Hírek, szakcikkek Előnyt jelentenek-e a környezetet kímélő eljárások?

Erről beszélgettünk Lajos Mihállyal, az Agrofil-SZMI Kft. ügyvezetőjével. 

✎Mindig előny, amit annak gondolunk?

Egy adott termékből vagy eljárásból származó előny akkor tekinthető valódinak, ha úgy jutunk hozzá, hogy nem kell vállalhatatlan kompromisszumokat kötnünk, amelyek megnehezítik, hogy a környezetünk védelmét komolyan vegyük. Ennek okai szerteágazók és az élet minden területét érintik. Ha csak a mezőgazdaságot vesszük nagyító alá, akkor is meghaladhatjuk a beszélgetésünk kereteit, mégis érdemes néhány problémát felvillantva hangsúlyozni a téma fontosságát.

✎ Mit tartasz a környezetvédelem legkritikusabb pontjának?

A Föld növekvő népességszáma és a fogyasztásösztönzés együttes hatására bolygónkon az élet egyre nagyobb veszélybe kerül. Emiatt mindenképpen belső kényszert kell éreznünk, hogy a fenntartható megoldásokat keressük. Lehet, hogy a tudatunkig csak akkor jut el, hogy globális a probléma – hacsak nem vagyunk különösen érzékenyek –, amikor már a közvetlen környezetünkben is tapasztalhatók a hatásai. Ekkor nagyobb esély van rá, hogy reagálunk, de még így is megtörténhet, hogy a rövid távú célok felülírják a stratégiai problémák megoldásának igényét. Hiszen lehet bármilyen nagy a baj, ha a gazdálkodó nézőpontjából nem szembetűnő, illetve ha a környezetében olyan társadalmi változások történnek, például a generációváltás, amelyeket nem vesz észre, esetleg még nem nyitott rájuk.

✎Nagyon összetett problémáról beszélünk.

Nem is lesz gyors megoldása, de ezt tudomásul véve kell kitartóan, az apró sikereket megbecsülve előremenni, tenni a dolgunkat és nagy pedagógiai érzékkel rámutatni a hibákra és a lehetséges megoldásokra. Ki kell emelni azokat az eseteket, melyekre kézzelfogható, reális megoldások mutatkoznak. A nem reális lehetőségeket is át kell gondolni, hiszen lehet olyan részük, amellyel az ügy a legjobb megoldás irányába terelhető.

✎ Tudnál konkrét példákat említeni?

Ilyen a mezőgazdasági termelés okozta erózió, amely látszólag tisztán szakmai hiba, de van társadalmi és éghajlatváltozási vetülete is. A szakmai része elsősorban a lejtős területeken jelentkezik a különböző mértékű talajelvándorlással. A mind szélsőségesebbé váló éghajlat és az egyre szeszélyesebb csapadékeloszlás nagymértékben felerősíti a talajművelési hiányosságok hatását. A szántásos, de adott esetben egyéb, akár nem forgatásalapú túlművelés is nagyon káros lehet. Önmérsékletet kell(ene) tanúsítanunk, és nyitni a korszerű megoldások irányába. A talajművelést a terület csapadékviszonyai alapján kell az eróziónak kitett területeken visszaszorítani. Nem egy-egy évjáratról beszélek, hanem a tájegységekre jellemző csapadék-, valamint egyéb talaj- és környezeti adottságok mellett fenntarthatóan végezhető eljárásokról. Például az erózió elleni küzdelemben jó megoldás a talajművelés teljes elhagyása, ugyanakkor kevésbé csapadékos évjáratokban és/vagy erősen kötött területeken nehéz vele fenntarthatóan, évről évre sikereket elérni. Tehát olyan eljárást kell választani, amely nem csak egy adott évben vezet sikerre.

✎ Szerinted mi tekinthető hosszú távú megoldásnak?

A visszafogott, forgatás nélküli művelésre alapozott gazdálkodás megfelelő kompromisszumot jelent. A visszafogott jelzőt külön kiemelném. A műveletszámot minimalizálni kell, és ha mégis többre lenne szükség, lehetőleg kombinált művelőeszközöket alkalmazzunk. Az erőgép–munkagép kapcsolat egységnyi munkaszélességre vetített teljesítményének összhangban kell lennie az adott talajtípusnak a művelőeszközökkel szembeni ellenállásával.

Ha ez nincs meg, akkor az alacsony munkasebesség a minőség rovására megy, vagy a kívánt mélységű művelés csak több menetben végezhető el.

Azt szokták mondani, hogy a teljesítményigény munkaszélességre vetítve 100 LE/m. Nagy kérdés, hogy az erőgép ebből mennyit képes a vonóponton megjeleníteni, ami függ az erőgép konstrukciójától (törzscsuklós, kerekes, hevederes), illetve súlyától és súlyozhatóságától. A rugalmasságot növeli, ha a talajművelő eszköz nyitott és zárt (szállítási) állapotában is minőségi munkára fogható, azaz a munkaszélesség a művelet mélységéhez és a talajviszonyokhoz is hozzáigazítható.

✎ Említetted, hogy a környezet megváltozásának vannak társadalmi okai is.

