Hírek, szakcikkek Egy év tapasztalatai egy új rendszerben…

Egyévesek lettetek. Miként értékeled a mögöttetek lévő időt?

Egy év jelenthet sokat és keveset is, de mindenképp fordulópont, ami lehetőséget ad arra, hogy visszatekintsünk. Egy apró, differenciálatlan előlény életében egy év jelentheti az egész életét is, egy ember esetében az egyéves kor -bár hatalmas fejlődés zajlik le benne- mégis csak egy gyámolítandó állapot még, életének meglehetősen az eleje. Ez a kezdeményezés is életének elején tart még, bár sok minden történt már velünk. A klub szervezetileg már él, a gyermek példával élve jár és beszél, korához képest erős víziói és céljai vannak, tekintete boldog, mentálisan ép, kiegyensúlyozott és optimista. A boldog gyermekkor időszakát éli, már sokat tapasztalt, esik-kel, de még nem „csókolta meg a forró kályhát”.

Mire gondolsz?

Először is túl van a fogantatáson és az embrionális szakaszon. Mint a gyermek, ez is „bűnben fogant”. Az agrárdigitalizáció csetlése-botlása szülte ezt az ötletet. Az agárdigitalizáció és annak korai elődje a precíziós gazdálkodás, enyhén szólva is „megült”, pontosabban gondolkodóba esett önnön sorsa felől. No nem azon, hogy lesz vagy nem, hiszen már van, hanem azon, hogy hogyan? Ez a legfontosabb kérdés. Lényeges létinformáció, hogy elszakad-e az agrárdigitalizáció a farmszimulátor szintjéről? Fontos különbség a valid adat jelenléte. Míg a játék elfut fiktív adatokkal is, addig a precíziós gazdálkodást a valós, használható és korszerű adat alkalmazása különböztetné meg ettől, a prebupertás kori játékszenvedély kialakulását megalapozó virtuális valóságtól. Amíg 40-50 éves, 1-1,5 t/ha-os termésszinten megalkotott algoritmusokra kell alapozni a 4-5 t-ás napraforgó tápanyagutánpótlásának tervezését (és a 7 t-ás álmokról nem is beszélek) addig mi, -sport kifejezéssel élve- „ki kértük az időt” és elkezdtünk gondolkodni. (Nem mindenki tett így.) Ezt a szünetet arra használjuk, hogy megnézzük, kitermelhető-e használható adat a rendszer számára, illetve arra is fordítunk energiát, hogy legyen használható és korszerű adat nemcsak a digitálisoknak. Azaz, nemcsak azokra gondolunk, akik -most már kimondhatjuk- hogy látványosan előre (lesre) szaladtak, hanem azoknak is, akik kivártak és maradtak az „analóg” módszereknél, de már őket is korlátozza az évtizedes kutatási és oktatási lemaradás. Igy helyeztük át a súlypontot a precíziós szolgáltatásokról az azt (is) megalapozó kutatásokra. Ebben a „vágyban” fogant meg aztán a ATC gondolata, mint közösségépítő szakmai, üzleti és egyben valós tanácsadási modell. A tengeren túli tanulmányút alatt létre jött a frigy és indult el a „barázdálódási folyamat”.  

Workhorse-Racehorse kísérlet bemutatása a termelői klub tagoknak

Az ATC megszületésével elkezdődött a szervezet fejlődésének „posztembrionális” szakasza. Az első kísérletek megtervezése, beállítása. Az első tag távozása és többek érkezése. Az első közös rendezvények és tapasztalatok megszerzése. Az üzleti modell felállítása, a klubban a tagok együttműködésének szabályozása és a legfontosabb a FAQ (GYIK - gyakran ismétlődő kérdések) megszületése és kiteljesedése, ami a legtöbb felmerülő kérdésre választ adott (és ad most is) - kérdés pedig az újdonság erejénél fogva volt és van bőven. Természetesen nagy élmény volt az a két nap, amit a kísérleti eredmények átadásával és áttárgyalásával, illetve az éppen futó kísérleti helyek megtekintésével együtt eltöltöttünk.

Melyek az első év tanulságai?

Jót nem lehet gyorsan csinálni. Minden hagyományos marketing módszer alacsony hatékonyságú a klub népszerűsítére. Ez a hátrány előny abból a szempontból, hogy valós és hatékony termelési alapinformációk előállítására szövetkezve csak olyan tagok közelednek a közösséghez, akiknek erre kifejezett igényük és habitusuk van. A szervezet lassú és egyensúlyi szerves növekedésével az emberi bizalom egymás iránt képes felépülni és megmaradni. Természetesen én mindig gyors sikerről álmodom, ezzel ellentétben mindig álló háborúkat nyerek. Szerintem ez is -ezen a módon- sokkal jobb és álékonyabb építmény lesz, mint általában egy-egy marketing lázálom.

