Hírek, szakcikkek Művelni vagy nem művelni? - ez itt a kérdés…

Hasznos lenne, ha ezt a merev, nem túl konstruktív állapot kialakulását a párbeszéd fenntartásával meg tudnánk előzni. Szeretném ezt a beszédteret jelen gondolataimmal megnyitni és bíztatni mindenkit, -akit a téma érdekel,- hogy kapcsolódjon be tapasztalataival, megoldási javaslataival a téma élővé tételébe, és annak szakmai értelembe vett virágzásába, és reményeim szerint termőre fordulásába is!

A párbeszéd hiánya és annak lehetséges okai

Érzelmi okok

Amíg a nem művelés és a minimum művelés nem voltak hangsúlyos témák, addig természetesen a emóciók is alacsony hőfokon „izzottak”. A nem művelés tulajdonképpen nem is volt a szakmai közbeszéd témája, csak elszigetelten, az "ínyenceket" foglalkoztatta, őket is többnyire zárt körben. A téma hevülését nem szakmai körökből, inkább a vidéken „újra kezdők” fogalom rendszerében, a zöld forradalom szellemi (esetleg anyagi) energiáit használva indították el. Meglehetősen vehemens, szinte felforgató stílusban nyúltak ehhez az idehaza „megült” témához. A folyamat elején nem akart kitűnni, valójában kihez is akar szólni a kórus. A városi, zöld érzelmű szavazó bázisnak vagy a termelőknek? A kezdés és a stílus annyira rossz volt, hogy termelői oldalról inkább rétegtámogatói lettek a rendszernek. A nagy politikai „zöld váltás” elmaradása megalapozta a gazdákhoz szóló elbeszélési mód megváltozását. A stílus lágyabb lett, a szakmai térben is elkezdődött a kultivátorra alapozott minimum művelés és nem művelés „egy kalap alá vétele”, ami nagyon nagy csúsztatás. Közben, a termelői oldalon felhalmozódó érzések látens módon megásták a lövészárkot a két tábor között.

Nem a megfelelő stílusban és nem jókor nyúlt a szántás kritikájához a „zöldkórus”. A nagyon agresszív, helyenként már-már útszéli stílus komplett generációkat sértett vérig a szakmában, sőt generált heves vitákat még családokon belül is a generációk között. Az ekével van baj bőven, de ehhez a témához érzelmek nélkül nyúlni ma nem lehet. Most ez az egyik „casus belli” (háborús ok) a táborok között. Ez így nem helyes, józanul kell(ene) párbeszédet folytatni.

A szakmai okok és azok erős érzelmi vetületei

Szakmai érvek esetében a racionális érveknek kell(ene) felülkerekedni. Mint célt ki kell és lehet tűzni, de szakmai dolgokról sem lehet jelenleg érzelmek nélkül párbeszédet folytatni. A legnagyobb baj, hogy az általánosan érvényes elbeszélési módban - üzleti vagy érzelmi okok miatt - nem is lehet nevén nevezni a dolgokat. Ez a legnagyobb baj, mert a „beteg”, a beteg helyzet így nem gyógyítható.

A szakmából kihal a szakma és a helyét a csinált marketing tudás, illetve annak illúziója veszi át. Kiürül a fogalomkészlet, leegyszerűsödik a kommunikáció. A tudás áramlása torzul. Egyes dolgok felértékelődnek, mások le. Az arányok a tudásban is felborulnak. Felmagasztaljuk és túlértékeljük a talajbiológiát és leértékeljük a talajművelést, pedig a talajműveléssel pillanatok alatt nagyobb hatást érhetünk el -akár a talajéletben is- (pozitív és negatív előjellel is) mint a talajbiológiával és a hozzá kapcsolódó elmélet gyártásokkal.

A rögzült tudás hibája és némely esetekben a tudás részleges hiánya az oktatás most már több évtizedes fásult állapotában (is) gyökerezik. A talajművelés reformjának egyik kerékkötője, a szakmai párbeszéd lefolytatásának egyik lehetséges akadálya a szakmai oktatás korszerűtlensége, illetve a rendszer által ki nem adott és/vagy számon nem kért tudás hiányosságai. Tudás hiányában kevés az ész érv, annak hiányát jó eséllyel kitölti az indulat, ami csak fokozza a csőlátást mindkét oldalon, - ez pedig nem segít az álláspontok közelítésében.

