Hírek, szakcikkek Figyelmet érdemlő gyom: nagy széltippan

A Kárpát-medence éghajlati és talajviszonyai teljességgel adottak a minőségi gabonatermesztéshez. Ennek megfelelően, Magyarországon évszázados hagyományai vannak a kalászosok termesztésének, amelyre a múltban is és a jelenben is erősen támaszkodott az agrárium és azon keresztül, közvetve a nemzetgazdaság.

A termesztési feltételek közül vannak, amelyek viszonylag állandónak tekinthetők, illetve csak lassan formálódnak, ilyenek például a talajaink. Más tényezők gyorsan változnak, mint pl. az időjárás. A klíma átalakulása, illetve a szélsőséges időjárási viszonyok váltakozása új helyzetek elé állít(hat)ják a gazdálkodókat. Új károsítók jelen(het)nek meg és/vagy a már itt lévő, „őshonos” gabona betegségek, rovarok vagy gyomok megszokott stratégiái is módosul(hat)nak.

Érdekes néha elgondolkozni azon, hogy vannak olyan gyomnövények, de állatfajok is, melyek néhány évtizede még „egyszerűen” nem léteztek hazánkban, vagy csak nagyon elenyésző számban, ma meg tömegesnek tekinthetők országszerte. Dédszüleink nem sok eséllyel láthattak pl. parlagfüvet vagy akár balkáni gerlét.

Ennek ellenkezőjére is van példa, arra, hogy régebben teljesen közönséges gyomnövények vagy állatok szép fokozatosan „elfogynak’” és ez esetben sem kell túlságosan visszamenni a múltba. Gondoljunk csak a kék búzavirágra, amellyel még a 80-as években is díszítették a falusi iskolák tantermeit ballagások alkalmával, napjainkban pedig már alig látni.

A fenti példákkal csak azt szerettük volna érzékeltetni, hogy a biológiai környezet, amelyben az agrárium dolgozik, folyamatos átalakulásban, változásban van. Vannak rövidtávú változások, amilyen pl. az évjárati hatás és vannak középtávú változások is, melyek évek vagy évtizedek alatt következnek be. A jó gazdálkodót többek közt az különbözteti meg az átlagostól, hogy ezeket a változásokat észreveszi és alkalmazkodik hozzájuk vagy tesz ellenük. Ezzel csak arra akartunk rávilágítani, hogy a gyomirtási technológiák megtervezésénél is nyitott szemmel kell járni, és nem lehet kényelmesen hátradőlni, hogy ez már rég megoldott pl. a kalászosok esetében, mert változik a gyomflóra és néha módosulhat a gyomok stratégiája is. Ez utóbbira jó példa a nagy széltippan (Apera spica-venti) amely  2-3 emberöltő alatt szép lassan a kalászosok egyik fő gyomnövényévé változott, és évjárattól függően  tud meglepetéseket is okozni.

Életmódja, megjelenése

1. Kép: Korai stádiumban lévő nagy széltippan (Apera spica-venti) Forrás: https://plantevaernonline.dlbr.dk

2. kép: Nagy széltippan jellegzetesen csavarodó levelekkel Forrás: Internet: https://plantevaernonline.dlbr.dk

Az Ujvárosi-féle gyomnövény-életformarendszer szerint a nagy széltippan az egyéves, therophyta gyomokon belül a T2 alrendszerbe tartozik, vagyis az ősszel és tavasszal is csírázó nyár eleji egyévesek közé. A legtöbb növény számára kedvezőtlen téli időszakot, vagy csíranövény vagy mag alakban vészeli át, majd késő tavasszal, nyár elején érlel magot. E stratégia miatt tekinthető tipikus gabona gyomnak, de az őszi káposztarepcében is gondot okozhat. A magok keléséhez, több napon át nedves talaj szükséges. Mivel az enyhén csapadékos, hűvös éghajlatot kedveli leginkább, tőlünk nyugatabbra és északabbra terjedt el. Ennek következtében, hazánkban is elsősorban a nyugat-dunántúli és az északi területek gyomnövénye. Más T2-es gyomokhoz hasonlóan már alacsony, 4-8 °C fokon is csírázik. Átlagos körülmények közt azt szoktuk meg, hogy a tömeges csírázás őszre esik, amit egy kisebb tavaszi keléshullám követ.

Ez évjárattól függően azonban változhat és lehet, hogy a tavaszi kelés lesz hangsúlyosabb. Érdemes tehát odafigyelni erre az igen fontos gyomnövényre tavasszal is, főleg az ideihez hasonló őszi időjárás esetén.
 

Felismerése a gyakorlatlan szem számára okozhat némi nehézséget. Egyszikű gyom lévén, első ránézésre -főleg, ha még csak kevés van belőle- nehéz kiszúrni a kalászos állományból.  Érdemes a sorközöket, valamint az olyan vetési hibákat figyelni, ahol a vetőgépaljak illesztései nem tökéletesek, és vetetlen foltok vagy csíkok keletkeztek. Ezeken a jól észrevehető helyeken, ha egyszikű gyomokat találunk, ajánlatos utána tüzetesebben is megvizsgálni a növényeket, hogy széltippannal állunk-e szemben vagy más egyszikű gyommal.

A nemrég kelt növény levele csavarodott, enyhén bordázott, fonákán nincsenek szőrök, fénytelen. A fiatal levelek jellegzetes alakjáról, – ha már ráállt a gazda szeme, – egyébként könnyen felismerhető korai stádiumban is.