Ez olyan problémák csoportja, ahol a fától nem látjuk az erdőt. A mezőgazdaság rövid idő alatt kiheverte a 2008-as válságot, egyébkén telőtte is – az uniós csatlakozás után – viszonylag jól futott a szekér. A gazdaságok szépen fejlődtek, míg a környezetükben élőknél nem sok minden változott, így nagy lett a kontraszt. A mezőgazdasági technika rohamos fejlődésével a munkaerőigény is jelentősen csökkent. Az ágazatban – de a szántóföldi növénytermesztésben biztosan – elérkezett a „hét bő esztendő ideje”. Vidéken az élettér csökkenése miatt a fiatalok egyre inkább a nagyvárosokban vagy még inkább külföldön keresték és találták meg a számításaikat, és sok esetben csak az idősek és a szegények maradtak. Ez a „helyi feszültség” ráadásul nemcsak Magyarországra, hanem Európára is jellemző, és társadalmi jelenségként a politika, a zöld szervezetek érdeklődését is felkeltette. Kiváló terepet adott ehhez a közösségi média általános térnyerése és befolyásoló ereje, mely a hagyományos társadalmi utakat is képes átrendezni. A vidéki népesség közben vészesen fogy és öregszik. Változatlan tendenciák mellett néhány évtizeden belül elveszítheti társadalmi jelentőségét.

✎ Ez a társadalmi feszültség hogyan fog megjelenni a szakmában?

Már megjelent a zöldítési programok és a növényvédőszer-kivonások formájában. Egyetlen gazda sem akarta, társadalmi nyomásra, politikai akarattal telepedett az európai gazdákra. A helyzet várhatóan csak romlik. Egészen kétségbeejtő adatok is elhangoznak arról, hogy a zöldítés milyen mértékben jelenik majd meg a mezőgazdasági támogatásokban.

✎Véleményed szerint káros a zöldítés?

A zöldítés nem káros, sőt hasznosnak tartom, ám a döntéshozók nem veszik figyelembe az egyes országok adottságait, ehelyett kontroll nélkül szétterítik a nyugati megoldásokat, amelyek bürokratikusak és észszerűtlenek. Példának álljon itt egy egyszerű kérdés: miért kell fémzárolt vetőmaggal zöldíteni? Remélem, a 2018-as nyugat-európai aszály észhez téríti a politikusokat.

✎ Milyen egyéb problémákat érzékelsz?

A mezőgazdaságban a szakember- kibocsátás minősége kívánnivalókat hagy maga után. A szakmai színvonal néha alig haladja meg a „vidéken újrakezdőkét”, ami egy könnyen befolyásolható, félinformációkkal szakmailag téves reakciókra késztethető réteget eredményez. Ez áll szemben a jövőt jelentő digitális forradalommal, például a mesterséges intelligencia alkalmazásával. Sajnos a vidék és a mezőgazdaság társadalmi súlya csökken, ezt figyelembe véve kell gondolkodnunk a megoldásról. Ez létkérdés. Szakmai oldalról is az álláspontok radikalizálódását látom, szemmel láthatóan hiányos, esetenként rossz megoldásokat erőszakolnak ki komoly társadalmi támogatottsággal, mint a már említett, jelentős reformra szoruló zöldítés. A hibák az időjárási szélsőségek miatt csak fokozódnak. Nagy lehet a kiábrándulás, a becsapottság érzése gazdaoldalon. Az atlanti vagy trópusi megoldások erőltetése az egyre szélsőségesebbé váló kontinentális klíma alatt öngyilkossággal ér fel.

Gondolok itt arra, hogy a klímaváltozás miatt mindinkább szükség van új, egyebek mellett zöld megoldásokra is. Fontos a minél hosszabb ideig tartó növényborítás, de olyan növényekre kell ajánlást adni, amelyek nem élik fel a talajban található nedvességet a kultúrnövények elől.

A nitrogénkötő növények is hasznosak lennének a takarónövények és/vagy köztes növények között, amennyiben a fent említett vízháztartási problémát ki lehetne kerülni.

Nem tartom a hazai körülmények között általánosan alkalmazhatónak a hengerelt rozs közé vetett tavaszi kultúrák (kukorica, szója) fő-, esetleg másodvetését. A kukorica köztes termesztése sem életszerű a hazai csapadékviszonyok mellett. Vannak megoldások ezekre a helyzetekre tőlünk nyugatra (is), de a 2018-as aszály átértékelheti a technológiába illeszthetőségüket. Bízom a támogatásokról döntők szakmai bölcsességében, hogy ezek az eljárások semmilyen nyomásra nem épülnek be az új támogatási időszakban a rendszerbe, bár csodálkoznék, ha az ügy ennyiben maradna.

✎ Fontos-e tehát szem előtt tartani a környezeti előnyöket?

Igen, egyértelműen, ha az előnyök valósak. Ezekre a megoldásokra oda kell figyelni, meg kell tanulni azokat és alkalmazni, méghozzá szabad akaratunkból, és nem külső, kényszerítő hatásra. A környezetkímélő eljárásokra törekvés – mint általános szemlélet – már nem lesz megkerülhető. Alkalmazkodnunk kell!

Agrofórum