Hírek, szakcikkek Mozdulj ki!

A meglehetősen sűrű program szakmai szempontból elsősorban a no-till, vagyis a talajbolygatás nélküli gazdálkodás és a takarónövények szerepére, hasznosságára, korlátaira fókuszált.

9 (+ 1 jövendőbeli) mezőgazdasági szakember és vendéglátónk

Egy ilyen tanulmányút után a gazdaközösség hasznára mindenképpen úti beszámoló kívánkozik. A szükségesnél kevesebben jutnak el külföldi gazdaságokba Magyarországról, nem beszélve arról, hogy a külföldi szakirodalmat is kevés gazdatárs tudja eredetiben olvasni. Emiatt a látottak elhallgatása szakmai szűklátókörűség lenne, és egyáltalán nem szolgálná a szakma érdekeit.

Egy útibeszámolóban le lehet írni, hogy milyen farmokon, pontosan milyen vetőgépeket, milyen traktorokat, kombájnokat, egyéb gépeket, illetve ismert vagy kevésbé ismert technológiai elemeket láttunk. Ekkor olvashatunk egy 30-40 farmra kiterjedő, dokumentumfilm-szerű összeállítást, amely száraz tényeket, adott esetben lenyűgöző gépméret-adatokat, hihető-hihetetlen technológiai leírásokat közöl. Ez az út viszont tele volt élettel, érzelmekkel, rácsodálkozással és felismeréssel, Magyarországhoz képest azonosságokkal és különbségekkel. Emiatt sajnálnám, ha a tanulságok a gépekre szorítkoznának – ez „csak” technika, eszköz, ezeket mi is meg tudjuk Magyarországon vásárolni, és kapunk hozzá jobb-rosszabb támogatást a forgalmazóktól. Egy külföldi, kiváltképp ilyen, földrajzi és gondolkodásbeli szempontok szerint is távoli országban elsősorban a gazdálkodók hozzáállását érdemes megfigyelni, tanulmányozni és, ami hasznos, azt hazahozni, alkalmazni. Ezek jelentik az igazi fejlesztést. Az egyik résztvevő találóan kérdezte az utazás végefelé: „Ezek a gazdák mitől ilyen nyugodtak itt?”. Ez a nyugalom a tervezettségen, együttműködésen, vagyis az ügyekhez való hozzáálláson múlik. Az időjárásnak, a felvásárlóknak – láttuk, – ők is kiszolgáltatottak.

A gépek nagy munkaszélessége hozzájárul a jövedelemhatékonyság növeléséhez

Az amerikai gazdaság szélsőségesen profitorientált – mindent a gazdálkodás pénzügyi hatékonyság-növelésének szolgálatába állítanak, semmi olyat nem csinálnak, ami nem a fejlődést szolgálja. Nincs benne romantikus elem, még ha meg is említik, hogy hányadik generációs farmerek. A gazdálkodás kezdete éppen a földek fehér telepesek általi elfoglalására esik. A gazdálkodásuk és farmokat körülvevő külső körülményeik majdnem bármelyik elemét említhetjük a jövedelmezőségnövelési szándék és törekvések terén. A legfontosabb jellegzetességük, hogy állandóan figyelik a körülöttük lévő folyamatokat, változásokat, és ami még fontosabb, tervszerűen, átgondoltan reagálnak rá. A döntéseik során általában minden lehetséges és elérhető külső információforrást igénybe vesznek. Van is független külső forrás elegendő – 1862-ben hozták meg azt a törvényt, amely alapján az állam földet adományozott 75, elsősorban mezőgazdasági kutatással, oktatással és szaktanácsadással foglalkozó egyetem alapítására. Ezek a területek egy részét eladták, amiből az akkor legkorszerűbb felszereléssel hozták létre a kutatási hátteret. De így sem maradtak terület nélkül, mert – itthonról nézve hihetetlen – egyes farmerek a területükből adományoztak később ezeknek az intézményeknek kisebb-nagyobb részt, azért, hogy a farmerek számára szolgáltatott tanácsadás minél szélesebb körű kutatásokkal legyen megalapozva. Cserébe semmit nem kértek, csak annyit, hogy az intézmény vegye fel a nevüket. Így lett a világ egyik – a hollandiai Wageningen egyeteme mellett – legjobb agráregyetemének neve a Purdue, John Purdue után. Ennek az egyetemnek az egyik kutatóállomásán jártunk utunk első napján, amely szintén egy magánszemély, William Pinney nevét viseli, akinek a lánya adományozott közel 200 hektárt kísérleti célokra. A kutatóintézetben láttunk no-till területeket, illetve volt lehetőségünk a takarónövényekkel kapcsolatos véleményekről beszélgetni a kutatókkal.