3. kép: Fülecske nincs, a levél szőrtelen, vékony; mélyen bevágott nyelvecske Forrás: Internet Pflanzenfotos SL
 

A meghatározás eredménye akkor teljesen bizonyos, jobban megvizsgáljuk a levelet és a nyelvecskét is. A nyelvecske rendszerint mélyen bevágott és lehelet vékony. Fülecskéje nincs.

A kifejlett növény könnyen felismerhető, bugája laza, jellegzetesen pelyhes, selymes kinézetű, A kifejlett növény magassága 1 m fölötti is lehet, az esetek többségében túlnő a kalászos kultúrnövényen. A szára nagyon vékony, toklásza szálkás, a bugák érett állapotban sötét színű lilás árnyalatot kapnak.

Védekezés

Mint a legtöbb gyomnövényről, a széltippanról is elmondható, hogy a kultúrnövénnyel folytatott tápanyagért és vízért folytatott kompetíción keresztül csökkenti a termés mennyiséget és a minőséget is. Erőteljesebb fertőzöttség esetén a betakarítást is nehezítheti, valamint a vetőmag előállításban kizáró ok lehet. Ezen felül további gond, hogy ahol megjelenik, teljesen át kell gondolni a gyomirtási technológiát és azt a széltippanhoz kell igazítani. Mivel a kalászosokhoz hasonlóan egyszikű, nehezebb állományának szabályozása, mint a „hagyományos” kétszikű gyomok esetében, mivel szűkebb a felhasználható készítmények köre. Négyzetméterenként 20-30 db már terméscsökkenést okozhat, de olyan dunántúli területeken, ahol kedvezőek az életfeltételei, több száz is lehet négyzetméterenként.  Terjedését segíti, hogy a kifejlett növény nagyon sok magot terem, amelyek 5-7 évig is csírázóképesek. Magjai rendkívül könnyűek és aprók, sokszor beülnek a kombájn alkatrészeibe. Legtöbbször a betakarítógépek hordják szét új területekre. Sok tábla esetében, ahol addig még nem volt jelen, először a szegőkben jelenik meg.

Sűrűbb állományban nem képes annyira elbokrosodni, megerősödni mint a ritkábban. Az olyan termesztés technológiák esetében tehát, ahol alacsonyabb tőszámmal vetünk, pl. hibridbúzák esetében, érdemes ezt figyelembe venni és jobban odafigyelni rá.

Megjelenése után – ahogy említettük, – a széltippanhoz kell igazítani a gyomirtási technológiát, beleértve ebbe a kezelési időpont megválasztását és a felhasználható hatóanyagok körét is.

Azokon a területeken, ahol jelen van, jellemzően ősszel védekeznek ellene. Ezek a védekezések lehetnek preemergensek és korai posztemergensek is. A legtöbb egyszikű gyomnövényhez hasonlóan a széltippan is 1-3 leveles állapotában a legérzékenyebb a vegyszeres kezelésekre. Átlagos időjárású években ezt az állapotot ősszel éri el, ezért ekkor érdemes ellene védekezni.  Ez a tavaszi permetezési munkacsúcsot is enyhíti.

Vannak azonban annyira száraz őszi évjáratok, hogy a tömeges őszi kelés elmarad, és tavasszal jelenik meg nagyobb mennyiségben. Volt olyan év, hogy egy közismerten erős fertőzöttségű területen alig lehetett ősszel nagy széltippant találni, tavasszal viszont „focipálya” sűrűségű állomány volt megfigyelhető. Ilyen esetekben nagyon fontos, hogy tavasszal résen legyünk és még érzékeny fenológiai stádiumban beavatkozzunk. Őszi kezelés során pedig érdemes olyan hatóanyagot választani, amelynek van tartamhatása és az esetleges tavaszi kelés ellen is hatékony. Legyünk azonban körültekintőek, mert lehetnek olyan hatóanyagok, melyek nehezebben bomlanak le, ezért szűkülhet az utóvetemények köre. A különböző készítmények hatékonyságában lehetnek eltérések, de az is előfordulhat, hogy „rossz” fenológiában permetezünk vagy még van utókelés. Ezért a kívülről tisztának tűnő táblákat is érdemes közelebbről megvizsgálni és az állományt széthajtogatva belenézni. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy a széltippan nem nő a kultúrnövény fölé, de ott van és lábszár magasságban pár tíz centiméteresen is hoz magokat. Ilyen esetekben természetesen nem okoz jelentős mértékű terméskiesést, a betakarítást sem nehezíti, de a területet tovább fertőzi magjaival.

Összességében elmondható, hogy a kalászosok gyomirtásának szervezésekor, -mint minden termesztett kultúrnövény esetében-, elsődleges feladat meghatározni a már jelenlévő gyomok faji összetételét. Figyelemmel kell lenni azonban az esetlegesen várható új gyomok megjelenésére is. A gabonák esetében egy olyan egyszikű gyom megjelenése, mint a széltippan -de lehetne akár más egyszikűeket is említeni – teljesen átformálja az addig megszokott rutint. Az eddigi tavaszi gyakorlattal ellentétben szükségessé vállhat az őszi gyomirtás. A már szokványos hatóanyagok mellé pedig új kombinációs partnerek választása szükséges. Esetleg kereshetünk olyan készítményeket, melyek megfelelően hatékonyak mind a kétszikű, mind az egyszikű gyomok ellen. Ezen termékek köre azonban viszonylag szűkös és ezek kiválasztásukhoz elengedhetetlen tábláink gyomflórájának és a hatóanyagok hatásspektrumának alapos ismerete.

Bármelyik lehetőséget is választjuk, járjunk el körültekintően, és legyünk figyelmesek ősszel is és tavasszal is!

Babrik Zsolt, Mezei András
Agrofil-SZMI Kft.