Hírek, szakcikkek A termőzónák és ami azután jön…

Molnár Zoltán: Mi a jó zóna-lehatárolási módszer?

Lajos Mihály: Ez a kérdés komoly csapdát rejt. Gyakorlatilag sok módszer és tulajdonság alapján képesek vagyunk a területen zónákat lehatárolni, az azonban komoly kérdés, hogy mennyiben függ az össze a múltbeli, de még inkább a jövőbeni termésekkel. Kizárólag elektromos vezetőképesség alapján a zónák lehatárolása pontatlan lehet. Az eltérő vezetőképességhez tartozó talajtulajdonságokat ellenőrizni is kell(ene), de a piac ezt (sem) fizeti meg. Ez a validáció egyébként más módszereknél sem maradhatna el. A különböző módszerek kiegészítik és pontosítják egymást. A hozamtérképek azért jók, mert közvetlen információt szolgáltatnak a termés mennyiségéről, és annak a területi dinamikájáról, melyből az egyes zónák jövedelem termelő képessége is számítható.

1. ábra A diagramok jól érzékeltetik, hogy az egyes hibridek mennyire eltérő tőszám-karakterisztikával rendelkeznek. Látható, hogy a különböző helyszínek adottságai (pl. termés- és tápanyagszint) a tőszám-karakterisztikák lefutását is módosíthatják.

A mindenható PIAC fukarsága érthető abból a szempontból, hogy nem bízik a rendszer sikerében, ugyanis a lehatárolás bizonytalansága nem (csak) az alkalmazott technológiák megalapozottságán nyugszik. Bármilyen szofisztikált zóna-lehatárolási módszert a gagyi kategóriába tol egy egyszerű évjárathatás.

MZ: Hogy fordulhat ez elő?

LM: Évekkel ezelőtt felhívtuk a figyelmet, hogy a meglehetősen változékony klíma és talajviszonyaink között, szélsőséges esetekben a tábla természetes termés-mintázata akár inverzére is fordulhat. Ezt a jelenséget neveztük mi zónaparadoxonnak. Azon elvitatkozhatunk, hogy ez valójában évjárat, vagy esetleg a növénykultúra hatása, de addig, amíg a jövőre nézve minden jóslatot borít ez a jelenség -vagy, ami még rosszabb, hogy néha kiszámíthatatlanul meg is erősít prekoncepciókat-, addig ez dilemma meddő elmélet marad. Sajnos ez a véletlenszerűen feltűnő „megerősítés” sem segíti egy jó előrejelzés kialakítását, csupán csak a jóslás bizonytalanságát növeli.

MZ: Milyen megoldások lehetnek?

LM: Szerintem rövid távon semmi. A problémát a kontinentális klíma változékonysága és az ebből adódó kiszámíthatatlansága okozza. A kiszámíthatatlanságot a jövőbeni számítástechnikai fejlesztések és az azon nyugvó időjárási előrejelzési modellek esetleg relativizálhatják, de az éves előrejelzés valószínűleg -a kor igényeihez mérten- akkor is pontatlan marad. A nem digitális megoldások közül az öntözés fejlesztése tűnik a „legperspektivikusabbnak”, hiszen a klíma változékonysága éppen a csapadék mennyiségében és eloszlásában mutatkozik meg. A termés stabilizálásával és a termésszint emelésével esetleges változók előre történő kiszámítási esélyei is javulhatnak, ami erős támaszt adhat a jó tőszámok és tápanyagdózisok predikciójának.

MZ: Úgy gondolod, hogy az öntözés megoldhatja a precíziós gazdálkodás alapproblémáját?

LM: Először is leszögezném, hogy azért öntözzünk, hogy stabilan magas hozamot érjünk el változó körülmények között is. Azonban a stabil és a magas termésszint „megágyaz” egy magas tőszám és tápanyag reakció esélyeinek, ami jó alapot biztosíthat a megtérülő változó dózis alkalmazására. Ez egy egyszerű mellékhatás, ahol a kiszámítható atlanti klímát „modellezve” ültethetünk át egy atlanti klíma alatt megálmodott termelési módszert.

2. ábra A grafikonok három hibrid tőszám-karakterisztikájának változásait mutatják az alkalmazott nitrogéndózis függvényében, két helyszínen. Látható, hogy az eltérő nitrogéndózisok hatással vannak a tőszámreakciók dinamikáira, melyeket a kísérleti helyszínek körülményei (pl. termés- és tápanyagszint) még tovább módosíthatnak.

MZ: Nincsenek ebben ellentmondások?

LM: Sajnos az elmúlt öt év precíziós gazdálkodás tele van számos és szánalmas ellentmondással. Az öntözés akár provokációnak is tűnhet, hiszen a terület heterogenitását csökkentheti, amely első olvasatban nem kedvez a differenciált kijuttatás megtérülésének. Engedjük el most az öntözést és tekintsünk csak úgy rá, mint a beszélgetés dramaturgiai elemére, mely segít ráirányítani a figyelmet a probléma gyökerére. A tőszám és a tápanyag mennyiség változtatására adott termés válasz -a termőzóna tulajdonságain túl- függ a termesztett növénytől és annak genetikai hátterétől. A Magyarországon termesztett jelentősebb növények genetikai potenciáljának csak felét-harmadát használjuk ki. Ezen a termésszinten -ahogy már említettem is- a tőszám és a tápanyagreakció erősen visszafogott, ha jelentkezik egyáltalán. A tápanyag reakciót tompítja, hogy a magyarországi talajok jelentős része -a termőréteg vastagsága és kedvező kolloidikája miatt- több tápanyagot tart vissza a növény számára, mint ahogy az átvett nyugati gyakorlat a termelői tudatban azt manifesztálta. Ezért van az, hogy megfelelő (a feltett kérdésre választ adó) elrendezésű kísérletekben a változó dózis alkalmazása nem vezet eredményre. Pontosabban az eredmény az, hogy a dózis változtatásra adott termésválaszok rendre elmaradnak.

