Lisztharmat – gomba, amely minden növényen van
Termesztett és vadon élő növényeinket több ezer féle gombás eredetű növénybetegség veszélyezteti. Van a kártékony gombák közt egy csoport, amely szinte minden növényen előfordul és sok esetben akár súlyos károkat is okoz.
Ezek a lisztharmat gombák, amelyek fölöttébb fajgazdag csoportja rendkívül sok gazdanövényt képes megfertőzni és károsítani.
Mogyoró lisztharmat tünetek azmotéciumokkal
Természetesen a sokféle növényen nem ugyanaz a lisztharmat gomba károsít. Igazán polifág nincs is köztük, inkább oligofágok, azaz egy közeli rokonságban lévő növényfajok csoportjára specializálódott gombák társasága ez.A lisztharmatok pár kivételtől eltekintve ektoparazita, bioptróf szervezetek. Ez azt jelenti, hogy döntően a gazdanövény külső felületén tenyésznek és fennmaradásukhoz folyamatosan élő növényi felületre van szükségük. A nevüket is a növények felszínén levő fehéres micélium tömegükről kapták. Persze attól, hogy a növény felszínén élnek, azért igencsak szorosan kapcsolódnak is a növényhez. Hausztóriumaik és appresszóriumaik révén tapadást találnak a növény felületén és táplálékot vonnak el a növényi szövetekből.A lisztharmat gombák vagy ivaros úton képződött termőtesteik, a kazmotéciumok útján, vagy pedig micélium formájában a rügyek belsejében, esetleg a szabad növényi felületen telelnek át. Károsításuk egyes fajok esetében, mint pl. a meglehetősen gyakori szőlő lisztharmat (Uncinula necator), vagy a köszméte amerikai lisztharmata (Sphaerotheca mors uvae), döntő mértékben meghatározhatja az illető növénykultúra termesztésének sikerességét.Liszharmat őszi árpán
A lisztharmat gombák ellen ektoparazita életmódjuk miatt egyes kontakt készítményekkel, így pl. kén tartalmú növényvédő szerekkel is eredményesen lehet védekezni. Ugyanakkor a rügyekben telelő, illetve a növény állomány belsejében levő fertőzések leküzdésére a felszívódó, illetve részben felszívódó hatóanyagok (azolok, strobilurinok, stb.) és készítmények hosszú sora áll rendelkezésre.A lisztharmat gombák döntő hányada ivaros szaporodásra képes, így egy adott populációban a megszerzett, vagy más úton kialakult szerrezisztencia gyorsan el tud terjedni szélesebb körben. Ez főképp a strobilurin hatóanyagcsoport esetében jelent veszélyeket. Védekezés során ezért lehetőség szerint kezelésenként váltogassuk a hatóanyag csoportot, de legalább az alkalmazott hatóanyagot a rezisztencia okozta hatékonyság csökkenés kiküszöbölése érdekében.Hertelendy PéterAgrofil-SzMI Kft.