Hírek, szakcikkek „Halászat hülyékre…”, avagy az alkalmazott adat pontossága

A vevő -a helyzetéből adódóan- sosem lehet eléggé tájékozott a vásárlandó portékát illetően és ez, az információ hiányból adódó hátrány húzódik meg sokszor az eladó sikerében is. E viszony a létezéséről többé-kevésbé mindenki tud, vagy legalább a tudatalattijában érzi, és ameddig bír -különböző módszerekkel és több-kevesebb sikerrel- próbál is ellene védekezni. A marketingrendszer az elmúlt évszázadokban annyira kifinomult, hogy a vevői ösztönös védelmi mechanizmus -finoman szólva is nem kijátszhatatlan. A mezőgazdaságban az elmúlt tíz év gazdasági sikerei a gazdászlélekben eltompították ezeket a már-már evolúciós szintű védelmi rendszereket. Az inputanyagok árrobbanása után ezen önvédelmi szisztéma bénultsága különösen veszélyes, és termelői oldalon a kritikai realizmus ébredése életmentő szükséggé lépett elő.

Az újabban alkalmazott elméletek és gyakorlatok a hatékonyság oldaláról számos kérdést vetnek fel. Míg kétségtelenül hatékony megoldások száműzetnek a rendszerből, addig hasonló hatékonyságot felmutató új „innovációk” többnyire csak a virtuális valóságban tudnának a segítségünkre sietni, a valós életben, kiélezett termény/input árhelyzetben effektivitásukkal csak a „szép halál” elérkezését képesek felgyorsítani. Szükségszerű tehát, hogy tájékozódjunk az alkalmazott megoldások valódi hatékonyságáról és tényekre alapozva készítsük el a technológiánkat (nem csak) a 200 ezer forintos nitrogén világában.

Mi lehet a recept?

Először is „drágán termelni és rosszul nősülni mindenki tud”. Ezen az új inputár szinten pedig már nem is lesz könnyű olcsón termelni. Nem lehetünk tovább „hülyék”, meg kell tanulnunk a minőségi adat felismerését, a minőségi adat előállításának módját. Az az adat, amely alapján döntünk nem lehet hibás, mert csak a túlélési esélyeinket rontja. Szükség van tehát „adatkultúra” kialakítására. A termeléshez hasonlóan a minőségi adat előállításának is meg vannak a szabályai és a szakemberei is.

Eldöntendő kérdés, hogy szolgáltatást veszünk igénybe, vagy megtanuljuk és alkalmazzuk is ezeket az elemi törvényszerűségeket, de valamit tenni kell. Az adatok származhatnak saját vizsgálatokból vagy más környezetből, fontos, hogy az a módszertani környezet, ahonnan érkeznek, megfelelő legyen. Ezeket a szabályokat és módszereket ismerni és felismerni is szükséges, mert ellenkező esetben dezinformáció áldozatai lehetünk.

A legnagyobb kockázat a terület heterogenitása.

A szántóföldi kísérletekben -bár mindig abban ringatjuk magunkat- a terület sohasem homogén, ezért egy egyszerű -a gyakorlatban szívesen alkalmazott- „mellévetéses” vagy táblafelezéses kísérletekben termett adatok megbízhatóságának esélye legfeljebb 50%, azaz vagy megbízható, vagy nem. A másik fontos tény, hogy az alkalmazott parcella méretének növelése ezen a bizonytalanságon mit sem javít, sőt… A statisztikai biztonság alapfeltételét a terület módszertani darabolásával -ismétlések előállításával- teremthetjük meg. Ezen területek átlag terméseit összehasonlítva sokkal megbízhatóbb eredményre jutunk. A biztonságot fokozhatjuk, ha az elrendezés és az keletkezett adatbázis eloszlása megfelel némely matematikai törvényszerűségeknek. Ebben az esetben -szakemberek- el tudják végezni az adatok statisztikai elemzését, mely az adatbázis minősége alapján megmutatja milyen méretű változás tekinthető valós kezelés hatásnak és mely eltérés gyökerezik csak a terület heterogenitásában; mely eltérést tévesen alul, vagy túldimenzionálva hozhatunk hibás döntéseket a technológiai tervezésben.

Fontos megismernünk a kísérleti terület és az évjárat körülményeit, így tudjuk csak az eredményeket pontos alkalmazási keretbe helyezni. Fontos a talajtulajdonságok ismerete, a csapadék mennyisége és eloszlása a tenyészidőszakban és azon kívül (is). Fontos lehet még -a teljesség igénye nélkül- az elővetemény, de még az alkalmazott fajta ismerete is.

Az 1. ábrán a gyakorlatban szívesen alkalmazott megoldással szemléltetjük az eredménykinyerés szempontjából kockázatos, módszertanilag bizonytalan elrendezést. A gazdatársadalom által általánosan elfogadott „mellévetéses / tábla felezéses” kísérletekben jellemzően egy táblát vagy táblarészt osztanak ketté valamilyen arányban. Minden kezelés 1 ismétlésben szerepel, vagyis nincs statisztikai párja. A cél az egymás mellett elhelyezkedő (az ábrán a világosabb résszel jelölt) „üzemi” kontroll és a (sötétebb) „vizsgált” technológia összehasonlítása. Ezt a módszert alkalmazva sajnos nem zárhatjuk ki, hogy a mért különbség pusztán a terület heterogenitását mutatja meg.

