Hírek, szakcikkek Őszi búza nitrogéntrágyázási kísérletek eredményei, 2019 (II.) - AgroFIELD Akadémia Konferencia előadások

Az őszi búza a legnagyobb termesztési hagyományokkal rendelkező növénye a magyar gazdálkodásnak, ezért teljesen érthető jelenség, hogy a búzatermesztéshez – focihoz hasonlatosan – mindenki ért. Nyilvánvalóan – a sportpéldánál maradva – a tudásszint színvonalát illetően nem mindegy, hogy a lelátón vagy a küzdőtéren kell tartós eredményeket felmutatni. Ahogy az „Aranycsapat” kora óta sokat változott a foci képe, úgy alakult át a búzatermesztés elmélete, gyakorlata és perspektívái is. Az elmúlt 60 évben jelentősen kicserélődött a genetika, változott a talajművelés és folyamatos átalakulásban van kemizálás. Változnak a termesztési célok. A minőségi prémiumok elolvadása után tombol a „középszer”, a takarmány és/vagy euro búza. A „küzdőtéren” jelentős termesztési potenciállal és a tömegtermeléshez sokkal jobb adottsággal rendelkező nagy ellenfelek nőttek fel. A fő gond, hogy a nagyok volumenben verhetetlenek. Az árutermelés jövedelmezőségének javítása elkerülhetetlen, melynek lehetséges irányai lehetnek a birtokkoncentráció, a termelési integrációk, illetve a termelési költségek szinte a végtelenségig való optimalizálása. A legutóbbi célhoz kiváló technikai hátteret biztosítana az agrár-digitalizáció eszközrendszere. Az, hogy mindezen tények ellenére a precíziós gazdálkodás a mindennapi kommunikációban a hevületből „szitokszóvá” szelídült, annak oka abban gyökerezik, hogy a technika és az agronómia fejlődése mind ütemben, mind irányaiban szétvált. Ennek folyományaként olyan elméletek kezdtek gyökeret verni a gyakorlatban, amelyeknek – szakmai oldalról – nem voltak meg az alapjai. Ugyanis néhány év marketing ámokfutás után a szakma kezdi lassan felismerni, hogy a 2x2cm-es technikai felbontáshoz tulajdonképpen még táblaszintű pontosságú tudást (agronómiai adatot) sem vagyunk képesek szolgáltatni. Egyre gyakrabban és egyre hangosabban hallatszik „a király meztelen” felismerés. Az következőkben ismertetett vizsgálatsorozat is rámutat ezen agronómiai adatok hiányosságaira, illetve hasonló vizsgálatok elvégzésének szükségességére. Ugyanis, ha az innovációban rejlő lehetőségeket is elengedjük magunk mellett, akkor az innováció horizontján túl nem sejlik fel semmilyen irány, megoldás, amivel tartósan tarthatnánk pozícióinkat a nyereséges őszibúza termesztés frontján.

Az kísérlet első adatait korábban már ismertettük. Most módunkban áll mindhárom helyszín eredményeinek összefüggéseit is közreadni, melyek a bonyolult problémának még több aspektusát mutatják meg.

A vizsgálatokat az ország három pontján, három eltérő talajtípuson állítottuk be (Püski, Dalmand, Derekegyház-Tompahát). A kísérletet kéttényezős kísérletnek megfelelő elrendezésben terveztük meg kisparcellák alkalmazásával, négy ismétlésben. A szükséges műveleteket parcella gépészeti technikával végeztük és takarítottuk be. A kísérletet évközben is nyomon követtük, értékeltük. A kezelések listáját az 1 sz. táblázat tartalmazza.

A genetikai változatosság eltérő nitrogén-reakciókat eredményez

Az A-jelű fajta dunai öntéstalajon, a Püski helyszínen 8 t/ha meghaladó termés szinten kiváló, 240 kg/ha szintig javuló tápanyag reakciót – a nitrogénre jól reagáló képet – mutatott. A kijuttatott adagok megosztására azonban semmilyen termésválaszt nem adott. Réti csernozjom talajon (Tompahát) ellenben nem tapasztaltunk semmilyen, 60 kg/ha nitrogén adagot meghaladó tápanyag reakciót, így természetesen az adagok időbeni megosztásában sem rajzolódott ki semmilyen kezeléshatás. Erdőmaradványos csernozjom talajon (Dalmand) az egyben, kora tavasszal kiadott nitrogén adagnál (120 kg/ha) mutatkozott a fajta termésmaximuma, mely szignifikánsan meghaladta a mind a 60 kg/ha, mind a nagyobb adagokra adott termésválaszt. A kétszeri megosztás (ősz+1x tavasz) eredményei szignifikánsan nem különböztek az egy adagban kijuttatott nitrogén hatásához képest, ellenben a háromszori nitrogén megosztás (ősz+2x tavasz) nagyobb dózisai szignifikáns termésdepressziót mutattak. Az „A” jelű fajta a három helyszínen, három eltérő karakterisztikában jelent meg.

