Hírek, szakcikkek A pöttyös lámpahordó-kabóca növényegészségügyi jelentősége

Általános áttekintés és ökológiai kockázatok

A pöttyös lámpahordó-kabóca, Lycorma delicatula, Kelet-Ázsiában, elsősorban Kínában őshonos, floémszívó rovar. Rendkívül polifág faj, különösen fontos tápnövénye a mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima), azonban a faj élelmi bázisa nem korlátozódik erre az egyetlen fajra. Az ismert tápnövények között megtalálható a szőlő (Vitis spp.), a juhar (Acer spp.), a dió (Juglans spp.), a fűz (Salix spp.), számos gyümölcsfa, valamint lágyszárú növények, például a szója (Glycine max) is. 

A mirigyes bálványfa és más megfelelő tápnövények széles körű európai elterjedtsége, illetve a kontinens jelentős része éghajlati szempontból kedvező feltételeket teremthet a faj megtelepedéséhez. 

Morfológia, életciklus és viselkedés

A kifejlett egyedek jellegzetes szárnyszínezetük alapján könnyen felismerhetők. Testhosszuk a fejtől az összecsukott szárnyak végéig körülbelül 21–27 mm, a nőstények általában nagyobbak a hímeknél. Az elülső szárnyak szürkés színűek, fekete foltokkal, a szárnyvégek közelében pedig sötét, hálózatos mintázat látható. A hátulsó szárnyakon kontrasztos vörös, fekete és fehér színmezők figyelhetők meg. A nőstények a potroh hátulsó végén található vöröses képletek alapján is megkülönböztethetők.

A fejlődés négy nimfastádiumból áll. Az első három stádium egyedei túlnyomórészt feketék, fehér foltokkal. A negyedik stádiumú nimfák megtartják a fehér foltozottságot, ugyanakkor feltűnő vörös és fekete színezetet, valamint jól látható szárnykezdeményeket fejlesztenek.

A nőstények körülbelül 30–50 tojásból álló tojáscsomókba rakják petéiket, amelyeket védő, viaszos váladék borít. A tojásrakás tápnövényeken, illetve számos nem növényi felületen is megtörténik, többek között köveken, kerítésoszlopokon és kültéri berendezéseken. A mozgatható tárgyakra lerakott tojások különösen fontosak, mivel ezek az érintett területeken kívüli, véletlenszerű szállítást is lehetővé teszik.

A faj jellemzően évente egy nemzedéket hoz létre, és tojás alakban telel át. 

A kifejlett egyedek ugrásra és aktív repülésre egyaránt képesek. Megfigyeltek rövid, menekülési célú repüléseket, valamint mintegy 10–40 méteres, nagyobb távolságú terjedési repüléseket is. A természetes mozgás hozzájárul a helyi terjedéshez, míg az ember által közvetített szállítás – különösen a rejtett tojáscsomóké – ennél jóval nagyobb távolságú terjedést tesz lehetővé.

Növénykárosítás és gazdasági jelentőség

Mind a nimfák, mind a kifejlett egyedek floémnedvvel táplálkoznak. Szőlőn a nagy egyedsűrűségű vagy hosszan tartó táplálkozás összefüggésbe hozható a szénhidráttartalékok csökkenésével, a termés alacsonyabb cukortartalmával, a következő évi terméshozam csökkenésével, súlyos esetben pedig a szőlőtőkék leromlásával vagy pusztulásával. A károsítás mértéke függ a rovar egyedsűrűségétől, a táplálkozás időtartamától, a gazdanövény fiziológiai állapotától, valamint az egyéb környezeti stresszhatásoktól.

A károsítás másik fontos mechanizmusa a nagy mennyiségű mézharmat termelése. Ez a cukorban gazdag kiválasztott anyag felhalmozódik a leveleken, a terméseken, valamint a fertőzött növények alatti felületeken, és táptalajt biztosít a korompenészgombák számára. Az ennek következtében kialakuló felületi gombabevonat felfoghatja a fényt, és csökkentheti a fotoszintézis mértékét. A korompenész kialakulását ezért meg kell különböztetni a növényi szövetekbe közvetlenül behatoló kórokozó okozta fertőzéstől.

Az észak-amerikai tapasztalatok alapján a szőlőtermesztés a gazdasági szempontból leginkább érintett ágazatok közé tartozik. A szőlőn dokumentált hatásokat azonban nem szabad automatikusan a szójára, a csonthéjas gyümölcsűekre vagy minden olyan fás növényfajra kiterjeszteni, amelyen a fajt tápnövényként feljegyezték. A közelmúltban közzétett szaktanácsadási értékelések szerint a gyümölcsfákon és számos más fafajon tapasztalt károsítás általában kevésbé volt súlyos a kezdetben feltételezettnél.

Földrajzi terjedés és az európai helyzet

Őshonos elterjedési területén kívül a L. delicatula elsőként 2004-ben a Koreai Köztársaságban, majd 2008-ban Japánban került elő. Az első észak-amerikai populációt 2014-ben Pennsylvaniában mutatták ki.

Az Egyesült Államokban ezt követően bekövetkezett terjedésben egyaránt szerepet játszott a természetes terjedés és a véletlenszerű emberi közvetítés. Kentucky államban az első megerősített észlelésre 2023 októberében került sor. Az EPPO 2026 augusztusában átmeneti előfordulást rögzített a Moldovai Köztársaságban.

