Hírek, szakcikkek Nem az a gazda, akinek az apja is az volt, hanem akinek az unokája is az lesz, avagy egy konferencia előszobájában…

Egyfelől ez nagyon „erős” kezdés, másfelől, hogyan jutunk el így az AgroFIELD 4.0 konferenciáig? 

Távol vagyunk, de a konferencia nyitóelőadásai is távolra tekintenek. Előkerül számos operatív kérdés a nap folyamán, gazdálkodói tapasztalatok, kísérleti eredmények, de a „köldökszösz” vizsgálaton túl keresni kell a horizontot is, a célokat, az irányokat, a lehetőségeket. Az meg nem is kérdés, hogy a „strucc perspektíva” nem vezet sehová. Van-e a mezőgazdaságnak jövője, ha igen, az milyen lesz, és ki (mi) fogja csinálni?

Nincs a mezőgazdaságnak jövője?

A kérdés leegyszerűsíti a problémát, ha árnyalom, talán világosabb lesz a felvetés. A szakmában zajló generációváltással nem foglalkozik szorosan a konferencia, de jelen van és foglalkozni kell vele, hogy a fiataloknak legyen jövőképük a mezőgazdaságban. A „Z” és az ”e”- generációnak a digitalizáció inkább élettere, mint egy elletőistálló. Ez lehet a „csalétek” számukra. A munkaerő elvándorlás sem szerepel a témák között, de a munkahelyi körülmények, a technológiai- és bérszínvonal javulása szintén kedvet teremthet a fiataloknak a mezőgazdaság irányába való fordulásra.

A digitalizáció. Erről már beszélnünk kell. Milyen változásokat hoz a digitalizáció teljes térhódítása az emberek életében. Kiforgatja-e a világot a négy sarkából? Önvezető autók, teherautók, okos repterek, és mindaz, amiről még nem is hallottunk. A mindenre kiterjedő digitalizáció trendjei, irányai a világon, lehetőségei és veszélyei mezőgazdaságban. Ma munkaerőhiány jellemzi a mezőgazdaságot. Így kell ennek maradni? Úgy gondolom, nem csak a fiatalok fogják élvezni Éry Gábornak, az Ericsson elnökének kiváló stílusú és tartalmú előadását, aki a Közép-Európai csapatokon túl, csak Budapesten 2000 mérnök munkáját szervezi és irányítja kollégáival. A digitalizációban az Ericsson az 5G bevezetésének éllovasa, amely felfoghatatlan lehetőségeket biztosít a világban 4.0-ra keresztelt forradalmi változásokhoz. A jövő tervezés „boszorkánykonyhájába” nyílik lehetőségünk betekinteni.

A szintetikus élelmiszerek témája is boncolgatásra kerül a konferencián.

Teljes térhódításuk alapjaiban kérdőjelezné meg a szakmánkat. Nem vagyunk ettől mesze, hiszen az élelmiszeripar ma büntetlenül manipulálhatja az asztalunkra kerülő étkeket, míg a mezőgazdaság kap hideget-meleget. Az tény, hogy a gyerekek már rá sem ismernek a nagyi főztjére. Rabjai lettek az aromáknak, az ízfokozóknak. Ha ők nem igénylik a valós ételt, akkor kinek fogjuk előállítani az alapanyagokat? Az élelmiszeripar ma már sokkal közelebb áll a szintetikus élelmiszerekhez, mint a valósakhoz. Van még ugyan valami valóság alapja, de ha továbbra is olcsó élelmiszer lesz a „divat”, akkor magunk kényszerítjük ki azt, amitől ma (még) viszolygunk (viszolygunk????). Nagyon fontosnak tartottam, hogy ne szakember nyúljon ehhez a témához, mert mi nem tudjuk ezt érzelem nélkül kezelni. Úgy gondolom nagyon jó választás Kiss Ulrich jezsuita szerzetes személye, aki világi életének egy jelentős részét világszerte az üzleti világban, magas beosztásokban töltötte. Tanulmányai és szerzetesi élete is kontinenseken átívelő. Szigorú, világos és realista előadói stílusa mindig megdöbbentő.

A nyitóelőadásokban tehát kitekintünk a mából. Az, hogy lesz-e alkalmunk beletekinteni a jövőbe, – nagyobb kérdés, mint az hogy mi volt a múltban. Nem az kérdés, mi volt a papa, hanem, hogy mi lesz (lesz-e?) az unoka?

Miről hallhatunk még?

Több előadó (hazai és külföldi) is foglalkozik a talajszkennelés témakörével. Szeretnénk a talajszkennelés legendáját felszámolni, a lehetőségek mentén tisztába tenni, és a jövőből a jelenbe emelni. Egy pofon egyszerű ötlet. Nem mi magyarok találtuk fel, bár nem csodálkoznék, ha itt is feltűnne egyszer egy tudományos értelemben vett „magyar szál”. Vannak előnyei, alkalmazásának nyitott irányai, korlátai és hibái. Három előadás-, három irányból közelít a témához. Különösen izgalmasnak, -hazai berkekben újdonságnak ígérkezik a változó mélységű (WDT) talajművelés és az abban betöltött szerepe.

Két „barázdában járó” gyakorló, de a precíziós gazdálkodásból doktorált gazda számol be tapasztalatairól. Aktív használói –nem csak megrendelői- ilyen szolgáltatásoknak. Tudásuk friss, gyakorlati alkalmazásból ered, mi is sokat merítünk az ő tapasztalataikból, látásmódjukból. Akik a jelenért érkeznek a konferenciára, élvezni fogják minden szavukat.

Lesznek-e kísérleti eredmények?

Ez az Agrofil esetében nem is lehet kérdés. Az AgroFIELD Program egyik legfontosabb eleme a technológia-fejlesztés. Három előadásban érintjük a hidrid-tőszám-tápanyag-menedzsmentzóna kérdéseket. Beszélünk kísérleti terveinkről és reméljük, hogy újabb ötleteket is kapunk a konferenciára ellátogató termelőktől.

Izgalommal, kíváncsian várjuk a konferenciát. Köszönöm a beszélgetést!