Ez egy forradalmian új modell, teljesen új gondolat. Mindenkinek szokni kell. Erre meg kell érni. Nem lehet siettetni. Népszerűsíteni szükséges, tájékoztatni kell az érdeklődőket, de erőszakoskodni nem szabad. El kell azt is fogadni, hogy sokaknak sohasem lesz ez járható út. Ez így jó nekünk is. Mindenkinek a saját útját kell bejárni. A párhuzamosok csak a végtelenben fognak találkozni…

Milyen előnyöket látnak a belépő termelők az ATC-ben?

Kezdem a leglényegesebbel, az anyagi előnyökkel. A klub tagsági díj mértéke elenyésző, a termelési költségek 0,5-1%-a vagy az elérhető eredmény 1-10 %-a, de nagyon jó helyzetben gazdálkodó esetében is van benne annyi tartalék, hogy a befektetést évente bőven meghozza. A tagdíj jelenleg 15 kg nitrogén hatóanyag ára hektáronként, vagy egy átlagos egyszeri növényvédelmi megmozdulás szerköltségének a fele.

Egyik jellemző példa az eredményekből, hogy a népszerűségi listákon vezető hibridek között a tavalyi évben 20 kukorica hibrid esetében a „fajtasor” eleje és vége között (négy kísérleti helyszín átlagában!!!) 3 t/ha termés különbség adódott. Igen, 3 tonna, és ez nem vélt, hanem mért adat. (Volt olyan évjárat, ahol szélesebb hibrid „merítésben” az első és az utolsó hibrid eredménye között 6 tonna volt a különbség.) A fajtaválasztás – csak a kisebb számmal számolva is- 100-150 ezer forintos bevételkülönbség döntés hektáronként. Ehhez adódik hozzá az az információ hiány, ha a „választott” hibridet egy számára alkalmatlan tőszám és nitrogén ellátottsági környezetben indítjuk. Ez az az előny, amit láthat a belépő termelő.

Amikor az adat termőre fordul

Akkor hol van itt a probléma?

Sehol. Van egy kialakult helyzet, amit tudomásul kell venni és ehhez alakítani a terveket és a stratégiát. „Az akadályok azért vannak, hogy leküzdjük, a félelem, hogy legyőzzük”. A mezőgazdaságban a szaktudás az elmúlt évtizedekben elinflálódott. Nincs becsülete, sem értéke. (Egy informatikus pénz hegyeket kaszál azon, hogy elkészít egy alkalmazást, de az azt írányító szakmai (agronómiai) algoritmus értéke zéróhoz konvergál.) A mezőgazdasági szaktudást sajnos nem kezeljük értékén és nem tartjuk értéknek. Az csak ingyen kell. Egy vetőmag elengedhetetlen termelési eszköz, ha nem veszem meg lemondok 300-500 ezer forint árbevételről hektáronként, ezt ugye nem tehetem meg. A kísérleti eredmények példájával élve viszont úgy látszik, hogy termelőként lemondhatok arról, hogy ez a 300 ezres bevétel esetleg 500 ezer legyen, mert a kereskedő éppen a gyengébb genetika kínálásában érdekelt, ugyanakkor az egyéb körülményeket hibáztatom a kialakult kedvezőtlen termésszintért. A bennünket, termelőket körülvevő szerencsés gazdasági helyzetben a gazdák, a gazdaságok a megelégedettség, a megérkezettség állapotában vannak, minek hatására a jólét megöli a kreativitást. Aki nem éhes, annak nehéz a kedvére tenni bármily finomsággal. Ez a pillanatnyi lélektani állapot, ez az általános miliő, ez jellemzi a jelent, melyben alkotni kell és lehet.

Az ATC egy új gondolat, nincs még helye a költségtervek „számoló tábláiban”, a mi feladatunk kialakítani a költségcellánkat. Amióta a szakmában forgolódom annyi új megoldásnak, anyagnak kialakult már a termelői tudatban a költséghelye, mindezek ellenére számos esetben évtizedek óta fel sem vetődik, hogy hoz-e valójában valamit, csak alkalmazzuk. Úgy gondolom – a valós hasznot szem előtt tartva- nem rosszak az esélyeink egy ideális szakmai közösség létrehozására- akár ezen az üzleti alapon is. A klub tevékenységének indikátora az elért haszon. Itt hamar kiderül az értéktelenség, ami máshol bevezetett újdonság haszna esetén évtizedeken át meg sem kérdőjeleződik. Nem gondolom, hogy ez a haszonra figyelő elemi -túlélési- ösztön teljesen kihalt volna, csak szükség hiányában nem tölti be a szerepét. Ezt a „szunnyadó erőt” szükséges nekünk kíméletesen vitalizálni és eljuttatni üzeneteinket az irányunkba nyitott füleknek.

