Hírek, szakcikkek Időszerű a terményraktárak preventív védelme
Az idei első gabonatermés, az őszi árpa betakarítása előtt a gazdálkodóknak van egy fontos teendőjük, mellyel biztosíthatják, hogy a betárolt termény lehetőleg károsítók betelepedésétől és kártételétől mentesen juthasson majd el a leendő vevő részére
Ez a folyamat a terménytárolók és környezetük felkészítése a termény fogadására, beleértve annak preventív kezelését is.
Mezei gabonamoly imágója búzán (Fotó: Hertelendy P.)
A betakarított mezei termények helyes tárolása külön szakma, amelynek művelőin az egyes gazdaságokban akár több tíz milliós gabona és egyéb termény tételek sorsa múlik. Ez a tudás viszont több olyan alapvető igazságon, „ökölszabályon” nyugszik, amelyek megismerése és betartása nem kerül pénzbe, ugyanakkor a „józan paraszti ész” logikájából kiindulva bárki által könnyedén elsajátítható. A raktári kártevőktől mentes raktár és termény nem egy elérhetetlennek tűnő cél. Logikus, a kártevők betelepülését és életfeltételeinek ellehetetlenítését módszeresen, egymásra épülő lépések sorozatával úgy is el lehet érni, hogy növényvédő szereket tényleg csak végszükség esetén használunk.
A raktári károsítók nem teremnek minden bokorban, így megelőzés gyanánt legegyszerűbb a fertőzési forrásokat kiiktatni. A raktárban előforduló károsítók alapvetően négyféle módon kerülhetnek érintkezésbe a terményünkkel, illetve kerülhetnek be a raktárba.
Véletlenszerű, spontán betelepülés. Ez leginkább elhanyagolt környezetű raktárak esetében gyakori, ahol a kihullott, rothadó termény, a tisztítási hulladék akár a raktár külső falánál található. A kártevők akár spontán mozgásuk útján is bejuthatnak ilyenkor.
Aszalványmoly hernyója és imágója (fotó: Hertelendy P.)
Aktív bevándorlás. Ez leginkább akkor következik be, ha a raktárban a termény csírázni, rothadni kezd. A gabonazsizsik pl. nem tud repülni, de a csírázó gabona szagát 800 méterről is megérzi és gyalogosan eljut az ilyen terményhez. Itt ugyancsak a közeli fertőző gócok a ludasok, de a helytelen raktári gyakorlat csak segít a fertőzés kialakulásában.
Passzív bevándorlás, azaz behurcolás. Szélsőségesen gyakori fertőződési útvonal. Elég, ha a boltban vásárolt lisztet, darát, stb. valaki bent felejti a raktárban és máris megtörténhet a fertőzés. Aszalványmolyt pl. leginkább bolti áruval lehet „beszerezni”. De ilyen behurcolási forrás lehet egy zsák termény a malacoknak, gyakorlatilag bármi, amelyben raktári károsítók előfordulhatnak. Sokszor a legjobb raktári károsító „vektorok” mi magunk vagyunk. Bármi, ami nem közvetlenül a raktárba való, potenciálisan kártevők behurcolási eszköze lehet.
Eleve fertőzött a raktár. Ez is nagyon gyakori jelenség. A raktárakon belül a sarkokban, oszlopok mellett, vagy a tartószerkezet védelmében rendkívül sok régi termény maradványa lapulhat. Ezeken a helyeken jó eséllyel találhatók különféle raktári károsítók. Lehet benn még el nem adott termény is. Ezek mind fertőzési veszélyforrások.
A kártevőtől mentes raktár eléréséhez az előbb leírtak alapján meglehetősen sok dolgot kell kizárni, de ezek egyike sem bonyolult, teljesíthetetlen feladat. Tisztában kell lenni azzal, hogy a terménytároló – bármennyire is szeretnénk elérni – nem független a környezetétől. A kártevők elleni védelmet már a raktáron kívül célszerű elkezdeni. Kintről, a környezetből a raktárba haladva logikai sorrendben az alábbi teendőket célszerű elvégezni.
A raktár környezetének rendbe tétele. Sok helyütt találkozni azzal a jelenséggel, hogy a terménytároló tiszta, a padlózatról akár enni is lehetne, de a raktárak szűkebb–tágabb környezete szemét és gaztenger változatos elegye, amelyben a raktárból kijutott, nedves, rothadó termény, tisztítási és egyéb hulladék több éves maradványai találhatók. Ez egy igencsak nagy veszélyforrás. Sokszor nem is nézi senki, hogy milyen rovarok, atkák gyalogolnak a raktár külső falán. Ott kint már túlszaporodtak, éheznek, keresnek új táplálékot. Sokszor csak pár métert kell megtenniük és el is érték a Kánaánt. Tehát elsőként a raktárak külső környezetét kell megszabadítani minden ilyen régi termény maradványtól és lehetőség szerint célszerű tisztán is tartani. Ha már sikerült a raktár körül eltüntetni a régebbi időkből származó fertőző forrásokat, nem árt tisztában lenni azzal sem, hogy annak újratermelődését is megakadályozzuk. Ilyenkor lehet megoldani a víz elvezetését is. Sokszor derül fény arra a problémára, hogy a régi időkben odaömlött termény, odahordott ez–az–amaz, vagy csak oda borított tisztítási hulladék nem engedi a vizet elfolyni a raktár mellől. Egy alulról nedvesedő raktárat a későbbiekben szárazon tartani szinte lehetetlen feladat.
Állatok mozgásának fizikai korlátozása. Itt nem a gabonazsizsikre, vagy más raktári kártevőre gondolunk, hanem a madarak és a rágcsálók bejutását korlátozó fizikai gátakra. Madarak ellen messze a legjobb a baromfiháló. A raktári atkákat sokszor viszik át a lábukon egyik raktárból a másikba. A rágcsálók ellen sem lehetetlen a védekezés. Viszont nem elég kitenni pár rágcsálóirtó ládát, azokat rendszeresen ellenőrizni, újra tölteni is kell.
Nagy lisztbogár és gabona zsizsik terményes zsákon (fotó: Hertelendy P.)