AgroFIELDshow 2020.
Agrofil-SZMI Kft.

Hírek, szakcikkek No-till tartamkísérletek tapasztalatai Dél-Dakotában

A no-till tartamkísérletek cikk szerzője a Dél- dakotai Állami Egyetemen dolgozik egyetemi adjunktusként. Anyagának áttanulmányozása előtt azonban érdemes egy kicsit messzebbről ráfordulni a témára, az elmúlt hetek történéseit is figyelembe véve.

Előszó egy izgalmas tartamkísérlethez

Nagyon aktuális kérdés az egyre erősödő, sőt radikalizálódó zöldforradalom térnyerése Európában. A mezőgazdaság a kemizálás jelenléte miatt kiemelten veszélyeztetett, könnyű célpont a zöldek számára. A legnagyobb „ingertényező” azonban nem a mezőgazdaság „piszkos” jellege, hanem a támogatások, amelyek mellesleg lehetővé teszik a tömeges és olcsó élelmiszer-ellátást. A támogatás lassan többet árt, mint használ a termelőknek, melyre példa ez a „zöld éhség” is. Ettől megszabadulni (ezt elvenni) most nem lehet. A rendszer a támogatásokat rég beárazta, minden költségtétel emelkedett általa. Ezekben sok zöldnek és megoldásnak vélt elem is keveredik már, mely tovább rontja a hatékonyságot.

A hazai mezőgazdaság ereje a gabonatermesztés és ezzel élelmiszeripari és/vagy takarmányalapanyag-előállítás. Ebben a versenyben azonban új, „feketeöves” versenytársak (Oroszország, Ukrajna, Románia és Bulgária) jelentek meg a piactéren. Ezek egyenként is komoly kihívásokat jelentenek – már nem is biztos, hogy csak – a jövőre nézve, nemhogy így együtt. Ezek mellé nem hiányzik a termelőknek egy hisztérikus és szakmailag teljesen átgondolatlan belső ellenségként érkező „sötétzöld” offenzíva. Ezek a követelések, ha kontroll nélkül maradnak, Európa-szerte nemzetbiztonsági kérdéssé dagadhatnak. Kormányok és szakpolitikusok dermedten figyelik ezeket a folyamatokat. A döntéshozókat láthatóan debilizálja ez az összehangolt támadás, amely egy sikeres „Blitzkrieg” (villámháború) lehetőségével tüzeli a zöld stratégia tervezőket. A német és holland paraszt megmozdulások arra utalnak, hogy a „mamut” talán észlelte, esetleg meg is elégelte(?)a „harapdálást”. Örömmel tölt el, hogy tapintható pulzust észlelhetünk természetes önvédelmi rendszerünkben. Szakemberként azonban el kell ismernem (ismernünk), hogy az elmúlt fél évszázadban keletkezett a mezőgazdaságnak gyónni való bűne, melyek közül többre született is megoldás, intézkedés. Mindkét oldalnak kellő muníciója van ahhoz, hogy megbénítsa az ország amúgy is több sebtől vérző közlekedési infrastruktúráját. Csak magunknak okoznánk kellemetlenséget vele. Ezért, mielőtt ez bármelyik oldalon kipattanna valakinek a fejéből, rendezni kell a vonalakat és felnőtt ember módjára, kellő erővel és bölcsességgel reagálni kell a részben alaptalan támadásokra. Fontos, hogy a realitások talajára kell visszahozni a párbeszédet, mert a hazugságok és a dezinformációk frontján a szakma csatát sem nyerhet, nemhogy háborút. Fríz barátainkra jellemző ökölrázás helyett vegyük elő szakmai tudásunkat, intelligenciánkat és próbáljuk ilyen módon rendezni a feszültségeket. Csak ez az út járható számunkra. Ebben a harcmodorban szólítom most „csatába” szakmánk legjavát, azzal, hogy figyelmetekbe ajánlom Dr. Kovács Péter, a Dél-Dakotai Egyetem oktatójának és kutatójának az AgroFIELD Akadémián elhangzott előadásanyagát.

A szerző mezőgazdasági gépészmérnöki diplomáját a gödöllői Szent István Egyetemen szerezte. Kutatásait a precíziós gazdálkodás és a különféle talajművelési rendszerek területén folytatja. Kiemelten foglalkozik a no-till művelési móddal kapcsolatos kísérletekkel. Véleménye szerint fontos a no-till alkalmazásának megkezdésekor alaposan átgondolni az előnyöket, de legalább ugyanilyen, ha nem nagyobb súllyal kell áttekinteni a lehetséges problémákat, nehézségeket.

