Hírek, szakcikkek A repcét veszélyeztető őszi kártevők

Ezúttal a télállóságra legnagyobb veszélyt jelentő rovarkártevőkkel foglalkozunk.

Nagy repcebolha (Psylloides chrysocephala)

A repce levelét a kékes fekete színű imágó lyuggatja, lárvája a levélnyélben rág. A kártételét lankadó, sárguló levelek jelzik, eredményeképpen megnő a kifagyás veszélye vagy terméscsökkenés tapasztalható. A lárva a levélnyélben, szárban telel át. Nagyobb egyedszám esetén a vegyszeres védekezés nem mellőzhető az imágók ellen.

Káposztafélék földibolhái

Ezek az apró bogarak a fiatal repcét károsítják. A repce sziklevelestől 6 leveles állapotáig a legérzékenyebb kártételükre. Száraz meleg időjárás esetén kell számítani tömeges megjelenésükre. A kifejlett bogarak a repce leveleit pontokban hámozgatják, ezek később átlyukadnak és a súlyosan károsított repcelevél szitaszerű kinézetet kap. Ez az állapot a növénynek már vízháztartási zavart okoz, veszélyezteti az áttelelést. A kártételt mérséklendő, a repcét segíteni kell gyorsan átjutni az érzékeny fenológiai fázison, azaz jól fejlődő, homogén, egyöntetű állományt kell biztosítani korai vetéssel, nitrogén műtrágyázással.

A káposztafélék (keresztesvirágúak) földibolhái között a következő fajokat lehet megemlíteni:

- csíkos káposztabolha (Phyllotreta undulata)

- fekete káposztabolha (Phyllotreta atra)

- feketelábú földibolha (Phyllotreta nigripes)

- kis káposztabolha (Phyllotreta vittata)

- közönséges földibolha (Phyllotreta cruciferae)

- nagy káposztabolha (Phyllotreta nemorum)

Repcedarázs (Athalia rosae)

A hasonló megjelenésű mustárdarázzsal együtt károsítanak a fiatal repcén. Lárvái a kártevők, amelyek súlyos gradáció alkalmával képesek tarra rágni egy repcetáblát. Vegyszeres védekezést akkor kell ellenük beiktatni, ha négyzetméterenként 2 db fiatal lárvát vagy károsított levelet találunk.

Levéltetvek

Ezeket a károsítókat mindannyian ismerjük, sporadikus előfordulásuk gyakran nem is indokolja az ellenük való védekezést. Ennek ellenére egyedszámuk ellenőrzése miatt érdemes a repcelevelek fonákát rendszeresen és gyakran megvizsgálnunk, mert nagyszámú felszaporodásuk esetén szükséges lehet a védekezés felszívódó hatásmechanizmusú rovarölő szerrel. A levéltetvek másodlagos és gyakran az elsődleges kártételnél súlyosabb kártételük, vírusvektor szerepük. Repcében az uborka mozaik vírust (Cucumber mosaic virus) tarlórépa mozaik vírust (Turnip mosaic potyvirus) terjesztik levéltetvek.

Fekete repceormányos (Ceutorhynchus picitarsis)

Az ormányos bogarak közül elsősorban a tavaszi rajzásúakat tartjuk számon. A fekete repceormányos ősszel rajzik és bár nem minden évben okoz károkat, de számára kedvező környezeti tényezők esetén, nagy egyedszámban megjelenve áttelelési gondokat, illetve termésveszteséget okozhat. Lárvája a tavaszi fajokhoz hasonlóan a repce levélnyelében, majd szárában fejlődik és károsít.

Káposztamoly (Plutella maculipennis)

Általában nem okoz súlyos károkat. Nagy mennyiségben való megjelenése csökkentheti a télállóságot. A hernyó kezdetben a levél epidermiszt hámozgatja, később a levéllemezt átrágva lyuggatja a levelet.

Kis káposztalégy (Delia radicum)

Talajlakó kártevő, amelynek nyű típusú lárvája a repce gyökerén szívogat, ezzel tőpusztulást okoz. A károsított növények már messziről látszanak a táblában, mert pirosodnak, lilulnak és lankadnak. Kártételét csávázott vetőmag használatával tudjuk csökkenteni.

Általánosan elmondható a repce őszi védelméről, hogy a tarlókat ne engedjük kizöldülni, vagy mielőbb forgassuk le. Ne hagyjunk keresztesvirágú gyomokat szaporodni a tábla környékén.

A repce egészséges, homogén fejlődését biztosítsuk aprómorzsás magággyal, csávázott vetőmag használatával, megfelelő gyomirtással és tápanyag-utánpótlással. Gyakran ellenőrizzük az állomány állapotát, károsítók jelenlétét sárga tállal, vagy ragacslappal, illetve növényvizsgálattal és, ha szükséges, védekezzünk ellenük állománypermetezéssel.

Fitos-Bedő Veronika, Agrofil-SZMI Kft.