Általában problematikus a szakmában, de a XXI. sz-i életben is, hogy nem tudunk normális hőfokon érvelni. Amit el akarunk adni, azt csak telitorokból lehet értékesíteni és természetesen csak hibátlan lehet. Mindez történik úgy, hogy a globális ipar – bevallottan - a tervezett avulás alkalmazásával, gyakorlatilag programozottan selejtet gyárt a fogyasztók széles rétegeinek. Ennek a marketing „hibátlanságnak” a közvetítése járja át a teljes zöldkommunikációt, benne a csapdájába esett nem- vagy minimum talajműveléssel. Ez a stílus még azokat is visszatartja, akik egyébként nagy nyitottsággal lennének az ügy iránt. Ebbe a körbe számítom magamat is. Nem az a bajom a hazai no-till, min-till és takarónövény üggyel, amit csinálnak, hanem ahogy csinálják. Úgy gondolom, ez kihat az egész kérdés általános megítélésére is. A marketing-maszlag helyett több szakmára és több tényre lenne szükség, úgy lehetne ténykérdésként kezelni ezt a dilemmát, ez alkalmat adna az érzelmi alapú parttalan vitázástól való eltávolodásra.

Példa a változó mélységű talajművelésre középmély lazítóval

A minimum, de még inkább a nem művelés mellett szóló kibeszéletlen szakmai érv, hogy a talajok eredeti térfogattömegük mellett, bolygatatlan szituációban képesek a legtöbb csapadékot tárolni növényeink számára. Az egy fontos tisztázandó szakmai kérdés, hogy a magas agyagtartalmú, nagy duzzadó és zsugorodó képességű talajokra ez az „axióma” vajon kiterjeszthető-e, illetve jobb megoldás-e ebben az esetben a sávművelés mint a no-till?

A másik nagyon fontos téma az erózió kérdése a lejtőnek kitett talajokon, különösen, ha nagy termőképességű, jó víz-, levegő – és hőgazdálkodású területekről van szó, például Dél-Dunántúlon. Ezeknek a rendkívül értékes, de különösen sérülékeny talajoknak védelmében nagy hatékonysággal lehetne alkalmazni a talajok nem művelésének az eddiginél szélesebb elterjesztését.

A fenti szakmai és érzelmi okok kitárgyalásának ad különleges aktualitást az a „várakozás”, hogy az amerikai választások lezárulása, illetve a COVID 19 járványt remélhetőleg megoldó vakcina alkalmazása, újra felerősíti a Greta Thunberg nevével fémjelzett hisztérikus folyamatokat és teljes erejével omolhat a szakmára most már a greendeal is. Nagyon időszerű lenne a helyes irányba terelni ezeknek a szakmánktól távoli -most már nemcsak elméleteknek- a tömegét! Jó lenne szakmai érvekkel és viselhető mértékben és formában magunkra „kormányozni” és elkerülni azt, hogy szakmai kontroll nélkül, - csak úgy - ránk szakadjon az egész! Jó lenne, ha hatástalan álmegoldások helyett, valódi, szakmai konszenzusok mentén kialakított „vállalások” játszanák a főszerepet a szakma „zöldülésében”. Ennek a jótékony hatású kompromisszum csomagnak az egyik eleme lehetne a talajművelési reform megfontolása, hogy ne csak az üzleti és/vagy zöld lobby akarata érvényesüljön a zöld szabályzók megtestesülésénél a mezőgazdaságban!

Tapasztalatok az idei különleges évjáratban

Az évjáratot nálunk a hűvös, kezdetben még száraz már-már aszályos tavasz jellemezte. A későbbiekben a hőmérséklet felső szélsőségeitől megkíméltettünk, mindemelett időszakonként és helyenként, igen jelentős csapadék hullott, amely sok helyen -finoman szólva is- meghaladta az ideális mennyiséget. Ilyen évjáratban kezdtük a no-till kísérleteinket, és mellete folytattuk a már többéves no-till és min-till termesztéseinket napraforgó, kukorica és cirok kultúrákban.

A no-till kísérletek - a mi körülményeink között - átlagos termőterületre kerültek, amelyben négyes vetésforgóban, osztott parcellákon (művelt és nem művelt alparcellákon) vizsgáltuk és hasonlítottuk össze a kukorica, a napraforgó, a kalászosok és az őszi borsó reakcióit a művelés és a nem művelés hatására. A nem kísérleti területeken a napraforgót és a cirkot átlagos, vagy annál gyengébb termőképességű területeken termesztjük, míg kukorica termesztése az átlagos vagy annál jobb területekre koncentrálódik.

Az AgroFIELD Termelői Club püski no-till kísérleti helyszíne madártávlatból

A kísérleti és az üzemi tapasztalatok némileg széttartanak. A kísérletekben átlagos termőhelyi tulajdonságok mellett, a négy vizsgált növény esetében nem volt szignifikáns különbség a művelt és a nem művelt területek termésében. A kísérletben a nem művelt parcellákon lényegesen nagyobb mezei pocok populációkat felvételeztünk, melyet növényvédelmi eljárásokkal kellett kordában tartanunk. Kezdeti fejlődési lemaradást csak a búza esetében tapasztaltunk, mely fejlettségbéli eltérés a vegetáció későbbi szakaszaiban eltűnt és később, a termésben már nem mutatkozott meg. A kukorica és a napraforgó esetében a kísérleti területen, a kezdeti fejlődésben nem voltak különbségek, azonban a vegetáció második felére, a művelésben nem részesített részparcellák jobbak, szebbek zöldebbek voltak, mely állapotok a mérlegen is megmutatkoztak, de a statisztikai értékelés után szignifikáns terméskülönbséget nem érték el.