A téma a talajművelés, pontosabban a nem művelés, a no-till kérdése. Egyes eróziónak kitett területeken Magyarországon is lehet egy védhető kompromisszum a felek küzdelmében. Sok, elsősorban növényvédelmi kérdés (is) vár még megválaszolásra, de ezekkel nem akkor kell foglalkozni, ha már a nyakunkon lesznek. Az írás ereje, hogy tényekből és adatokból indul ki és mellőzi a hazai körülmények között helyenként rátapadt sarlatánságot. Nem foglalkozik olyan „tündérmesékkel”, mint a 8 év alatt másfél méter humuszt TEREMTENI mikrobiológiai módszerekkel, mert ez Bibliába illő eseménysor lenne.

Lajos Mihály

No-till tartamkísérletek tapasztalatai Dél-Dakotában


Dr. Kovács Péter 

Dél-Dakotai Állami Egyetem, Brookings, USA


Számos kritikus döntést kell hoznia egy termelőnek minden évben – ezek a döntések befolyásolják a termés mennyiségét és minőségét, ezen keresztül pedig a jövedelmezőségre is hatással vannak. Az alapvető döntések közé tartozik az, hogy hogyan készítjük elő a talajt a vetéshez. Több rendszer közül lehet választani, a Magyarországon hagyományos szántásos rendszertől kezdve a csökkentett művelésen és sávos művelési rendszeren keresztül a no-till (művelési nélküli) rendszerig tart a lehetőségek tárháza (1. kép). Bármelyik rendszert választjuk, az mindenképpen hatást fog gyakorolni atermelés többi technológiai elemére, és természetesen a költségekre is. termelés többi technológiai elemére, és természetesen a költségekre is.

Az USA-ban a szántás alapú talajművelési rendszert már nem alkalmazzák. A hagyományosnak tekinthető talajművelés általában az ún. chisel plow-val, vagyis vésőekével történik, ami a csökkentett művelési rendszerek közé tartozik.

A csökkentett és no-till rendszerek alkalmazásának több előnye lehet. Az egyik az energiamegtakarítás, amely elsősorban annak a következménye, hogy a kevesebb menet miatt egyszerűen kevesebb üzemanyagot használunk el. A gépeink is kisebb igénybevételnek vannak kitéve, a csökkentett művelés vagy művelés hiánya miatt. További előny a szármaradványok jelenléte – a talajtakarás egyrészt segít a talajnedvesség megőrzésében a vízpárolgás csökkentésével, másrészt akadályozza a talajeróziót is. A farmerek egy része a természeteshez közeli talajfolyamatok miatt részesíti előnyben a művelés nélküli rendszert. A szármaradványok kezelésével azonban különös figyelemmel kell bánnunk – kedvezőtlen körülmények között a talaj lassabban melegszik fel tavasszal, illetve tovább maradhat nedves is, ami késleltetheti a vetés idejét ezekben a művelési rendszerekben.

1. kép A visszamaradt szármaradvány mennyisége a szántásos, a csökkentett (szóját követően) és a művelés nélküli (no-till) talajművelési rendszerekben

A sikeres no-till rendszerben a gyomszabályozás lehet az egyik kritikus pont. A géntechnológia engedélyezése a termelésben, különösen a glifozát-toleráns takarmánynövények elterjedése és használata az USA-ban a kezdetekben megkönnyítette a gazdálkodók gyomszabályozási lehetőségeit a no-till rendszer alkalmazásában.A talajművelési rendszer megválasztása, így a no-till művelés tekintetében is lényegesek az éghajlati adottságok. Dél-Dakota az USA közép-nyugati régiójának nyugati szélén található. Az államtól nyugatra fekvő Sziklás-hegység közelsége okozza az éves csapadékmennyiség nyugatról keleti irányba megfigyelhető növekedését, ami kb. 400 mm/évről mintegy 650 mm/évre emelkedik a növénytermesztés szempontjából fontosabb területeken. Emiatt az állam középső területein a talajnedvességet megőrző talajművelést és gazdálkodási rendszereket részesítik előnyben. A no-till területek háromszorosára nőttek 1996-óta, és mára Dél-Dakota szántóföldi területeinek 45%-án a no-till gazdálkodást alkalmazzák (1. ábra). Különösen nagy a no-till területek részaránya az állam szárazabb, középső területein, a Missouri folyó mentén (NRCS, 2017). A 2017-es felmérés szerint mindössze a területek 16%-án gazdálkodnak olyan talajművelési technológiával, ami 15%-nál kevesebb szármaradványt hagy a talajfelszínen.


