Hírek, szakcikkek Egy „báránybőrbe bújt farkas” – a mezei pocok

Ez a kis rágcsáló egész évben aktív, ugyanis nem alszik téli álmot. Ebben az időszakban is táplálkozik és a földfelszín alatt kanyargó járatokat készít, valóságos „sztrádát” létrehozva. Az egyikből a másikba viszont a talaj felszínén jut át, melynek helyét földbe ásott „pocoklyuk” jelzi. Ezek mellett jelenlétét a járatokba behúzott növényi részek, valamint a növényállomány foltos ritkulása is jelzik.

1. kép: „Pocoklyuk” repcében                                                                    2. kép: A mezei pocok beszakadt járatának egy részlete repcében

Tápláléka sokrétű, válogatás nélkül elfogyaszt mindenféle növényi anyagot, így rágásával számos növényfaj különböző részeiben, illetve a tárolt terményben is nagy kárt tehet.

Rendkívül szapora állat, egy évben több generációja is kifejlődik. Szaporodását kora tavasszal, március-áprilisban kezdi meg, utódait pedig föld alatti járataiban neveli.

Bizonyos években, amikor kedvezőek az időjárási feltételek (enyhe a tél, kevés a csapadék, hiányzik a hótakaró ezért sok táplálék áll rendelkezésre) a pockok nagymértékben túlszaporodhatnak. Az így kialakult gradációjukat elősegítheti még a meleg, száraz tavasz és nyár is. A későbbiekben ez a folyamat aztán a „visszájára fordul” és olyan stresszhatást vált ki, melynek következtében tömeges pusztulás következik be az állományban és az egyedszám drasztikusan lecsökken.

A pockok elleni védekezés legfontosabb szempontjai a kellő időben (még a növényállomány növekedésnek indulása előtt) történő odafigyelés, felmérés és a megelőzés. Az ellenük történő kémiai védekezésnél ügyeljünk arra, hogy még a szaporodásuk előtt történjen és csak engedélyezett rodenticideket használjunk! Bár az agrotechnikai munkák során, amikor a talaj átmozgatásra kerül, sok „fészkük” elpusztul, mégis a ragadozó madarak képesek igazán hatékonyan gyéríteni a pocokállományt. Ez utóbbiak aktivitását T-fák telepítésével segíthetjük.

 
Magyar Gerda
Agrofil-SZMI Kft.