocok ellen riasztószer van forgalomban, az irtószer használatára szükséghelyzeti engedély kiadása esetén van lehetőség.
Érdemes bejárni a tábláinkat és a tavaszi gradáció előtt védekezni a pockok ellen, illetve figyelemmel kísérni az egyéb vadállatok jelenlétét.
Fitos-Bedő Veronika, Agrofil-SZMI Kft.