Búza trágyázási kísérlet, Püski 2020

Lesznek-e versenytársak?

Bízom benne, hogy igen, azaz a példa ragadós lesz. Na nem azért, mert nem tudunk meglenni versenytársak nélkül, hanem azért, mert a jó példa és a jószándék lesz a ragadós. Ezt azt jelenti, hogy a mi valódi versenytársunk is termék független és valós információt ad a gazdának és nem arra használja tudását, hogy a termelőt megrövidítve felesleges inputhalmozásra ösztönözze. Fontos ezt a kétféle szemlélet módot elkülöníteni. Az ATC nem azért jött létre, hogy minden áron mindent a piacra bevezessen, ellenkezőleg, mi nem a zavart kívánjuk fokozni az input túlkínálatban és az input beszerzésben, hanem éppen a tisztánlátást. A tagoknak -zárt körben- segítünk szétválasztani a hatásos termelési elemeket a kevésbé hatásos, vagy esetleg hatástalan elgondolásoktól. Akik hasonlóan gondolkodnak, azokkal egy fejlődésre ösztönző versenyt lehet kialakítani, illetve a részleges együttműködést, feladat megosztást sem látom elképzelhetetlennek. Az nem versenytárs, aki csak a látványt másolja le a munkánkból és szándékosan, piacvezérelten gyártja az adatokat az eladás ösztönzéshez. Az sem konkurencia, aki módszertanilag képtelen felérni és felmérni, hogy hogyan kell valóban segíteni egy jó kísérlet kivitelezésével és az abból származó adattal a termelőt. Ezt, a módszertani „hülyeséget” az előzővel, a szándékos félrevezetéssel kombinálva nagyon veszélyesnek, egyenesen büntetendő kategóriának tartom. Az ilyen és hasonló szaktanácsadók és „fejlesztők” számunkra nem versenytársak - teljen más, mint amit mi csinálunk. Ettől nekünk markánsan meg kell különböztetni magunkat. A mi indikátorunk a termék függetlenség és a mért-valós haszon. Ezt kell keresni és akkor senki sem téveszt össze bennünket olyanokkal, akik valójában nem is a mi utunkon járnak.

Megvan a keret, kész a pálya. Hogyan tovább?

A legjobb reklám a tag elégedettsége. Erre törekedni kell. A klub aktuális jelszava ebben a témában, hogy elégedettségével mindenki hozzon egy új tagot. Ez meglévő emberi, baráti kapcsolatokon nyugvó egyensúlyi növekedési folyamatot jelent. Az általános marketingzajon át csak az elégedettség lehet az egyetlen hiteles üzenet. Ezt pedig nem lehet villámháborúban elnyerni.

Nem csak a tagok toborzása a fontos, hanem a közösségben dolgozó gyakorlott, tapasztalt szakemberek, specialisták gyűjtése is elengedhetetlen, akik szívesen alkotnának egy tiszta környezetben, akik ráuntak a „csinált adatok” mantrázására, akik szívesen dolgoznának egy alkotó közösségben. A jó szakemberek munkája legalább olyan fontos a termelői klub szempontjából, mint a tagok részvétele, egyben az ő toborzásuk is hasonlóan komoly feladat, erre is hangsúlyt kell fektetni a jelenben és a jövőben is.

Jelenleg folyamatosan foglalkozunk a futó kísérletekkel és közben már tervezni kell a következő évi repce és kalászos kísérleteket. Fontos továbbá, hogy a tagok őszi-téli döntéshozatalához időben rendelkezésre álljanak az idei kísérleti adatok, ugyan is ezek az információk alapozhatják meg a jó és hasznos döntéseket, melyek a bázisát adják az úgy óhajtott elégedettségnek, ami minden sikerünk mozgató ereje.

Mire készültök most?

Az őszi AgroFIELD Roadshow rendezvénysorozatunkra. Szeptember elején három helyszínen, három napon keresztül várjuk az érdeklődőket, beleértve a jövőbeni tagjainkat és munkatársainkat. Megtekintjük az aktuális és látogatható helyszíneken a tőszám és N trágyázási kísérleteket és beszámolunk a már betakarított kalászos kísérletek aktuális eredményeiről. Az őszi rendezvény sorozatunkat kifejezetten toborzó rendezvénynek szervezzük. Várjuk azokat a termelőket, akik kíváncsiak a munkánkra és nyitottak az AgroField Termelői Club szellemiségére és eredményeire.

Köszönöm a beszélgetést!

Vegyél részt hagyományteremtő rendezvénysorozatunk egyik helyszínén, hogy személyesen is megtapasztald, milyen egy eredményes közösség tagja lenni!

Program és regisztráció ide kattintva érhető el!