Hírek, szakcikkek A szőlőültetvények két meghatározó kórokozója

2022. szeptember 3.

A szőlőültetvények meghatározó kórokozói a szőlő peronoszpóra és szőlő lisztharmat

Szőlő peronoszpóra

Kórokozó: Plasmopara viticola, oospórás gomba

A betegség során akár 80-100 %-os lomb- és fürtkár is kialakulhat, így elengedhetetlen a rendszeres védekezés a betegség ellen.

Létezik néhány direkt termő fajta, mint például az Othello, mely kevésbé fogékony a betegségre. A csemege és borszőlő fajták általában fogékonyabbak, de keresztezésekkel már sikerült peronoszpórára kevésbé fogékony fajtákat is előállítani pl. Zalagyöngye.

Tünetek

A szőlő minden zöld részét megfertőzi, különösen érzékenyek a fiatal, zsenge levelek. Az idősebb levelek, a fürt, kacs és a borsómag nagyságú bogyók mind fertőződhetnek zsendülésig. Ezeken sárgászöld olajos foltok jelennek meg, felületükön dús, fehér sporangiumtartó-gyep alakul ki. A beteg részek elszáradnak és lehullanak.

Később a bogyók már egyedileg betegszenek meg, a szemek töppedni kezdenek, szürke, lilásbarna színűekké válnak, belsejük megbarnul, száraz időben megszáradnak, nedves időben rothadni kezdenek. Sporangiumtartó-gyep már nem alakul ki rajtuk.

A betegség lefolyása

Fertőzési forrás: a talajon áttelelő beteg levélmaradványon, összetöppedt bogyókban, ezeken telelnek át a gomba oospórái, melyek több évig életképesek maradnak.

A spórák a hideget jól bírják, tavasszal indulnak fejlődésnek, amikor a napi középhőmérséklet 10-13 °C, az éjszakai hőmérséklet több napon át 10-11 °C felett van és minimum 10 mm csapadék hullik 1-2 napon belül. A csírázó spórák az esőcseppekkel a talaj felszínéhez közeli levelekre csapódnak, ahol a sztómán- légréseken át bejut a levél szövetébe. Itt a zöld festékanyag, a klorofill elbomlik, olajfolt alakul ki. 1-2 napon belül fehér sporangiumtartók gyepet alkotva törnek a felszínre, melyek 3-20 napig életképesek. Amennyiben ezen időszak alatt csapadék esik, 1-2 órás levélnedvesség vagy dús harmatképződés is elegendő a fertőzés kialakulásához.

Lappangási ideje elsősorban a léghőmérséklet függvénye, optimális a 20-25 °C.

Az oospórák a vegetációs időszak végén a fertőzött, idősebb levelek mozaikos foltjaiban fejlődésnek indulnak, de teljesen a lehullott levelekben megy végbe.

A betegség várható megjelenését a hőmérsékleti és csapadékadatokat vizsgálva előre jelezhetjük, melyet előrejelző állomások végeznek. A mikroklimatikus különbözőségek miatt a gazdaságok az előrejelzést tájékoztatásként veszik, saját területeiken végzett megfigyeléseikkel módosítva használják fel.

Járványveszély akkor alakul ki, ha esős május-júniust hűvösebb, borult, esős nyár követ.

Védekezés

Megelőzéssel sokat tehetünk a betegség kialakulása ellen. A spórák áttelelelésének megakadályozása a lombozat beforgatásával történhet, amit azonban nehéz tökéletesen elvégezni. Az ültetvény szélirányba történő telepítése, a zöldmunkák elvégzése, a gyommentesítés szellősen tartja az állományt. Mély fekvésű, ködös, párás terület járványok kiinduló pontja lehet.

Kémiai védekezés

Járványveszély esetén 10-12, száraz időjárásban 5-7 alkalommal szükséges a kezelés május közepétől (15-20 cm-es hajtás) augusztus végéig.

Előrejelzésre alapozva május közepétől az oospórák megindulásának megakadályozásával kezdődik a védekezési időszak, az első olajfoltok megjelenésekor kell elvégezni. Legkritikusabb időszak a virágzástól a fürtzáródásig terjed. Augusztusban a kései fertőzés valamint a spóraképződés megakadályozása a cél.

Védekezés kezdetben majd fürtzáródás után kontakt (pl. réz szulfát, réz-hidroxid, folpet, mankoceb hatóanyagok) és felszívódó – júniustól fürtzáródásig (pl. cimoxanil, metalaxil) gombaölő szerekkel történhet.

Szőlő peronoszpóra levélen (fotó: Pődör Richárd)

Szőlő lisztharmat

Kórokozó: Uncinula necator, kleisztotéciumos gomba

A szárazabb évjáratokban súlyos, 80-100 %-os fürtkár alakulhat ki. A fajták fogékonysága eltérő, az amerikai fajok kevésbé fogékonyak. A Kékoportót, a Kékfrankost és a Chardonnay-t kell kiemelni, mint lisztharmatra érzékeny fajtákat.

Tünetek

A növény valamennyi zöld részén megfigyelhetjük.

Levélen kezdetben sárgászöld elszíneződésű foltok jelennek meg, melyeken szürkésfehér micéliumbevonat képződik, a levéllemez görbül, elszárad majd lehullik.

Hajtáson lisztes bevonat, pókhálószerű szürkésfehér micéliumbevonat alakul ki, a bőrszövet elbarnul, feketedik, berepedezik.

Az egyéves vesszőn a lezajlott betegség nyoma látható barnásvörös elszíneződések formájában.

A betegség a fürtökön a leggyakoribb, virágzástól szüretig megjelenhet. A zöld bogyókon lisztes micéliumbevonat majd barna színű parásodás kezdődik. A bogyó belseje egyébként egészséges, zöld. Ahogy növekszik a bogyó, a kemény bogyóhéjat felrepeszti (sérves bogyó) ezután az beszárad vagy rothadásnak indul.

A betegség lefolyása

Fertőzési forrás a beteg rügy, melyben a gomba micéliuma áttelel. Fertőzött rügyekből indul ki a gomba növekedése a hajtások felé. A gomba konídiumainak szétterjedését a légáramlat segíti a vegetációs időszakban. A konídiumok csírázása 96 %-os páratartalom és 15-27°C-os hőmérséklet esetén optimálisak. A magas hőmérséklet és a lombozat belsejében uralkodó párásabb mikroklíma kedvező a betegség gyors terjedéséhez.

Járványok kialakulásának a meleg, párás idő kedvez, a csapadékos nem.

Védekezés

Alapja a megelőzés. Szellős lombozattal és növényvédő szerrel tudjuk csak befolyásolni a fertőzés kimenetelét. Enyhe tél, előző évi lisztharmat kár vagy járványveszély esetében az első permetezés április végén, május elején, kisleveles állapotban történjen. Két permetezés között 14-16 napnál több ne teljen el.

A peronoszpóra és a lisztharmat elleni fungicides permetezések egybeesnek és együttesen kijuttathatók.

Kontakt (pl., kén, kálium-hidrogénkarbonát) és felszívódó (pl. azoxistrobin, tebukonazol, fluopiram, spiroxamin, difenokonazol) szerekkel védekezhetünk.

Meleg időjárás esetén figyelni kell, hogy egyes kénkészítmények perzselést okozhatnak a növényen.

A kereskedelemben már kaphatóak olyan szerek, melyek mindkét betegség ellen megbízható védelmet nyújtanak.