A „B”-jelű fajtánál dunai öntés talajon egyszeri, kora tavaszi kijuttatás esetén 60 kg/ha nitrogén adagot meghaladó termésválaszt nem tapasztaltunk. A nagyobb dózisok (120-180-240 kg/ha) kétszeri és háromszori megosztása minimális termésnövekedést eredményezett, de szignifikáns kezeléshatást csak a 240 kg/ha nitrogén adag kétszeri megosztásánál (ősz+tavasz) tapasztaltunk. A háromszori nitrogén megosztások a termésnövekedésre nem gyakoroltak hatást. Réti csernozjom talajon a „B” jelű fajta egyszeri kora tavaszi kijuttatása enyhe termésnövekedést eredményezett, de a dózisok hatására kialakult termésválaszok kezeléshatását a biometriai vizsgálatok nem igazolták. A nagyobb adagok kétszeri, illetve háromszori megosztása a termésszintjét nem emelte, sőt a háromszori kijuttatás esetében, nem szignifikáns mértékben, de csökkenő termés tendencia állapítható meg. Erdőmaradványos csernozjom talajon (Dalmand) a „B”-jelű fajtánál kiváló, 60 kg/ha nitrogén adag által elért termést meghaladó választ tapasztaltunk az egyszeri kijuttatás esetén. A nagyobb dózisok (120-180-240 kg/ha) egyszeri alkalmazásával a termés csekély mértékben ugyan növekedett, de az adatok elemzése már nem igazolt kezeléshatást a dózisok növelésével. A nagyobb adagokat többször megosztva (2x-3x) 120 kg/ha adagnál érte el a termés maximumát szignifikáns módon. A 120 kg/ha-nál nagyobb dózisok sem a kétszeri, sem a háromszori megosztásnál nem adtak terméstöbbletet.

Dunai öntéstalajon a „C” betűvel jelzett hibrid többnyire 120 kg/ha nitrogén adagnál érte el termés maximumát, ettől nagyobb dózisok (180-240 kg/ha) már nem eredményeztek többlet termést. Ez a tendencia változó mértékben, de minden talajtípuson jelentkezett a kísérleti helyeken. Egyes helyszíneken a nagyobb dózisok többszöri (2x-3x) megosztása – nem szignifikáns módon – némi terméscsökkenést mutatott. Ezekkel a paraméterekkel a vizsgálatban a nitrogén karakterisztikát tekintve a legstabilabb genotípus volt.

Összefoglalás

A kísérletsorozat első évében a genotípusok jelentős része, eltérő termőhelyeken, az alkalmazott kezelésekre meglehetősen szerteágazó válaszokat adott.

„A” és „B” fajták a különböző kísérleti helyeken nem adtak következetes, algoritmizálható eredményeket, további vizsgálatuk indokolt.

A „C” hibrid nitrogén karakterisztikája a kísérleti helyeken, az adott évjáratban nagyon hasonló volt. Amennyiben a további vizsgálatok ezen tulajdonságok stabil rögzülését megerősítik, akkor itt egy, az agrárdigitalizációban jól alkalmazható hibrid került a látóterünkbe.