3. ábra Az diagramokon látható, hogy a két hibrid egy táblán belül is mennyire eltérő tőszámdinamikát mutat. A termőzónák a kapott termésválaszok nagyságát és a tőszámreakciók lefutását is módosíthatják. A sok egymásra ható számtalan mért (és vélt) változó hatása miatt a termőzónánkénti optimális tőszám megállapítása megbízhatóan, előre – sajnos megjósolhatatlan.

MZ: Milyen okok vannak még?

LM: A termésszintről és talajtulajdonságokról beszéltünk Az alkalmazott fajták és hibridek is eltérően reagálnak a precíziós igényekre. Annak ellenére, hogy ezeknek az információknak a felkutatásában élen járunk, még nagyon az út elején van a szakma. Nem gondolom, hogy ezen információk megkerülésével előre lehet lépni precíziós ügyekben.

Az esetleges tápanyag reakció kialakulását nagyban befolyásolja még az évjárat és az elővetemény hatása is. Nem mindegy, hogy az elővetemény és annak agrokémiai gyakorlata mekkora tápanyagkészletet visz a télbe. Maga a tél minősége is boríthat mindent. A fagy nélküli enyhe telek jelentősen beleszólnak az induló tápanyagkészletbe, mely befolyásolja a kialakuló tápanyag reakció erősségét.

Az sem mindegy, hogy milyen tápanyag reakcióról beszélünk. Foszfor és kálium esetében -tartamkísérleti körülményeken kívül- hazai üzemi viszonyok között tápanyag reakciót kimutatni (a főbb kultúrákban) szinte lehetetlen küldetés. Ennek okán értelemszerűen a semmi differenciálásának az eredménye is semmi.

4. ábra A diagramokról egyfelől leolvasható, hogy, ha a hibridtől függő tulajdonságok költségeit (vetőmag- és szárítási költség) levonjuk az árbevételből, akkor 3 év átlagában kirajzolódik egy átlagos „jövedelmezőségi sorrend” a hibridek között. Másfelől megmutatkozik az is, hogy a hektáronkénti termés mennyisége és a jövedelemtermelő képesség nem feltétlen esik egybe. Elképzelhető, hogy a tervezett termésszint meghatározása a maximális jövedelem eléréséhez esetleg nem is elegendő. Nem mindegy, hogy melyik hibrid termésszintjével tervezünk a különböző régiókban.

MZ: Ezek alapján hogyan látod a precíziós szakma jövőjét?

LM: A show-nak folytatódnia kell, ezt a világ urai már eldöntötték. Idehaza is elkészültek már a show elemek. Felépültek a kisebb, nagyobb és már-már óriás- szolgáltató rendszerek is. Filmes példával élve összeállt a mindent megoldó precíziós „Halálcsillag” is, mely kívülről nézve félelmetes, de a lényege még nagyon is sebezhető. A korábban elmondottakból kitűnően érzékelhető, hogy fegyverzetének legfontosabb eleme még hiányzik. Hiányzik az az „alapegyenlet”, az az algoritmus, amellyel fegyvere a termelők számára is elérhető hasznot biztonsággal megcélozhatná. Egyelőre a lényeget „füst- és fényeffektusok” helyettesítik, hogy ebben mikor lehet változás, az pillanatnyilag megjósolhatatlan.

Komoly probléma az is, hogy mind az adó és a vevő oldalon nagyon súlyos mennyiségi és minőségi szakember hiány van, mely az egész rendszer eredményes működtetését veszélyezteti. A korszerű informatikai és agronómiai tudás együttállása a szakemberekben -tisztelet a kivételnek- szinte elképzelhetetlennek látszik, mely alapeleme lehetne egy sikeres szaktanácsadási rendszernek.

Úgy gondolom, hogy a szakma kvalifikáltabb része is hamarosan szembesül első kísérleteinek az eredményeivel, melyek alapján az anyagi haszon elérése a kommunikáció súlypontjában kellően távoli horizontra kerül. Az anyagi haszon elérését felválthatja a környezeti előnyök elérésének mantrázása, melynek nagyon jól megágyaz a nemrég elfogadott Green Deal.

Az üzletileg is sikeres digitális gazdálkodás alapja egy jó és erős kutatási háttér, e nélkül a precíziós szolgáltatás csak cirkuszi mutatványozás marad. A jó, és a termelő számára szakmailag is tartalmas szolgáltatás, szakmai alapok nélkül nem felépíthető. A termelő számára a precíziós tanácsadó szervezet kiválasztásánál a kutatás fejlesztési háttér legalább annyira fontos kvalitás, mint -a félkész és egyelőre inkább csak demóverzióban üzemelő- agrárdigitalizációs „Halálcsillag” mérete.

MZ: Köszönöm a beszélgetést.