Agrofil-SZMI Kft.

Hírek, szakcikkek A kukorica ördögei II. rész

Az előző bejegyzésben már láthattuk, hogy normál esetben a vaddisznók búgása legfőképpen november és december hónapra esik és kondán belül a vezérkoca ivarzása indítja be a többi egyed ivarzását.

A búgás kezdete azonban még évjáratonként is változhat. Heinz Meynhardt által éveken át megfigyelt konda fő búgási ideje nov 3. és december 5. között szórt. Régebben elfogadott elmélet volt, hogy a táplálékbőség előrébb hozza a búgási időt, például bő makktermésű években. Ennek ellentmond valamelyest, hogy olyan években is megfigyeltek hamar kezdődő búgást, amikor a makktermés még be sem ért teljesen.

Meynhard megfigyelései szerint a kocák viselkedése már a búgás megkezdődése előtt két héttel megváltozik, szem alatti mirigyeikkel és nyálukkal – amely erős feromonokat tartalmaz – elkezdik megjelölni a környékbeli növényzetet. A fák ágaira rákenik a nyálukat, a törzseket pedig gyakran meghántják, vagy szemfogukkal – amit a vadásznyelv „kampónak” nevez – összekaristolják. Ilyenkor akkor is hozzá dörgölőznek a fákhoz, ha előtte nem dagonyáztak, amit máskor nem nagyon szoktak. Ebben az időszakban a „normális” testszaguk is intenzívebbé válik, sokkal inkább „disznó szaguk” van és váltóikon is sűrűn vizelet nyomot hagynak.


(Forrás: kép)


A kocák által hagyott szagjelek ily módon, időben értesítik a potenciális udvarlókat. A kanok szintén erős szexuális feromonokat bocsájtanak ki magukból, amely leginkább a nyálukban jelenik meg. Szájukkal csámcsogó, rágó mozdulatokat végeznek, ettől nyáluk sűrű habbá válik, ezzel ők is megjelölik a területet, amellyel a kocák felé is jelzik jelenlétüket és a vetélytársaik felé is bejelentik birtokjogukat, amihez azonban azoknak is lesz még egy-két szava. A kocák borításának jogáért ugyanis meg kell verekedniük.


(Forrás: kép)


A küzdelem elején egymással párhuzamosan sétálnak, fogaikat csattogtatva és sörtéiket felborzolva, minél nagyobbat mutatva magukból. Ezután egymással szembe fordulnak és igyekeznek a másik lapocka tájékát és fejét támadni. Lentről felfele irányuló mozdulatokkal próbálják a másikat fellökni, miközben alsó állkapcsukat oldalra kifordítják, hogy szabaddá váljanak szó szerint penge élesre fent agyaraik. A vaddisznók óvatos, éjszakai életmódjukat alapvetően a búgási időszakban is megőrzik, ezek a harcok azonban nem tudnak elmúlni hang nélkül. Aki hallott már ködös novemberi estén kukoricások vagy erdő mélyén viaskodó vadkanokat, az biztos nem felejti el. Mintha eleven ördögök hörögnének, morognának, visítanának bent, ami egyszerre félelmetes, de izgalmas is. A harc során valamennyire védi őket a testük elülső felén lévő, erősen megvastagodott bőrük, ami hozzátartozik a kanok másodlagos nemi jellegéhez és a szaknyelv találóan pajzsnak nevez. Hasítások, vágások így is keletkeznek, de ezek általában nem halálosak.


(Forrás: kép)


A harcban – amennyiben sor kerül rá – nem csak a testi erő számít, hanem sokkal inkább a kor. A fiatalabb kanok a legtöbb esetben maguktól tovább állnak, általában csak hasonló korú és erejű vetélytársak esetében folyik tettlegességig a dolog. A kanok agresszivitása ebben az időszakban az emberrel és más élőlényekkel szemben is megnő, de még a malacokra is veszélyt jelenthet. Vannak megfigyelések, hogy az éppen nem búgó kocák a harcok idején néhány száz méterrel arrébb vezetik a kondát.

A búgó kan a kocát kezdetben körbejárja, mellé áll és „beszél” hozzá, orrával ágyéktájékát böködi, péráját szagolgatja, miközben a már említett habos nyálával is összekeni. A koca körülbelül két napig fogamzóképes. Amennyiben fogadóképes, hagyja, hogy a kan ráugorjon és mereven befeszített lábakkal tűri a rá nehezedő kant. Ellenkező esetben, tehát ha még nem, vagy már nem kész a párzásra, visítva elszalad. Ezt a jelenséget tűrési reflexnek hívják. A borítás ideje alatt a koca enyhén leszegett fejjel, mereven áll és néha füleit is enyhén lebegteti. Az aktus vége fele mindkettő nyugtalanabbá válik, és a kan leszáll a kocáról. Előfordulhat az is, hogy egy kocát több kan is befedez, ezért egy almon belül is elképzelhetőek különböző apaságú malacok.

A búgási időszak végeztével a kanok visszatérnek magányos életmódjukhoz. Ezeket az egyedeket – éppen emiatt az életmód miatt – remetekannak hívja a vadásznyelv. Az még előfordulhat, hogy egy öreg remete mellé szegődik egy fiatalabb kan is, amolyan apródként vagy előőrsként, de ez rá nézve nem biztos, hogy szerencsés. Ezek a vénlegények, ha fiatalabb korukban melléjük szegődött a szerencse, a későbbiek során pedig jó érzékszerveiknek és intelligenciájuknak köszönhetően életben maradnak, nagyon kitanulttá és óvatossá vállnak. A hangos kondákat a párzási időszak kivételével kerülik, este későn mozdulnak, hajnalban korán visszaváltanak, igyekeznek mindig takarásban maradni. Ha valami gyanús számukra, azt megpróbálják körbejárni, hogy valamelyik oldalról szagot kapjanak róla, vagy képesek hosszú perceket egy helyben fülelni, hogy aztán szinte hangtalanul tovább álljanak.

A hazai szarvasféléink trófeaminőségénél már említettük, hogy világviszonylatban is büszkék lehetünk. A vaddisznó esetében a Balkán, valamint Törökország és Oroszország vadonjai nagyon erős versenytársnak bizonyulnak, de az ő esetükben sincs okunk panaszra.


Babrik Zsolt, Agrofil-SZMI Kft.


Forrás: borítókép

Kapcsolódó hírek


Hírlevél Iratkozzon fel hírlevelünkre!

9235 Püski, Petőfi Sándor utca 7.
Agrofil-SZMI Kft.