Pontos adatok szükségesek az okszerű gazdálkodáshoz

A kísérlet eredményeinek aprólékos áttekintéséből kitűnik, hogy amíg a (nem csak) helyspecifikus gazdálkodásba nem tudunk kellő számú vizsgálattal alátámasztott információkat bevinni, addig a „mesterlövész fegyver” pontatlan. A fegyver pontossága – a műszaki paraméterein túl – függ az embertől, illetve az általa felhasznált „lőszerektől”. Nem megkerülhető tehát az agrárdigitalizáció előretörésével és a termelési verseny fokozódásával a humán erőforrás (a termelői fejekben lévő tudás) fejlesztése, de mindenekelőtt a korszerűsítése. Maga a tudás, az agronómiai adat pontossága a precíziós fegyver „lőszere”. Mint ahogy drága, esetenként míves vadászpuskákba sem helyezünk „birkatrágyát” sörétként, úgy a költséges digitális eszközökbe sem tölthetünk fel hibás, durva felbontású, széttartó adatokat. Hamarosan elérkezik az az idő, amikor meg kell tanulni „számolni”, és le kell tudni „hajolni” azért a kevés pluszért is, amit egy-egy innováció eredménye jelent (vagy jelentene, ha lenne). Sokkal jobb és megalapozottabb adatokra támaszkodva ismerni kellene fajtáinkat, területeinket. Ezek egymásra hatnak, tulajdonságaik és termésválaszaik változhatnak az évjáratok, az elővetemény és/vagy az elővetemény+trágyázási gyakorlata hatására is. Adatok, eredmények és módszerek kellenek! A helyspecifikus gazdálkodás esetében a képet tarkítja, hogy ezek a változó körülmények nemcsak területenként, hanem termőzónánként is eltérhetnek (el is térnek)! Ezeket az eredményeket nemcsak a drága high-tech eszközökkel rendelkező termelők, hanem a hagyományos „analóg” gazdálkodást folytatók is alkalmazhatják. Az azonban most már kijelenthető, hogy ilyen felbontású háttérinformációk nélkül nincs hasznot termelő „precíziós gazdálkodás”. Pontosabban: a „vak tyúk is talál szemet” mintájára lehet egy-egy egyszeri, esetleg látványos, harsány (főcímbe illő) eredményt prezentálni, DE mi ebben a precíziós gazdálkodás? Mi ebben az innovációs többlet? Főként, hol van itt a jelentős befektetések árán megjelenő haszon?

Lajos Mihály

Agrofil-SZMI Kft.

---

Summary
The first results of winter wheat nitrogen fertilization trials, 2019 – continued

We present a continuation of our previous article about the first results of winter wheat nitrogen fertilization trials.

In recent years, wheat cultivation has developed a lot, genetics have renewed, tillage has changed and chemicalization is constantly changing. Advances in technology and agronomy have diverged in both pace and direction. The profession is slowly beginning to realize that there is a great need to provide accurate agronomic data. The following series of studies also points to the incompleteness of these data and the need to perform similar studies.

The first data from the trial have been described previously. Now we are able to describe the correlations of the results of all three locations. The trials were set up at three sites in the country, on three different soil types (Püski, Dalmand, Derekegyház), on small plots, in four replicates. The necessary operations were performed and harvested using plot engineering. The trial was monitored and assessed throughout the year.

While the “A” variety showed a picture well responsive to nitrogen on the Danube alluvial soil (Püski), it did not result in any nutrient reaction on the meadow chernozem soil (Derekegyház-Tompahát). In contrast, on brown forest soils with carbonate residues soil (Dalmand), with the single dose of nitrogen (120 kg / ha) showed the maximum yield of the variety, which significantly exceeded the yield response to the other doses. The results of the two-split did not differ, whereas higher doses of the three-split showed yield depression. Thus, it can be stated that variety “A” appeared in the three locations, in three different characteristics.

In the case of variety “B”, no yield response was observed in the case of a single dose application on Danube alluvial soil (Püski), however, the division of higher doses twice and three times resulted in a minimal yield increase. A single application of variety “B” on meadow chernozem soil (Derekegyház-Tompahát) resulted in a slight increase in yield, but the treatment effect of the doses was not confirmed by biometric studies. Dividing the higher doses twice or three times did not increase the yield level. On brown forest soils with carbonate residuessoil (Dalmand), an excellent response was observed for the “B” variety, exceeding the yield achieved by a nitrogen dose of 60 kg / ha in the case of a single application. Although the application of higher doses increased the yield slightly, the data no longer confirmed the effect of increasing the doses, but by dividing the higher doses several times, the maximum yield was reached at 120 kg / ha.

On the Danube alluvial soil (Püski), the hybrid marked with letter “C” mostly reached the maximum yield at a nitrogen dose of 120 kg / ha. This trend occurred to varying degrees, but on all soil types. In some cases, multiple division of higher doses showed some yield reduction.

In the series of trials, varieties “A” and “B” did not give consistent, algorithmizable results at different trial sites, their further investigation is justified. However, the nitrogen characteristics of the “C” hybrid in the given age-grade were very similar at the trial sites, showing stability. If further studies confirm the stable fixation of these properties, then a hybrid that can be used well in agricultural digitization, just came into our field of vision.

---