Kultivátoros talajművelés

A kísérleteken kívül, az üzemi termesztésben no-till és min-till körülmények között nem éreztük magunkat minden esetben ilyen szerencsésnek. Voltak egészen szégyenletes, frusztráló kezdeti állapotok. A kellemetlen az volt, hogy a kelési és/vagy fejlődési probléma a jobb adottságú területeken, illetve a gyengébb területek jobb részein fokozottan jelentkezett, ezért a terméseink a várakozásainktól elmaradtak. Ez különösen tapintható volt napraforgóban, de sajnos „gyűjtöttünk” ilyen tapasztalatokat kukoricában is. A cirok termesztése során semmilyen negatív tapasztalatunk nem volt, leszámítva, hogy némely, aszályra erősen hajlamos területen, az első esőig a cirok nem kelt ki, de utána minden terület nagyon szép állományt nevelt.

A talajművelés oldaláról a legnagyobb előny a magágykészítései eljárások alkalmazásában mutatkozott, elhagyásukat az idei tavaszi körülmények között nem lehetett „büntetlenül” megtenni.

A téli takarónövénnyel borított területeken a vadak fokozott érdeklődése a friss téli legelő iránt okozott némely táblákon jelentős taposási kárt, mely az egész vegetációban végigkísérte a növények fejlődését. A nem művelt területeken - némely esetben a takarónövényes minimum műveléses területeken is - jelentős madárkár jelentkezett. Egyre több gondot okoz - részben a zöldítések hatására - a jelentősen emelkedő drótféreg populáció és az annak nyomán jelentkező károsítás.

Az ide tapasztalatokat összefoglalva:

• a száraz hideg tavaszi időjárás megmutatta a korlátait a tavaszi növények nem- és minimum művelése esetében;

• a gyengébb adottságú, de gyorsabban felmelegedő talajokon, táblarészeken a tavasz kedvezőtlen hatása az induláskor kevésbé érvényesült;

• a kedvezőtlenebb hőgazdálkodással, de jobb kolloidikával, és ehhez kapcsolódóan jobb vízgazdálkodással rendelkező, jobb termőképességű talajokon a hideg-száraz tavasz kedvezőtlen hatása erősebben érvényesült. (Meg kell jegyezni, hogy ilyen tavaszi időjárás a hazai klíma adottságok mellett, meglehetősen ritka.)

• a kísérleti eredmények nem mutattak jelentős, statisztikailag is igazolható (szignifikáns) különbséget a művelt és a nem művelt alparcellák terméseredményei között;

Nem jó, nem segíti a talajművelés reformját, ha csak a dolgok kedvező oldalát sulykoljuk a termelői fejekbe. Be kell számolni a kedvezőtlen tapasztalatokról és buktatókról is, hiszen, ha ezeket elhallgatjuk, akkor a csalódás olyan mértékű lehet, hogy szándékaink ellenére nem segíti majd a talajművelés ügyének előrehaladását. A talajművelés józan és átgondolt reformja valódi talajvédő megoldásokat szolgáltat a talajegészség irányába elkötelezett termelőknek és nem termelő, urbánus embertásainknak egyaránt. Amennyiben a zöld igényeket, valós és hatékony megoldásokkal elégíthetjük ki, akkor mi termelők, nem kerülünk a zöldtámadások célkeresztjébe, sőt felvetődhet esetleg - kompromisszumként - egyes hatékony, de talán nem elégé átgondolt módon kivont kémiai növényvédelmi megoldások újra rendszerbe állítása a no-till termesztés során. A jövőben nem lesz megkerülhető, hogy a szakma ne álljon ki önmagáért. Nem engedhetjük meg, hogy a szakmánkhoz nem értő „önjelölt zöld zsenik” párbeszéd nélkül építsék ki a korlátainkat. A szakmai elit és szakmai érdekképviselet nem maradhat tovább tétlen és néma, mint tette ezt a „Mérgezett föld és pusztaszabolcsi csoda” kapcsán. Elő kell venni a szakmai tudás-tartalékainkat és ész érvekkel, szakmai alapokon kell lefolytatni a keletkezett vitákat. A vitákban csak szakmai alapon győzhetünk, minden egyéb pályán a bukásunk kódolva van.

Lajos Mihály

Agrofil-SZMI Kft.

Ez is érdekelhet:

Generációváltás no-till tapasztalatokkal

Telivér lovat kordéba?