2026 szeptember 24-én a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) bejelentette a L. delicatula laboratóriumi azonosítását, miután egy Bács-Kiskun vármegyei lakos 2026 nyarán bejelentést tett. A Nébih ezt a faj első hivatalosan igazolt magyarországi és európai uniós előfordulásaként írta le. Az azonosítást követően a hatóság megtette a szükséges zárlati intézkedéseket. A magyarországi lelet ezért az Európai Unióban igazolt első előfordulást jelenti, nem pedig az egész európai kontinensre vonatkozó, minősítés nélküli „első előfordulást”. 

Éghajlati alkalmasság és áttelelés

Az áttelelő tojások jelentős hidegtűrő képességgel rendelkeznek, azonban túlélésük nem jellemezhető egyetlen, általánosan érvényes hőmérsékleti küszöbértékkel. Egy 2025-ben publikált kísérleti vizsgálat bizonyos kezelési körülmények között −20 °C alatti hőmérsékletnek való kitettséget követően is sikeres kelést mutatott ki. Ugyanakkor a túlélési arány a hidegstressz fokozódásával csökkent, és a hosszan tartó kitettség kevésbé szélsőséges hőmérsékleteken is kedvezőtlen hatásokat okozott. Az eredmények azt mutatják, hogy mind a hőmérséklet, mind a kitettség időtartama fontos tényező.

Európában az éghajlati viszonyok és a megfelelő tápnövények széles körű rendelkezésre állása valószínűleg kedvező feltételeket teremt a faj megtelepedéséhez, ami tovább erősíti a monitoring és a felkészültség fontosságát.

Védekezési stratégiák és növényegészségügyi prioritások

A hatékony védekezéshez egyértelműen el kell különíteni az egyes növények vagy termőhelyek védelmét, a helyi populációk visszaszorítását, valamint a további földrajzi terjedés megakadályozását. Célszerű a monitoringot, a fizikai módszereket és a megfelelően célzott rovarölőszeres kezeléseket kombinálni, nem pedig egyetlen beavatkozásra támaszkodni.

Mechanikai védekezés és csapdázás

A hozzáférhető tojáscsomók mechanikai megsemmisítése helyi szinten csökkentheti a kikelő nimfák számát. Hatékonyságát azonban korlátozza az összes tojáscsomó megtalálásának nehézsége. A tojáscsomók eltávolítása ezért kiegészítő intézkedésnek tekinthető, és nem megbízható, önmagában alkalmazott módszer egy egész terület felszámolására.

A törzscsapdák a rovar függőleges felületeken történő mászásra irányuló viselkedését használják ki. A ragasztószalagok jelentős számú nimfát képesek befogni, ugyanakkor veszélyt jelenthetnek a hasznos rovarokra, madarakra és más nem célszervezetekre is. A tölcséres, úgynevezett körkörös csapdák alternatívát jelenthetnek szabadon hozzáférhető ragasztófelület nélkül, és csökkenthetik bizonyos nem célszervezetek véletlen befogásának valószínűségét. Ragasztószalagok alkalmazása esetén a vadon élő állatok védelmét szolgáló fizikai akadályok szükségesek, ezek azonban nem szüntetik meg teljes mértékben a járulékos befogást.

Kémiai védekezés

Számos kontakt és szisztemikus rovarölő szer mutatott hatékonyságot a L. delicatula ellen. A kezelés eredményessége függ az alkalmazott készítménytől, a kijuttatás módjától, időzítésétől és a célzott fejlődési stádiumtól, miközben a környező növényzetről történő folyamatos újrabetelepülés még egyébként hatékony helyi védekezés esetén is csökkentheti az eredményességet.

A kémiai beavatkozásokat egyértelműen meghatározott védekezési célokhoz kell igazítani, miközben minimalizálni kell a beporzók és más nem célszervezetek kitettségét. 

Biológiai védekezés

A biológiai védekezés fejlesztése jelenleg is intenzíven kutatott irányvonal. Jó példa erre az Ázsiából származó Anastatus orientalis nevű tojásparazitoid, amelynek alkalmazhatóságát aktívan tanulmányozzák. Egy friss, 2026-os tanulmány azt elemezte, miként reagál ez a parazitoid a célkártevők, illetve a nem megcélzott fajok által hagyott kémiai nyomokra. Az ehhez hasonló kutatások elengedhetetlenek a várható előnyök és a környezeti kockázatok mérlegeléséhez. 

Magyarországi prioritások

Uniós zárlati károsítóként a L. delicatula hivatalos növényegészségügyi intézkedéseket tesz szükségessé. Magyarországon az azonnali prioritások közé tartozik a korai felismerés, a gyanús előfordulások megerősítése, valamint az illetékes hatóság által előírt intézkedések végrehajtása. A Nébih kéri, hogy a feltételezett előfordulásokat haladéktalanul jelentsék, fényképekkel és a pontos helyszín megadásával együtt. A közelmúltbeli magyarországi észlelés maga is jól mutatja a lakossági bejelentések gyakorlati jelentőségét az új fertőzések korai felismerésében. 

A védekezés központi kihívása, hogy a védekezési eszközöket megfelelő léptékben és összehangoltan kell alkalmazni. A monitoring, a véletlenszerű emberi terjedés csökkentését célzó intézkedések, az érzékeny kultúrák célzott védelme, valamint a fenntartható védekezési módszerek folyamatos fejlesztése egyaránt fontos és egymást kiegészítő szerepet töltenek be a károsító hatásának mérséklésében.

Jóri Endre, Agrofil-SZMI Kft.

Források: https://gd.eppo.int/taxon/LYCMDE/datasheet

https://portal.nebih.gov.hu/-/megjelent-hazankban-a-pottyos-lampahordo-kaboca

Borítókép: https://biocontrol.ucr.edu/spotted-lanternfly-lycorma-delicatula-hemiptera-fulgoridae