1. ábra A művelési nélküli (no-till) gazdálkodási rendszerek területének változása Dél-Dakotában
A Dél-Dakota Kukorica Termesztők Szövetsége összegezte az NRCS (USDA Natural Resources Conservation Service) adataiból 2017 (SD Corn, 2015
)


Talajművelési rendszer, vetésforgó és a talajállapot összefüggései

A Dél-Dakotai Állami Egyetem Délkeleti Kutatóállomásán egy többismétléses nagyparcellás kísérletet állítottak be 1991-ben. A kísérlet célja a talajművelésnek és a vetésforgó hosszúságának a termésre, illetve a talajállapot változására irányuló hatásának vizsgálata volt. Két talajművelési rendszert (no-till és egy hagyományos, de csökkentett talajművelési rendszert) és 3 különböző hosszúságú vetésforgót hasonlítottak össze. A kétéves vetésforgóban a kukorica–szója váltott termesztése szerepelt, a hároméves rendszerben kukorica–szója–őszi búza (esetenként más gabona vagy borsó) követte egymást, míg a négyéves rotációban a kukorica–szója–zab–őszi búza vetésforgót alkalmazták (de kukorica–szója–őszi búza–szója forgó is volt korábban ebben a kezelésben). A kísérletet úgy tervezték, hogy minden évben – a vetésforgó hosszúságától függetlenül – az összes termelt növényről gyűjtenek termésadatot.

A tartamkísérlet 28 évét tartalmazó elemzését Dr. Sexton készítette el a szokásos éves eredmények értékelése mellett (1. táblázat; Sexton et al., 2019). A talajművelés hatása a kukorica termésére hasonló volt mindkét rendszerben az összes vetésforgó rendszer és a 28 év átlagában. Az egyes vetésforgó hosszúságon belül a kukorica hagyományos talajműveléssel 0,4 t/ha-ral többet termett, mint a no-till rendszerben a kukorica-szója 2 éves vetésforgóban a 28 év átlagában. Viszont 2 évnél hosszabb vetésforgó alkalmazása esetén nem volt különbség a kukorica termésében a két talajművelési rendszer között.


Szója esetében viszont a no-till művelési rendszer a vetésforgó hosszúságok és 28 év átlagában 0,12 t/ha-ral többet termett, mint a hagyományos talajművelési rendszerben. Az egyes vetésforgó rendszereken belül a két és négy éves vetésforgó esetén volt kimutatható a művelés nélküli rendszer előnye a termésre nézve, míg a három éves forgó esetében a terméseredmények hasonlóak voltak a két művelési rendszerek között a 28 év átlagában. A változó időjárási körülmények okozhatnak eltérő terméseredményt a talajművelési rendszerek között az egyes években.

Az egyetem kutatói a talajban történő változásokat is elemezték az elmúlt években. A tartamkísérletben a talaj fizikai tulajdonságai is javultak a no-till művelési rendszerben (például csökkent a talaj térfogattömege – a talajok kevésbé voltak tömörödöttek; növekedett a talaj vízelnyelő képessége; Alhameid et al., 2017).

Összességében a no-till rendszert lehet terméskiesés nélkül alkalmazni, különösen a szárazabb években. A talajművelés nélküli gazdálkodás azonban rendszerszemléletet igényel, beleértve a megfelelő gépi eszközöket – elsősorban a vetőgépet – és a gyomirtást is. A rendszer előnyei azonban, akár a talajban vagy a termésben, általában csak a több éves átállási időszak után tapasztalható.


Bibliográfia

Alhameid, A., M. Ibrahim, S. Kumar, P. Sexton, and T.E. Schumacher. 2017: Soil Organic Carbon Changes impacted by crop rotational diversity under no-till farming in South Dakota, USA. Soil. Sci. Soc. Am. J. 81:868-877.

NRCS. 2017: The 2017 South Dakota Cropping Systems Inventory. USDA - Natural Resources Conservation Service South Dakota.

SD Corn. 2015: No-Till on the rise in SD. South Dakota Corn https://www.sdcorn.org/2015/12/no-till-on-the-rise-in-sd/ hozzáférve 2019.március 14-én

Sexton, P., B. Rops, R. Stevens, G. Williamson, and C. Sweeter. 2019: Long-term rotation and tillage study: Observations on Corn and Soybean Yields – 2018 Season. Annual Progress Report, 2018. Southeast South Dakota Experiment Farm.


Ha kérdéseid vannak a no-till termelésről a IV. AgroFIELD Akadémia Konferencián február 4-én Siófokon, vagy 6-án Kecskeméten választ kaphatsz rájuk. Előadónk, Jim Leverich 30 év tapasztalatait hozza el nekünk előadásában. A kerekasztal-beszélgetés alatt pedig bátran kérdezhetsz.





Hírlevél Iratkozzon fel hírlevelünkre!

9235 Püski, Petőfi Sándor utca 7.
Agrofil-SZMI Kft.