Az elhelyezésből, elrendezésből adódó véletlenül létrejövő hibák eltávolítására akkor lesz lehetőségünk, ha rendelkezésünkre áll ugyanazon kezelésből több ismétlés. Az ismétlésekből már átlagok számíthatók, melyek biztosabb alapra helyezik az információt. Amennyiben módunkban áll az adatbázist biometriában jártas szakembereknek átadni, akkor statisztikai vizsgálattal nagy biztonsággal valószínűsíteni tudjuk, hogy a számok közötti eltérés olyan mértékű-e, ami már valódi kezeléshatásnak tekintő.

Statisztikai elemzés hiányában a kapott átlageredmények közötti számtani különbséget alul- vagy túlértékelve, hibás logikával hozhatunk nem kellően meglapozott döntéseket az összehasonlításban szereplő technológiai elemekkel kapcsolatban.

1. ábra A gyakorlatban szívesen alkalmazott megoldás, eredménykinyerés szempontjából kockázatos, módszertanilag bizonytalan elrendezés

A 2. ábrán egy szabályosan kialakított nagyparcellás kísérlet elrendezését mutatjuk be, melynek során a (világosabb sávokkal jelölt) „üzemi” technológia kontrollként került összehasonlításra egy (sötétebb sávokkal jelölt) „vizsgált” technológiával. A területkiválasztás és a tervezés során figyelembe vettük a kijelölt tábla geometriáit és lehetséges heterogenitását. Példánkban a kezelt és kezeletlen 24 × 500 méteres parcellák felváltva, 4 ismétlésben követik egymást. A parcellák méretének meghatározását, és táblán belüli elhelyezését tervezve viszonylag nagyok a lehetőségeink, az előzetes terveket gyakran korlátozza a rendelkezésre álló terület nagysága,  művelő eszközeink munkaszélessége, illetve a rendelkezésre álló tesztanyag minták mennyisége.

Egyes esetekben (hely-, vetőmag-, műtrágya-, vegyszerhiány stb.) előfordulhat, hogy ismétlésszámot kell csökkentenünk. Ilyen helyzetben lényegesen jobban járunk, ha egy 2-3 ismétléses kísérlet elfogadható és stabil adataira támaszkodunk, mint ha lemondanánk a kezelések megismétlésének lehetőségéről. Az alacsony ismétlésszám kockázata, hogy ha az adatbázis statisztikai értékelésére is sor kerül, akkor a kezelések közötti valós különbségekre rámutató érték túl magas lehet, ami meggyőződésünket –törekvéseink ellenére– újra bizonytalanabb alapra helyezi.

A fentebb leírtakból adódóan a táblafelezéses megoldás helyett kifejezetten ajánlott a legalább 2-3 ismétléses szántóföldi nagyparcellás kísérletek kivitelezése, amelyek gyümölcse az információk birtokában meghozott tudatos döntés a vizsgált termesztéstechnológia bevezetésének szükségességéről. 

2. ábra Egy szabályosan kialakított nagyparcellás kísérlet elrendezése

Tápanyag-utánpótlási kísérletekben gyakori hiba, hogy technológiai javaslatokat kapunk trágyázási tartamkísérletekből, melyek a mindennapi gyakorlat számára félrevezetők lehetnek. A trágyázási tartamkísérletek nagyon fontosak, hiszen megmutatják, hogy a rögzített -jobb-rosszabb- tápanyag-arányokat huzamosabb ideig alkalmazva, milyen helyzetbe kormányoznánk magunkat. Arra viszont teljesen alkalmatlanok, hogy ezekből az éves trágyázási gyakorlatunkat kialakítsuk. Harminc-ötven vagy még több éve kezeletlen parcellákhoz viszonyítva a tartamkísérletekben nagyon magas tápanyag-szükségletek rajzolódnak ki, mely adagokat a gyakorlat és a normál szántóföldi körülmények között lefolytatott kísérletek nem igazolják vissza. Kétszázezer forintos nitrogénnél tartamkísérleti körülmények közül származó adatok alapján trágyázási javaslatot adni és befogadni „balesetveszélyes és tilos!”.

Inkább a kriminalisztika témakörébe tartozik, semmint a mezőgazdasági kutatásba, de egy ideje már létező, bár nehezen bizonyítható jelenség a „csinált kísérletek” szaporodó száma. Ez azon kísérletek összessége, mely megvalósulása részben, vagy egészben a virtuális valóságban gyökerezik, de onnan beszivárogva eredményei téves valóságérzetet keltenek és ezáltal hibás döntéseket alapoznak meg. A rendszer kifinomultsága vagy éppen kifinomulatlansága lehetővé teszi, hogy korrekt kísérletek korrekt adatai közé ilyen körülmények közül (is) származó „adataknák” is bekerüljenek.

A kialakuló új közgazdasági környezetben fel kell készülnünk és el kell sajátítanunk azokat a készségeket, amelyekkel az információkat ki tudjuk rostálni az „adatocsúból". Sajnos nem minden az, aminek látszik, vagy nem az, amit láttatni akar. Információt is csak „tiszta forrásból” szabad igénybe venni. Vadászni kell jó, megbízható adatra, mert most már nem „babra megy a játék”!

Lajos Mihály, Hunyadi-Buzás Balázs, Agrofil-SZMI Kft.