A Pinney-Purdue kutatóintézetben a no-tillben bíztató eredményeik vannak

A no-tillben biztató eredményeik vannak, a takarónövényekkel kapcsolatosan rövid és középtávon egyértelmű kétségeiket fogalmazták meg, hosszabb távra pedig a kísérleteik még nem terjednek ki.

A kísérletezéshez, a független és a helyileg jellemző információkhoz való hozzáállásra jó példa a Dakota Lakes kutatófarm. Ezt a gazdaságot helyi gazdák alapították 1983-ban, összeadták hozzá a földet, illetve a pénzt, amin még több földet és gépeket tudtak vásárolni. A farm egyrészt egy profitorientált gazdaság, másrészt egy kutatóintézet. A kutatási költségeket a gazdaság jövedelme fedezi. Ennek eredményeként a kutatási eredményeket sem speciális érdekek, sem a politika nem tudja befolyásolni. Egyszerűen nem érdekli őket a marketinggel átitatott adathalmaz. A kutatási programot a Dél-Dakotai Állami Egyetem végzi. A kutatási eredményeket a farm tulajdonosai saját gazdaságaikban alkalmazzák, így a kutatóintézet nem engedheti meg magának, hogy ne a legkorszerűbb technológiák vizsgálatával és értékelésével foglalkozzon. Ezek az alapításkor öntözési kérdések voltak, ma pedig a kutatásaik elsősorban a no-tillre és a takarónövényekre terjednek ki. A no-till területeken hosszabb és rövidebb vetésforgókat tesztelnek. A talajok felső rétegét kiemelve (ismét egy tipikus jellegzetesség: minden gazdálkodónál ott van az autóban a keskeny és hosszú ásó, amivel bármikor meg tudja nézni a talaja állapotát) 30 évnél régebben nem forgatott talaj esetében is szerkezetes, porózus jelleget láttunk. A takarónövényekkel kapcsolatban nagyon sokféle kísérletet állítanak be évről évre.

A takarónövények hatásának számszerűsítéséről senki nem tud beszámolni

Az 5 éves évelő egyszíkű kultúra talaja is kitűnő állapotban van

Csapadékviszonyok tekintetében különböző övezeteket jártunk be az út során. A csapadékosabb Illinois, Indiana, Wisconsin, Minnesota államokban elsősorban kukorica-szója vetésforgóval dolgoznak, míg Dél-Dakota és Kansas szárazabb területein megjelenik a gabona és a napraforgó. A no-till ezeken a területeken még nagyobb hagyományokra tekint vissza. A kevesebb (évi 400-450 mm) csapadék miatt a takarónövényekkel még csak kísérleteznek, sem pozitív eredményeket, sem különösebben kedvező kilátásokat nem fogalmaztak meg. A no-till és a természet összhangjára egy érdekes példát láttunk. A gabona vágóasztal nem elvágja az aratáskor a szárat, hanem letépi a kalászt, és a növényi szárak állva, többé-kevésbé épen a helyükön maradnak.

A kalásztépő vágóasztal

 Tavaszi növény kerül utána. A tél folyamán a hó ledönti a szárakat, de a direktvetőgép sortisztítója a hosszú szalmaszárakat könnyedén oldalra tereli vetéskor, ahelyett, hogy egy összefüggő szalma-szőnyeggel kellene küszködnie, egyenetlen vetést eredményezve.

A kalásztépő vágóasztal munkája elősegíti a no-till körülmények között a tavaszi egyenletes vetést

Összefoglalásként megállapíthattuk, hogy utunk eredményeként a no-till gazdálkodással kapcsolatosan egyértelmű és pozitív tapasztalatokat gyűjtöttünk, a takarónövényekre vonatkozóan viszont nem láttunk biztató eredményeket és nem kaptunk megerősítéseket. Bármennyire is különböznek az amerikai és magyar gazdálkodási körülmények, az időjárás, a technikai felszereltség, de akár a növénytermesztésben felhasználható genetika, a no-till hazánkban is perspektivikus, de még természetesen vannak tisztázandó körülmények. Ilyen tisztázandó kérdés például, hogy vannak-e korlátai a no-tillnek a Magyarországon a rendre elmaradó tartós téli fagy és hótakaró miatt.

A független információkra és a saját kísérleti tapasztalatokra itthon is szükség van – amint láttuk, a jövedelemorientált farmerek ezt már évekkel, évtizedekkel ezelőtt felismerték. A gazdálkodás elengedhetetlen része a megfelelő inputok kiválasztása, begyűjtése. Mint ahogyan rossz genetikai háttérrel rendelkező vetőmagot sem vetünk, a hibás adatokra alapozott gazdálkodásunk sem lehet eredményes.

Kovács László – Agrofil-SZMI Kft.