A napraforgó érésének rejtelmei
A szántóföldi kultúrák közt egyre népszerűbb, a vetésterületből egyre nagyobb részarányt elfoglaló napraforgó érése a forró augusztusi napokon jelentősen felgyorsult.
A nyári hőségben a növény érését felgyorsítva, esetleg kényszer érést okozva néhány melegkedvelő kórokozó is megjelent, gondokat okozva ezzel a termesztőknek.
A kibuggyanó erjedt folyadékon táplálkozó legyek
A lépten–nyomon előforduló, nagy, feketésbarna foltok a még zöld napraforgó állományban a hamuszürke szártőkorhadás (Macrophomina phaseolina) kártételét mutatják. Ez a trópusi kórokozó a meleg talajban érzi jól magát és fertőzése nyomán a napraforgó termése csökken, viszont rendkívül gyors kényszerérés is bekövetkezik. Ez tábla szinten meglehetősen heterogénné teszi a termés víztartalmát, megnehezítve ezzel a gazdák dolgát a deszikkálás optimális idejének kiválasztása során.A másik, szélsőségesen melegkedvelő és egyre gyakrabban feltűnő betegség a rhizopuszos korhadás. A fertőzést a különböző Rhizopus fajok, döntően a Rhizopus nigricans okozza. Általában az érés utolsó szakaszában szokott fellépni és ilyenkor a tányér további szárításával csak segíti a gazdákat a víztartalom csökkentésével. Viszont – ahogy idén is – korábbi fellépése esetén a még magas víztartalmú szövetek megtámadása során azok alkoholos erjedését indíthatja el.A betegség tünetei leginkább a tányérokon, illetve a legfelső leveleken, főképp a levélnyeleken alakulnak ki enyhe barnás, később feketés elszíneződés alakjában, melyet gyakran fehér, habos folyadék kiválás is kísér és az alkohol tartalmú folyadéknak enyhe, édeskés, likőrökre emlékeztető szaga is van.A rhizopuszos korhadás ilyetén megjelenési formája mágnesként vonzza a napraforgó táblák környezetében tartózkodó rovarok jelentős részét. Az érésben lévő napraforgó állományok ilyenkor egyfajta össznépi kocsmává alakulnak át a rovarok számára, ahol a legkülönbözőbb rovarok hódolnak az alkohol fogyasztás rájuk is veszélyes élvezetének.A mámoros táplálkozás vége
Sajnálatos módon az ilyen napraforgó táblákon nagyon sok méh is jelen van. A „berúgott” méhek igen gyakran nem térnek vissza a kaptáraikba, hanem több napig is a táblán maradnak a delirium tremens állapotában, míg el nem pusztulnak. Az sem tesz jót a méheknek, hogy olyan, ragadozó fajokkal italoznak együtt, mint pl. a darazsak, amelyek a nyári melegben, alkoholtól fűtött állapotban még az átlagnál is agresszívabbak. A méhészek számára egy rhizopuszos korhadással sújtott napraforgó tábla jelenléte a közelben akár számottevő állománypusztulással is járhat.Hertelendy PéterAgrofil-SzMI Kft.